Ma voltunk a kórházas szülésfelkészítőn. Nem azért mondom, de iszonyú gáz volt. Maga a kórház sem egy nagy szám, de ennél azért többet vártam. Bár az, hogy nincs kismamatorna a kórházban, mert az egy szem ember aki értett hozzá, megszült, az már elég sok dolgot elmond az egész létesítményről. Az meg, hogy a legfontosabb dolog a kórházi pakkodban a domesztoszos törlőkendő, na az is jelez valamit, nem gyengén. talán a legrosszabb helyzet a szülészeten van. Már nagyon korán jelentkeztem a szülésfelkészítőre, és vártam, mikor mehetünk. Mert Ati is jönni akart, és ugye az ő beosztásához igazodni kell. Nagyon jól jött ki, a héten tanulmányi szabin van, így pont eljutottunk ma úgy, hogy senki nem húzta keresztül a számításainkat, de azért azt el kell mondanom, hogy az értesítést már csak akkor kaptam meg, mikor két lehetséges héten tudtam eljönni. Nem értem, nekik ez valamiért rossz lett volna, ha már 5-6 hónapos terhesen odaállítok? Az osztályon találkoztunk egy kismamával. Vigyorogva közölte, hogy ma kellett volna neki is először jönnie, de időközben megszült. Köszi. Persze, nyilván neki is megoldódott minden, és nyilván segítettek, és apuka meg a család vitte a kis cókmókot utána ami kellett, de nem jobb úgy készülni a szülésre, hogy előre oda van készítve a csomag, és csak fel kell kapni, na persze apának? Én speciel a 29. hétben vagyok, de két héten belül tervezem megvenni a kórházas dolgokat. Igaz, én elvileg a hónap végén kényszerpihenőn leszek kb 5 napig, és akkor már kelleni fog sok minden, de tényleg szeretném, ha minden össze lenne rakva, és nem hajnali kettőkor, vagy egy vendégségből hazarohanva kellene összerakni az utolsó otthoni pocakos tusolás után a tisztasági cuccaimat. Szóval én nekiállok bevásárolni, biztos ami biztos alapon legyen meg minden. Még a kicsi cuccai sem idegesítenek annyira, hiszen egyrészt sok minden (majdnem minden) megvan, másrészt ha nagy gáz van, anya is át tudja őket mosni-vasalni, ha kell még valami, ő is meg tudja neki venni. De a saját cuccom legyen meg. Ne Atit kelljen szalajtani, hogy urambocsássdemostazonnal hozzon fésűt, hajgumit, tusfürdőt, meg ilyeneket.
Szóval a szülésfelkészítő két délutáni max 2 órából áll. Az elsőn a köldökzsinórvérről tart valaki fél órás előadást, aztán a védőnő van jelen, akinek el kellene mondania, mit kell bevinni, hogy adják haza a babát, meg kicsit lelkileg kellene felkészítenie arra, hogy megváltozik az élet. Mindenki első babás volt, szóval tapasztalat semmi. Ezzel ellentétben egy óra arról szólt, hogy hogyan kell szoptatni. Mit hogyan fogunk össze, miből tudjuk meg, ha csak játszik, és milyen a cici "henger", ha nem jól kapta be, ezt hogyan lehet megakadályozni. Mindezt egy pici helyen, félig sötétben, levegő nélkül 12-14 emberrel. iszonyú volt. Roli az elején még fickándozott, aztán ő is bealudt, igaz, azóta sem kelt fel, mert semmi aktivitást nem érzek részéről. Vagy besértődött, hogy milyen helyre vittem. És Ati végighallgatta, még néha rám is mosolygott, és láttam rajta, hogy ő élvezi, hogy ott van velünk mindenhol, és ki is akarja venni a részét mindenből. Csak miatta élveztem én is, mert egy pillanatig nem láttam rajta, hogy szenvedne. Egy percig sem mutatta mennyire unta, pedig szerintem ő volt a legrosszabbul, verte a víz még pólóban is. De egy hős volt. Voltunk a kórházi szobákban is, iszonyat volt. Büdös, lepukkant, pici, koszos. Van egy minihűtő annak a sok embernek, de azt hiszem, majd inkább többet fordul az apuka, mert abba bepakolni nem fogok tudni. És majd többször hoznak be madártejet. Mert azt nagyon tudnék már most is enni, és annak bizony hűtés kell. Remélem a szerdai még jobb lesz, és be tudunk menni a szülőszobára is végre, hogy megnézzük, ott mi a helyzet. Mert valahogy azt hiszem, most kezdem egyre jobban várni ezt a kis csomagot, és szeretném előre tudni, hogy milyenek lesznek a körülmények. Vagy ha én nem is jegyzem meg, de ott lesz velem végig Ati, és majd ő lesz a biztos pont, a nyugalom, a támasz, és már most tudom, hogy milyen büszke lesz a fiára, rám, és persze magára is, hogy egy hősként állt mellettünk.
