December 27. kedd
Roli 35+5
Ati ma már ment is dolgozni, hiába, nincs már szabad napja. Én meg itthon punnyadok. Nem tudom miben fáradok el igazán, talán abban, hogy nem alszom ki magam, és a semmittevésben. Semmihez nem volt kedvem, még a Diához se bemenni, vagy a Móninak szólni, hogy nézzen fel egy kávéra. Talán holnapután. Mert holnap mennem kell a kozmetikába is. Pénteken meg fotózunk. Mert a Gerda képei szörnyűek lettek. Sírógörcsöt kaptam majdnem, de csak a düh akadályozott meg ebben. És nem egyedül vagyok az érzéssel, igazából akárkinek mutogattam, mindenki ki volt akadva mennyire gázos képek. Pedig direkt az utolsó pillanatok egyikében készültek. A hasam már jó nagy, az arcom még nem torz, és minimálisan kezdtem el vizesedni. A hajam is jó volt, smink is, ruhák is, és persze a legjobb, hogy tök jól kiválasztottam a ruhákat is, de hát ugye az egy dolog, hogy én mit találtam ki, és én mit terveztem el. Így a pocakos képekből semmi nem lett, pedig elvileg mindenkinek szántunk ajándékba is belőle. Ez van. Most 30-án ha minden jól megy, csinálnak jobbat. Legalábbis nagyon reméljük, hogy jobbak lesznek. Mindenesetre pénteken megyek fodrászhoz, és meglátjuk.
Az előbb ki kellett dobnom egy nagy adag ponty szeletet. Megromlott. Nem csupán megromlott, konkrétan iszonyú büdös lett. Nem gondoltam, hogy nem bír ki pár napot. Előkészítettem a paprikás lisztet, hogy megsütöm az uramnak mire hazajön, erre büdös. Most szellőztethetem a lakást, mert pillanatok alatt elszivárgott inden szobába. Elővettem helyette két hekk törzset, amit még sosem csináltam, de gondolom nem nagy kunszt. Meg sütök ki hozzá egy kis mustáros lazacot és kész. Saláta meg van itthon, szóval van mit enni. Meg igazából egy halom töltött káposzta is van itthon még amit anya küldött, szóval éhen nem kell halnunk. Ati nem tudja, de az afrikai harcsát is ki kellett dobni. :( Na az azért nem volt olcsó, de ez van. Nem bírták a kiképzést. Holnap csinálok egy finom levest, vagy holnapután, mert van itthon felvágott, csak egy kis darab hús kellene hozzá. Mondjuk nem ártana ma megpucolni a zöldségeket, de annyira nincs hozzá erőm. Nem értem magam. Annyira semmihez sincs erőm, hogy ma még le sem tusoltam, pedig már lassan délután két óra. Valahogy semmihez nincs kedvem. Most szurkolok ennek a hülye hekknek, hogy gyorsan olvadjon ki, és ázzon a fokhagymás tejben, hogy mielőbb kisüthessem Atinak. Meg azt hiszem, inget is vasalnom kellene neki, hogy nehogy reggel kelljen, mert ma sem láttam ki a fejemből fél7kor. A kórházas cuccaimat is át kellene néznem, de valahogy nem visz rá a lélek. Még ehhez sincs kedvem. Legközelebb januárban kell mennem dokihoz, rögtön 2-án nst, aztán 3-án doki. És az után minden héten ugyanez. Nem tudom Roli meddig akar benn lenni, most épp egy 7-i érkezést irányzékoltam neki elő. Mert az apukája névnapja lenne, meg hazajönnénk vizsgára, bár akkor még Atinak két vizsgája lesz, szóval a legeslegjobb 19-e lenne, vagy 18-a este, mikor már itthon van apuka. És akkor is hazajöhetnénk mondjuk már 23-án. Mondjuk Ati ma szólt, hogy mennie kell tanfolyamra január 30-án, és akkor így Roli csak egy hete lenne itthon, de azt hiszem, majd valahogy kibírjuk kettesben.
Na megyek, iszok egy kávét, bedugom a vasalót, megnézem a hekket, és azt hiszem, megírom a karácsony történetét közben.
