Velem élmény elindulni bárhova. Egyetlen egy alkalommal nem vittem egy pesti fordulóra magammal cuccot, mikor Atit hirtelen fel kellett vinnem egy délután, kiraktam, és már jöttem is vissza. Tudtam, hogy csak ennyi lesz fuvar, így nem idegesítettem magam, sem őt azzal, hogy nincs nálam a túlélőcsomagom. A csomag, ami egy pesti dokilátogatós fél napos programnál is tetemes. Mert van három telefon (céges, saját, egymás közötti mások számár titkos), persze mindegyikhez másféle töltő, és ugyan a közöshöz nem viszek töltőt, de másik kettőhöz kell. Van, hogy kapkodásban elfelejtem, hogy már egyet beraktam, és berakok egy pót-töltőt is. Aztán ott van a netbook töltője is, és persze a telefonok, a netbook, a határidőnaplóm, az orvosi mappám, ami már egy kis táskát elfoglal. Újabban, hogy be kell tartanom a 2-3 óránkénti evést, van egy elemózsiás táska is. Ez úgy néz ki, mint egy strandtáska, de igazából hűtőtáska, így van benn pár szendó, nem tiltólistás rágcsi, vizek nagy mennyiségben és esetleg gyümölcs. A csomagtartóban eleve van egy piknikdoboz, amit mindig elfelejtek kivenni, de hát nem nagy helyet foglal, így ott tartom, benne tányérok, poharak, evőeszközök, szalvéták, kisabrosz, persze mind kék és fehér színben, mert azért jól nézzen ki ha már egyszer egy évben egyszer elővesszük. Ezekhez jár egy pokróc is, így az is helyet kapott a csomagtartóban. Igazából volt, hogy hajnalban annyira fáztam, hogy jó volt elővenni és betakarózni vele, míg utaztam. pokróc gyakorlatilag többet van azért elővéve, mert úgy gondolom autószaga van, és büdös, ki kell mosnom, minthogy tényleg rendeltetésszerűen használnánk, de mindegy, lassan csak szétjön teljesen a sok mosástól. És persze vannak még térképek, mert gps-t nem igazán szeretem (nekem ne dirigáljon egy hülye picsa sem, hogy merre menjek, majd tudom én azt), olvasnivalók, napszemüvegek, fejenként vagy 3 db, nyaktámla, cd-k, amiket nem tudunk használni, mióta a mi kisautónk annyira megszerette Halász Jutka Nagymama cédéjét, hogy nem hajlandó kiadni. Az egy dolog, hogy kezdem kívülről fújni a számokat, de kezdem megutálni is, ami nem jó. Szóval ezzel még nincs is vége, mert ha valaki, én tuti leeszem magam. Múltkor egy korai indulásnál fehér nadrágban és fehér felsőben kértem ki a szendót kecsappal, amire férj rosszallását fejezte ki, majd megspékeltem még egy meggyes pitével is, amikor már az eladó is azon röhögött, miért nem túrósat kérek. Hja kérem, kérném én a túrósat, de teleraktátok mazsolával! Szóval éppen ezért van nálam váltóruha. Ha cipőben vagyok, akkor papucs, ha papucsban, akkor egy cipő lapul csomagtartóban. És akkor még rakok be biztos mi biztos alapon egy felsőt, ha hideg lenne, meg egy zoknit is, ha fázna a lábam. Ez most úgy hangzik, mintha 2 órát pakolásznék indulás előtt, pedig nem. Igazából 10 perc alatt összedobom, plusz a szendó elkészítése, éppen a kapkodás miatt van az, hogy több töltő is belekerül a szatyorba. És ilyenkor ATi induláskor mindig bosszúsan kérdi, hogy "Már megint Egyiptomba megyünk?"
Na igen, Egyiptomba kicsit sok cuccot pakolásztam. Konkrétan két nagy bőrönd ruhánk volt 1 hétre, és ebben ruhán kívül csak egy üveg pálesz volt. Na meg mindkettőnknek a kis hátizsák utazáshoz. Az utazásról sikerült hazahozni egy, azaz az egyik, és pláne a nagyobb bőröndöt teljesen tisztán, hozzá sem értünk. Ugyanez volt a helyzet a tengeri cipővel és egy-egy pár vadiúj sport szandival is. És persze a magassarkúkat összesen fél órát használtam a vacsi alatt, különben a hotelben a papucsomban csoszogtam. Csoszogtam, mert minden full márvány volt, én gyakorlatilag a műanyag papucsomban korcsolyáztam a bárpulttól a medencéig, majd a szobáig. Azóta minden indulás előtt szépen, de tényleg szépen megkér az én férjem, hogy ne sok cuccot pakoljak. És minden induláskor megadja magát, és hátára veszi a bőröndöt, mert tudja, neki ez sorsa, én meg nem tudok kevesebbet pakolni.
Ma kimegyünk a balcsira, mert tegnap volt a kicsi öcsi szülinapja. Viszünk neki tortát is. Elvileg úgy tervezzük, hogy este hazajövünk, de ismerve a páromat, ez sosem biztos, így én inkább raktam el "váltóruhát". Ja, és ebéd előtt nem indulunk, de tuti holnap reggel hazajövünk legkésőbb. Én mindenesetre elraktam kismamafarmeromat, mert ha este lesétálunk a partra, valamit fel kell vennem. Ha fenn hidegebb lesz (mindig az van a házban), akkor viszek szabadidőt felsővel együtt, persze akkor már az abszolút nem fázós uramnak is raktam be egyet. Raktam még el fejenként vagy 3 pólót (mert mi van, ha leeszem, esetleg egyúttal az Ati polóját is, és persze eszembe jutott, hogy ha nagyon jó idő lenne, kell egy fürdőruha is, meg strandruha is persze. De akkor már kell papucs is, és cipő is a farmerhoz. Bedobtam még pár társast, mert sosem lehet tudni, és mindig akkor kell, mikor nincs ott, és meg is telt a bőrönd. Még jó, hogy van kinn ágynemű, törölköző, alvósruha és tisztálkodószerek is, mert különben nem férnék el egy nagy táskában. Ja, és én nyugodt vagyok, mert tudom, hogy a kocsiban ott egy szatyorban egy papucsom, egy tunikám és egy szupikényelmes gatyóm is. Még van kb fél évem ennyit pakolni, aztán ha már mi gyerekünk is velünk utazik, na akkor lecseréljük az autónkat is. Vagy megváltozom. Utóbbi költségkímélőbb.
