Kérlek ne haragudj rám, hogy nem örültem elsőre tiszta szívvel annak, hogy kislány vagy! Nem tudtam. Akárhogy is próbáltam megerőszakolni magam, az ultrahang után sokszor elkomorult z arcom. Nem miattad, miattam. Örültem neked, hogy élsz, hogy ver a kicsi szíved, és főleg, ahogy rúgtál is párszor, hogy az apukád is lássa, hogy mozgolódsz a pocakomban. Ekkor megnyugodtam, bár a szívem mélyén előtte is éreztem, hogy minden rendben van, egészséges vagy, növögetsz, csak még kicsi vagy és nem érezlek. 170 grammra becsült meg a doki. 17 deka. Apád viccesen meg is jegyezte, hogy ennél több felvágottat vesz egyszerre. És ezen is jókat mosolyogtunk, mint azon, hogy összesen vgy vagy 15 centi. Picike. Icipici és kislány. És abban a pillanatban, hogy kimondták, hogy kislány vagy, csalódtam. Nem benned, magamban. Hogy ennyire nem éreztelek? ennyire rosszul éreztelek? Az elejétől fogva fiúnak hittelek, akaratlanul is így hívtalak, ha hozzád beszéltem, és akárki megkérdezte mit érzek, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy kisfiú. Azt mondják az anyukák megérzik. Akkor és szar anya vagyok, már most, én még most sem érzem, hogy tudom, hogy kislány vagy.
Tudod mi annyi mindenen mentünk keresztül, hogy annak kellene örülnöm, hogy terhes vagyok, és egészséges a kisbabám. De látod, én mindig többet akarok, én úgy terveztem az első gyerekem fiú lesz, és csak a második a kislány. Nem jött össze. Apának már van egy lánya, és apa anyukája azt mondta, te sosem leszel olyan aranyos kislány, mint ő. Téved! Te leszel a legcukibb kislány a világon, a legokosabb, a legszebb! Mert a mi kislányunk leszel! Azt szerettem volna, ha sem apukádnak, sem nekem nem vágják a fejünkhöz, hogy "Pont ugyanígy nézett ki", vagy "Hmm, a másik kislány mennyivel beszédesebb, aranyosabb, stb volt". Nem szeretném, hiszen te még nem tudod, de a féltestvéred érdekes körülmények közt született meg, apukád nem szeretett volna akkor még gyereket, és nem is tudta, hogy lesz gyereke, csak mikor megszületett. És hála az apai nagymamádnak, akármit is próbált elkövetni apukád, segíteni, taníttatni, nem lehetett rá hatni. A mi napig is csak nagymamáddal tartja a kapcsolatot, ami baból áll, hogy eljár hozzá pénzért. Ő meg adja neki bőségesen. Ne aggódj, neked nem kell eljárnod pénzért hozzá, megmondta, hogy nincs pénze arra, hogy neked vegyen valamit is. Meg különben sem örült neked, ő volt az, aki pár nappal ezelőtt felidegesített azzal, hogy úgysem vagy jól. Téved ebben is. Te igenis jól vagy, kapaszkodsz, és növögetsz, mert meg akarsz születni.
Szóval azt hiszem, a lelkem mélyén ezért is ragaszkodtam annyira a fiúhoz, hogy kevesebb bántást kapjon. Meg igazából azt szerettem volna, ha van egy erős bátyád, ki megvéd, aki bulikba elkísér. Mert én mindig is szerettem volna egy bátyust. Neked sem lesz ez meg, de mi itt leszünk, mi majd megvédünk, és elkísérünk. Mert már most nagyon szeretünk!
