Kezdek fáradni. Így se jó, úgy se jó, már semmi nem jó napok óta. A kórházas cuccomat már csak át kell néznem, és Roli hazajöős ruháját kellene még összeraknom, hogy Ati tudja, hogy mit kell majd behoznia, de különben úgy néz ki, minden készen van. Illetve még szeretném megvenni a védőnpknek a karácsonyi csomagot, és a kórházas nővéreknek is össze akarom vásárolni amit távozáskor átadok. Jobb így, mintha az uramat kellene szalasztanom. Igazából anya is megvehetné, de így lesz a legegyszerűbb azt hiszem. A lakás még mindig romokban, egyszerűen nem is értem, mikor lesz itt szép rend. Bár anya ma is mondta, hogy feljön, és segít takarítani, de jobban szeretem saját magam megcsinálni. Majd holnap nekiállok. Illetve ez megy hetek óta, de most tényleg nekiállok. Szombaton úgyis megy Ati főzős-céges-bulira, én meg akkor kitakarítok teljesen. Addigra meg összerakom a lakást, hogy csak tényleg porszívózni, takarítani kelljen. A spájz hónapok óta vár rám, de ez van.
Mondjuk igazából annyira nem idegesítem magam, ha nincs kész minden patentra időre, csak zavar. Már addig eljutottam, hogy egy órás vasalni valót hagytam csak magam után, és az étkező is össze van kapva. És majd szépen rend lesz mindenhol.
Azt hiszem, most kezdődik a terhesség igazából. Már kezd minden rossz lenni. Éjszaka két- három óránként kelek, pisi-őrjárat, persze megérek felkelni az ágyból, az oldalamat két óra alatt el tudom aludni, amikor már fáj, a gyomrom majdnem minden éjjel ég, és kezdek iszonyatosan horkolni, mert már nehezebben veszem a levegőt is. Már észre is lehet venni, ma a Dia is megjegyezte, hogy nehezebben veszek levegőt, ha folyamatosan beszélek. És szerinte elkezdtem vizesedni is kicsit. Ez van sajnos, hiába, nem várhattam, hogy végig semmi bajom ne legyen. Igazából szavam nem lehet, hiszen semmi bajom nem volt eddig, nem volt hányingerem, nem volt rosszullét, meg egy csomó minden elő sem jött, amire mások panaszkodtak. Szóval nem panaszkodok, csak lassan nehezebb minden. Már cipőt húzni sem egyszerű, vagy zoknit, de már a tusoláskor a kádból kiszállás, törölközés sem egyszerű.
Ati persze minden nap megjegyzi amikor teszek-veszek, hogy pihenjek, de sokszor nem megy ez olyan könnyen. Mondjuk ma hazajöttem 1 óra körül a cégtől, és ebéd után elfeküdtem, sikerült is majdnem két órát aludni. Nagyon jól esett, aztán 3 óra talpalás után most úgy döntöttem, elfekszem. Persze közben eszek egy kis madártejet, ami most a tuti-kaja, reggelire azt ettem, ebéd után szintén, és most vacsira is. Így el is fog fogyni sajnos, de már tudom, hogy szerdán délután madártejet fogok csinálni, mondjuk úgy két liter tejből, hogy kibírja egy ideig.
