Anyósom nem nyugszik. Próbáltam már mindent. Finoman válaszoltam, kissé bunkó voltam, és utoljára nem is válaszoltam, kitöröltem az ismerőseim közül, de ő akkor is ír. Nem bírja megállni. Lételeme, hogy bosszantson. Próbálom magam nem idegelni rajta, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szakítson szét bennünket. Megmondta még za esküvő előtt, hogy addig nem nyugszik, míg szét nem választ bennünket. És ezért mindent meg is tesz. Mióta nem beszélünk, azzal próbálkozott, hogy jó színben tüntette fel magát az Ati előtt, hogy ő azt lássa, az anyja mindent megtenne azért, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, csak ugye én nem... És közben persze üzengetett nekem mindenfélét, persze nem a fián keresztül. Próbált szidni itt-ott, elmondani minden számító cafkának (ez különösen tetszik), és persze mindenhol azt híreszteli, hogy amint megszülök, a fia el fog hagyni, mert jobb kell neki, mint én. Épp ma a levelével kapcsolatban jutott eszembe a "másik nő ruhája" sztori. Határozottan emlékszem mikor és hogy történt az eset. Épp 100 nap volt az esküvőnkig, tudom, mert akkor már visszaszámoltam, és mivel aznap egy konferenciára mentem, ezzel dicsekedtem több tíz embernek, hogy még pont 100 napom van. Azt hitte, 8 után már az irodában vagyok, így hívott. Épp akkor, mikor a fiával a munkahelye előtt, ahol történetesen meg tudtam állni a konferenciára, elszívtunk egy cigit együtt. Nem tudta, hogy a fia hallgatja amit mond, így hosszan ecsetelni kezdte, hogy most már tuti van a fiának valakije, fújjam le az esküvőt, mert a fi már oda is vitte egy idegen nő ruháit az ő házukba. Azt sem értettem először, és bevallom, később sem, hogy mit beszél, de lassan összeállt a kép. Mármint az ő általa festett. Szerinte az Ati már rég le akarta fújni az esküvőt, csak nem merte, és ez az új csaj annyira komoly, hogy már kezdenek összeköltözni (miközben az uram már akkor is velem élt), csak nem mertek az uramhoz pakolni, hátha felmegyek vele a régi lakásba, ezért hozzájuk vitték ki. És persze győzködött ezerrel, hogy fújjam le az esküvőt, mert felesleges pénzkidobás, meg úgysem tart sokáig a frigy. Mikor leraktam telefont, és elmeséltem az uramnak, nem gyengén akadt ki, így üvöltve hívta az anyját, aki először persze meglepődött, majd kezdte azt hazudni, hogy ő nem is mondott ilyet, mikor az Ati elmondta neki, hogy hallott mindent, együtt vagyunk most is. Ez volt március környékén. És igen, vittünk ki ruhákat, amiket nem használunk. Amiket ezer éve nem vettem fel, de kérte, hogy ne a Vöröskeresztnek adjam, vigyem ki a párom és az én ruháimat is, hátha talál benne használhatót. Mielőtt kivittem, én hülye, átmostam mindent. Mivel évek óta a szekrényben álltak, meg néha a pincében, volt szaguk, és hogy ne szóljon meg az anyósom, mindent becsülettel átmostam és átvasaltam. Nem kevés ruha volt, két nagy kukás zsák, pár napig elvoltam ezzel. Augusztus végén, szeptember elején ki is kerültek a ruhák. Anyós két héttel később közölte az urammal, hogy neki mekkora feladat volt átmosni mindent, mert büdös volt minden. Mikor az Ati közölte, hogy maximum az öblítőt érezheti, mert mindent átmostam, akkor is én voltam a hibás: iszonyú büdös öblítőt használok. Na bumm. Neki az. De a két zsákból fél zsák kellett nekik, nem kell mártírt játszani, hogy ő" még a szegényeknek sem merte így, ilyen büdösen odaadni". Szóval párszor látta ezeket a ruhákat, amiket ekkor el is rakott szépen. Na ezekről a ruhákról beszélt később, csak mikor megmutatta, hogy lássam a saját szememmel is, akkor jöttünk rá. mikor mondtam neki, hogy ezt ő is tudhatná, hogy az én ruháim, nem azt mondta, hogy ő nem emlékezett rá, hanem azt, hogy "ja, nem tudtam, hogy emlékszel még rájuk, azt mondtad, ezer éve voltak rajtad". Aha, köszi. Én is szeretlek.
Ma épp azzal zaklat, hogy a férjem átvág pénzzel is. És levélben még elég sok dolgot ír le, többek közt, hogy neki mennyi pénze elmegy házfelújításra. Ki mondta, hogy megint járólapozni, festetni kell, álmennyezet kell, új radiátor, és most, hogy kész van mindenhol festés, most ablakokat is fog cseréltetni, és nekünk kutya kötelességünk lenne felét fizetni. Igen. Neki meg kutya kötelessége lenne az Atinak az évi 3 misit átadni. Nem kellene lenyúlnia a fi pénzét, és ő is segítene neki. De így 3 misivel (plusz a fakitermelés függvényében az erdőjáradékkal, ami kb fél misi) támogatjuk évente. Ez majdnem 300.000,-Ft/hó. Miről beszélünk? Semmi gondunk nem lenne, ha nem lopná el pénzt!
Ja, és persze a levél vége az, hogy még folytatja. Ám legyen :) Én akkor sem írok neki. De egyre valószínűbb, hogy gyereket csak a közösségi oldalakon láthatja.
