Kalimpára várva

Első kisbabánkról, akit már nagyon várunk!

Kismamajóga

2011.09.30. 12:32 - Lullancs

Tegnap életem első kismamajógáján jártam. Egy élmény volt! Igazából nem tudtam eldönteni, hogy "ez mi volt", de szét röhögtem magam saját magamon, meg ahogy szerencsétlenkedtem. Mivel pont most nem tudtam megoldani, hogy otthonról induljak, az irodából elég gyorsan odaértem. Ez egy magán mini ovi, a jógán is 6-an voltunk, egyikünk épp az ovi vezetője volt. Egy sima cicagatyát és pólót neveztem ki jógarucinak, illetve egy vastag zoknit is vittem azért magammal biztos, ami biztos. Utóbbi nagyon kellett, mert fázott volna a lábam még a vékony zokniban is. A jógán viszonylag kis helyen voltunk, bár nem értek hozzá, de szerintem kicsit többen voltunk a szobában, mint ami tök kényelmes lett volna.

Az egész azzal kezdődött, hogy beszélgettünk, mert kb egy hónapja megszült az egyik jógás kismama, aki behozta a babáját, és elmesélte, mennyi mindent tudott alkalmazni a jógán tanultakból. Aztán mikor ő elment, kezdődött minden. Úgy kezdtük, hogy törökülésben nagy levegőt vettünk, és kifújáskor talán azt "búgtuk", hogy Móóó, vagy nem is tudom. Nagyon vicces volt, mert én nem tudtam mit kell csinálni, és mikor ezek a csajok elkezdték... én csak lestem körbe nagy szemekkel. Na meg a relaxálás, mikor szorítani kellene a hüvelyemen kívül külön-külön minden altesti nyílást. Na az még szép egy dolog. Naná, hogy szerencsétlenkedtem. Még jó, hogy nem ellenőrizték, mit hogyan tudok megcsinálni. Persze tök normális emberekről beszélek most, és ami nagyon tetszett, hogy egyik sem ilyen hülye picsa volt. Na ja, mert azok inkább kismamatornára mennek. Jövő héten én is elkezdem azt is otthon, kell a mozgás, érzem. Jól esik. Ja, és megkaptam egy kismamamasszőr számát, aki másfél óra alatt totál átmasszíroz, ami tuti jól fog nekem esni, már alig várom, hogy mehessek oda is.

Szóval összességében a kismamajóga jó volt, még ha néha kicsit nekem lassúnak is tűnt. Levegőt venni tudatosan megtanulok előbb-utóbb, az szent, mert tegnap nem egyszer meg akartam fulladni, mert persze sosem akkor vettem levegőt, mikor kellett volna.

Látom nem tudom leírni ma mi is volt tegnap, pedig tényleg vicces volt látni magam kívülről, amint totál lelassulok, mintha más dimenzióba kerülnék, a pörgést azonnal felváltja ez a lassú, halk, nyugodt mozgás, és koncentráció.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsicsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr203267483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása