Ma kiderül mi lesz a kicsi öcsi sorsa. A kicsi öcsié, aki augusztus 5-én már 19 éves lesz, és 180 magas. A kicsi öcsi, aki bármit ér el éppen, általános iskolai ballagás, focibajnokság megnyerése, töriverseny, nyelvvizsga, érettségi, bármilyen fontos pillanatnál elérzékenyülök. 15 év van köztünk, ami pont elég arra, hogy kicsit a saját gyerekemként is kezeljem. A szüleink elég sokat utaznak, télen síelés, jó időben kempingezés, különben meg a balatoni nyaraló. Minden ilyen esetben "rám van bízva" a kicsi, sokszor nálunk alszik ilyenkor, vagy csak feljön enni. Rosszabb esetben én viszem neki házhoz a kaját. Mert már nem ér rá. Elfoglalt. Nyár van, semmi dolga. Hála az égnek nyugodtan pihenhet, nem kell egész nap zsebpénzre keresnie. A héten épp focibajnokság van, Youthfootball, minden nap meccs, igaz, közben meg is fázott, náthás a kicsi, így jobban oda kell rá figyelnem. Ez persze nem igaz, igazából nem nagyon van rám szüksége, éli világát, kihasználja, az utolsó nyarat. Illetve azt mondják, az utolsó, de szerintem a főiskola-egyetem szünetei a legjobbak. Hosszabbak, nyugodtabbak is. Szóval kicsi öcsi, aki már nem is olyan kicsi, ma megint elérkezett egy szakaszhoz, ugyanis ma derül ki, hol folytatja a sulit. Ő Pécsre akar menni, jogra. Nem tudom kitől, mennyi észt örökölt, az biztos, hogy van abban valami, hogy az idősebb szülők gyerekei okosabbak. A másik öcsém sehol sincs, elég nehezen sikerült elvégeznie estin az érettségit, de persze egy olyan "befizeted, átmész" helyen, szóval semmi megerőltető, a szakmunkást is elég nehéz volt teljesítenie. Na jó, ő nem csak az agya miatt nem ért el többet, ő egy külön fejezet, később egyszer írok róla is, bár olyankor mindig jól felhúzom magam. Addig is annyit, hogy nem igazán tartjuk a kapcsolatot, bár a kicsivel is csak annyit "törődik", hogy számítógépes játékokat cserél vele. Én vagyok a legidősebb, és ugyan nem tartom magam full hülyének, inkább azt mondanám, hogy a viszonylag jó képességeimet nem használtam ki eléggé. Mindenesetre csak elvégeztem egy főiskolát, és számtalan okj-s képzést, amik a munkáimhoz kellettek. De itt van a késői gyerek, aki a városkörnyék legerősebb általánosába ment. Itt eldöntötte, hogy ő történelemmel szeretne foglalkozni, mi meg mindig legyintettünk, majd még változik ez. Az utolsó "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre még azt felelte, hogy kutyás rendőr akar lenni. Később egyszer megkérdeztem, mikor nagyobb lett, de mikor közölte, hogy töritanár akar lenni, jobban leüvöltöttem a fejét, mint kellett volna. Mert a naív, azt hiszi, egy kezdő tanár annyira jól keres. Ja, hogy azt csinálná, amit szeret? Ez igaz, csak abból nem fog tudni megélni. Így hagytuk, had menjen abba az irányba, amit kinézett magának, főleg, mert a célja az volt, hogy bekerüljön a megye, de talán inkább a régió egyik legerősebb, sokak által elit katonakiképző iskolába (ami nem teljesen igaz), mégpedig speckó töri szakra, ahova 12 embert vettek fel, és ahol az én öcsém a szóbeli felvételin annyit beszélt, hogy megérték leállítani. Nem egy beszédes gyerek, de ha töriről van szó... Volt, hogy a Székesfehérvár-Kaposvár útvonalat végig mesélte nekem a mondák-regék témakörben, ami miatt háromszor álltam meg, és a kérdésére, hogy hagyja-e abba, zavar-e, hogy beszél, meggyőzően ismételgettem, hogy dehogyis, csak rá akarok gyújtani, meg nagyon fáradt vagyok, de csak mondjad. Nem fogom lelőni a gyereket, ha élvezi, hogy mesélhet. Mert ő élvezte ekkor is, kb 10 évesen. Sosem felejten el milyen átérzéssel mondta, mintha ezen múlt volna valami. Vagy amikor Egyiptomban nyaraltak a szüleimmel... Hosszú buszos úton az idegenvezető beszélt majdnem egy órát a piramisokról, az egyiptomiak kultúrájáról, mindenről, majd elfáradva közölte: "Szerintem mindent elmondtam, ha nincs kérdés, akkor befejezem". Erre az én öcsém a 10 évével: " Szerintem nem mondott még el mindent." És másfél órán keresztűl mesélt, az idegenvezető meg áhitattal hallgatta, és totál odavolt.
Most meg ülünk a gép előtt és várjuk, hogy hova vették fel. És szeptemberben eltűnik egy teljes hétre, bár szerintem több hétre is, hisz mindig lesz buli vagy bármi, ami miatt nem jön haza. Ha meg haza is jön, akkor vasárnap focimeccs, és aztán megy vissza, így csak a szombat marad, mert a péntek este meg a haveroké lesz. Meg azt hiszem a szombat este is.
Éjjel fél egykor írt egy üzenetet: "Felvettek". Nem több, mit ragozza. Sosem szokott hoszzú sms-t írni. Ez, hogy felvették, érdekes. Fizetősre vették fel, ahol csak 200 volt a ponthatár, szóval iszonyú könnyű volt bejutni. Az államira viszont 418 volt, arra sajnos nem volt esélye. 386 ponttal az ELTE fizetős jogi karára sem került be, ott is 390 feletti volt a ponthatár. Szóval éreztük, hogy nem fog összejönni, de ez, hogy egy 200 pontos helyre "sikerült" bejutni, így nem volt egy nagy szám. Bár már most többet teljesített, mint vártunk :)
