Kalimpára várva

Első kisbabánkról, akit már nagyon várunk!

Édesanya

2011.11.10. 21:12 - Lullancs

 Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az Istenhez:
"Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?"
Isten azt válaszolta:
"A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni rád."
"De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok.
Erre van szükségem, hogy boldog lehessek" - mondta a gyermek.
Isten így felelt:
"Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel."
"És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?" - kérdezte a gyermek.
"Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni" - válaszolta Isten.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
"És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?"
Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta:
"Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni."
A gyermek kissé szomorúan folytatta:
"Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:
"Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár."
A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:
"De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged."
Isten ismét megölelte a gyermeket:
"Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."
Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte:
"Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!"
És ekkor Isten így válaszolt:
"Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!"

 

 

Ati ma szoptatásról tanult...

2011.11.07. 18:33 - Lullancs

Ma voltunk a kórházas szülésfelkészítőn. Nem azért mondom, de iszonyú gáz volt. Maga a kórház sem egy nagy szám, de ennél azért többet vártam. Bár az, hogy nincs kismamatorna a kórházban, mert az egy szem ember aki értett hozzá, megszült, az már elég sok dolgot elmond az egész létesítményről. Az meg, hogy a legfontosabb dolog a kórházi pakkodban a domesztoszos törlőkendő, na az is jelez valamit, nem gyengén. talán a legrosszabb helyzet a szülészeten van. Már nagyon korán jelentkeztem a szülésfelkészítőre, és vártam, mikor mehetünk. Mert Ati is jönni akart, és ugye az ő beosztásához igazodni kell. Nagyon jól jött ki, a héten tanulmányi szabin van, így pont eljutottunk ma úgy, hogy senki nem húzta keresztül a számításainkat, de azért azt el kell mondanom, hogy az értesítést már csak akkor kaptam meg, mikor két lehetséges héten tudtam eljönni. Nem értem, nekik ez valamiért rossz lett volna, ha már 5-6 hónapos terhesen odaállítok? Az osztályon találkoztunk egy kismamával. Vigyorogva közölte, hogy ma kellett volna neki is először jönnie, de időközben megszült. Köszi. Persze, nyilván neki is megoldódott minden, és nyilván segítettek, és apuka meg a család vitte a kis cókmókot utána ami kellett, de nem jobb úgy készülni a szülésre, hogy előre oda van készítve a csomag, és csak fel kell kapni, na persze apának? Én speciel a 29. hétben vagyok, de két héten belül tervezem megvenni a kórházas dolgokat. Igaz, én elvileg a hónap végén kényszerpihenőn leszek kb 5 napig, és akkor már kelleni fog sok minden, de tényleg szeretném, ha minden össze lenne rakva, és nem hajnali kettőkor, vagy egy vendégségből hazarohanva kellene összerakni az utolsó otthoni pocakos tusolás után a tisztasági cuccaimat. Szóval én nekiállok bevásárolni, biztos ami biztos alapon legyen meg minden. Még a kicsi cuccai sem idegesítenek annyira, hiszen egyrészt sok minden (majdnem minden) megvan, másrészt ha nagy gáz van, anya is át tudja őket mosni-vasalni, ha kell még valami, ő is meg tudja neki venni. De a saját cuccom legyen meg. Ne Atit kelljen szalajtani, hogy urambocsássdemostazonnal hozzon fésűt, hajgumit, tusfürdőt, meg ilyeneket.

Szóval a szülésfelkészítő két délutáni max 2 órából áll. Az elsőn a köldökzsinórvérről tart valaki fél órás előadást, aztán a védőnő van jelen, akinek el kellene mondania, mit kell bevinni, hogy adják haza a babát, meg kicsit lelkileg kellene felkészítenie arra, hogy megváltozik az élet. Mindenki első babás volt, szóval tapasztalat semmi. Ezzel ellentétben egy óra arról szólt, hogy hogyan kell szoptatni. Mit hogyan fogunk össze, miből tudjuk meg, ha csak játszik, és milyen a cici "henger", ha nem jól kapta be, ezt hogyan lehet megakadályozni. Mindezt egy pici helyen, félig sötétben, levegő nélkül 12-14 emberrel. iszonyú volt. Roli az elején még fickándozott, aztán ő is bealudt, igaz, azóta sem kelt fel, mert semmi aktivitást nem érzek részéről. Vagy besértődött, hogy milyen helyre vittem. És Ati végighallgatta, még néha rám is mosolygott, és láttam rajta, hogy ő élvezi, hogy ott van velünk mindenhol, és ki is akarja venni a részét mindenből. Csak miatta élveztem én is, mert egy pillanatig nem láttam rajta, hogy szenvedne. Egy percig sem mutatta mennyire unta, pedig szerintem ő volt a legrosszabbul, verte a víz még pólóban is. De egy hős volt. Voltunk a kórházi szobákban is, iszonyat volt. Büdös, lepukkant, pici, koszos. Van egy minihűtő annak a sok embernek, de azt hiszem, majd inkább többet fordul az apuka, mert abba bepakolni nem fogok tudni. És majd többször hoznak be madártejet. Mert azt nagyon tudnék már most is enni, és annak bizony hűtés kell. Remélem a szerdai még jobb lesz, és be tudunk menni a szülőszobára is végre, hogy megnézzük, ott mi a helyzet. Mert valahogy azt hiszem, most kezdem egyre jobban várni ezt a kis csomagot, és szeretném előre tudni, hogy milyenek lesznek a körülmények. Vagy ha én nem is jegyzem meg, de ott lesz velem végig Ati, és majd ő lesz a biztos pont, a nyugalom, a támasz, és már most tudom, hogy milyen büszke lesz a fiára, rám, és persze magára is, hogy egy hősként állt mellettünk.

 

Roli apával beszélget

2011.11.05. 13:33 - Lullancs

Az én kicsi drága fiam egyre jobban aktivizálja magát. Egyre jobban, erősebben, és egyre többet érzem, hogy rugdos, mozog. Most már nagyon jól lehet látni ahogy hullámzik a hasam, ki lehet venni, mikor melyik részen fekszik, és persze azt is érzem, ha csuklik, szóval nagyon cuki. Ami viszont a legjobb az egészben, az az, hogy már nem csak én érzem, hanem egyre többször elkapja Ati is az adott pillanatot. Eddig amint mellém ült, vagy rárakta a kezét a hasamra, Roli máris abbahagyta a mozgást, most viszont tegnap végre megtört a jég. Mikor hazajöttünk egy romantikusnak is mondható kettesben töltött estéről, ahol igazából semmi különös nem történt, csak átugrottunk a Royalba, ő fröccsözött, én meg koktéloztam. Igaz, alkoholmenteset ittam, de így is jó volt. Legalább úgy éreztem, mintha. Aztán Roli nekiállt fickándozni, és Ati nézte, hogy hullámzik a hasam. Aztán rárakta a kezét, és érezte, ahogy a fia mozgolódik. Mikor pedig nem mozdult, simogatta picit a hasam, és várt, persze a fia pedig válaszolt neki, rúgott egyet. Ezt párszor eljátszotta, és nagyon örült, hogy végre ő is érzi. Persze ez az egész olyan csöpögősnek hangzik, de nagyon tetszett amit láttam, annyira szerettem volna, ha Roli aktivizálja magát kicsit az apjának, mert már láttam, hogy szenved az uram, és kezd olyan érzése lenni, hogy a fia nem szereti. ami persze hülyeség, de tényleg nem esett neki jól, hogy ő nem érzi még mindig a fiát. 

Szülésfelkészítő I.

2011.10.31. 22:36 - Lullancs

Ma találkoztunk a szülésznőmmel. Az enyémmel. Mert most már tuti, hogy ő lesz velem ott, illetve velünk, hiszen egyre jobban úgy érzem, Atinak is kell a támogatás. De komolyan. Mintha egyre jobban beparázna az egésztől. Pedig az elején én nem akartam, hogy ott legyen, az elején ő akart ott lenni, bent lenni, ő volt az, aki annyira szerette volna. Beleegyeztem, erre ahogy közeledünk az egészhez, most azt veszem észre rajta, mintha nem is akarna bejönni. valószínű csak bemesélem magamnak, de komolyan olyan érzés, mintha nem is akarna ott lenni. Remélem, csak fél és ezért nem, mert én viszont mára már tök beleéltem magam, hogy ott lesz mellettem. Azt semmiképpen nem akarom, hogy anya legyen ott. Én az Atit akarom.

Persze közben kiderült, hogy ő nincs beparázva (nincs, mi?), és mindenképpen ott akar lenni, és engem vigasztalni, támogatni, simogatni, kezet nyújtani, had szorítsam. Anyán viszont egyre jobban azt érzem, hogy be akar jönni, és nem érdekli, hogy én nem szeretném, abban bízik, hogy majd ott, az adott pillanatban nem mondok neki nemet. Na ebben téved, mert még a szülésznővel is közlöm majd, hogy nem jöhet be. Ez az Ati és az én pillanatom, nem kell nagymama, testvér, stb. Más lenne, ha Ati nem akarna, vagy tudna bejönni, de így had legyen meg a közös pillanatunk.

Kelengye képekben

2011.10.31. 16:14 - Lullancs

Ma végre eljutottam odáig, hogy elrendeztem a kicsi cuccait, felraktam a betüket az ajtóra, meg ilyenek, így le is fényképeztem az eddigi szerzeményeket. Igazából lett volna dolgom, és az én drága jó férjem ki is porszívózott, de nekem a nappali ablakain kívül nem sok kedvem volt mást is csinálni, így ezzel szórakoztam.

Hétfői szünnap

2011.10.31. 12:21 - Lullancs

AZt hiszem, kezdünk visszarázódni a régi kerékvágásba. Nagyon jókor jött ez a pár nap pihi, még ha egy szomorú ünnep is adta, a Mindenszentek. És kapóra jött az is, hogy Atinak szerdán vizsgája lesz, amire illik készülnie. Már a hétvége első két napja is nagyon jól telt kettesben, amire ma rá is húztunk. Igaz, ma is negyed 7kor keltünk, de jó volt kicsit lustálkodni az ágyban, ölelgetni a másikat. Aztán fél óra hentergés után úgy döntöttem, itt az ideje kibújni az ágyból. Letusoltam, fogat mostam, szóval rendbe szedtem magam, és csináltam egy isteni fullos tojásrántottát. Szép kényelmesen megreggeliztünk, majd leültünk a gépek elé, és végül Ati elment tanulni, nekem meg maradt a tévé meg a fórumok. Persze eghy órával később már nem bírtam magammal, és bementem utána megnézni mit csinál, aminek megint egy fél óra fetrengés lett a vége, de neki is kellett egy kis kikapcsolódás. Később, míg ő tanult, én szundítottam egy órát a tévé előtt, és aztán miután végre érezte, hogy egész jól halad a tesztjeivel, elindult égőt cserélni a kocsimban. Én meg kihasználtam ezt az időszakot, és megpucoltam az ablakokat a nappaliban. Gyors pucolásos módszerrel, ablakpucoló+papírtörlő, de nem is nagyon vágyom többre már. Most megpucolom még a gyerekszoba ajtaját, mert férj nagyon szeretné már felrakni a ROLAND betüket az ajtóra, aztán még a gyerekszobában is nekiesek az ablakoknak. És ha azzal is végeztem, jöhet a kelengyepakolás. Szeretném átnézni mi is az, amit megvettünk, összeírni, egyrészt kiváncsi vagyok, hogy hol állunk pénzben, másrész, hogy mit is kell még venni neki. Majd ha kész lesz, akkor holnap elviszem anyához is, nézze át, lássa, mennyi lóvé ment el eddig, és mennyi kell még. Délután még hajat is kellene mosnom, mert ha minden jól megy, ma találkozunk a szülésznővel, és holnap meg temetőjárat lesz, szóval oda sem ártana normálisan megjelenni. Idén anya egyedül süt-főz, illetve az Ancsa süt, meg valamennyit főz, anya meg a többit. Remélem meg is terítenek, hogy nekem semmit ne kelljen csinálnom holnap. Igazából a temetőjárathoz sincs most kedvem, de nem tudok ellene mit tenni, menni kell. Remélem jó idő lesz, hogy legalább ne a hidegben kelljen annyit sétálni. És persze azt is nagyon remélem, hogy holnap nem fog leszakadni a hasam. Mert most pár napja nem érzem annyit, gondolom a sok pihi miatt.

Apuka is jelen van

2011.10.30. 18:29 - Lullancs

Amikor egy férfi gyereket akaer, valahogy úgy képzeli el, az egészből ő annyi részt fog kivenni, hogy csemege uborkáért és fagyiért futkozik. És valójában tényleg nem sokkal több az, amiben osztozik a kismamával. Mert ő igazából semmit nem érez, csak amit a kismama szenved, azt látja. És ez nem mindig elég. Mert nem érez igazából semmit. Se jót, se rosszat. És haverok ide, haverok oda, egymás überelése az egész. Hiszen mindenki megpróbálja azt a csillogó-villogó képet festeni a maga kis terhes párjáról, milyen jól viseli is az a terhességet. És ezzel romlik el igazából minden. Mert minden pasi azt hallja a haveroktól, hogy náluk semmi nem változott, náluk minden a régi, az ő terhes felesége ugyanúgy csinál mindent, és max vicces sztorikkal állnak elő. Ők simán beszélnek a gyerekükhöz aki mozgással válaszolgat nekik, sőt, ha meghallják az apuka hangját, már rugdosnak is, annyira örülnek. Az ultrahangon a gyerkőc két kézzel integet nekik, és anyuka a kedvenc ebédet főzi minden nap, és a legjobb akciókat fogja ki a használt oldalakon is, hogy ezzel spóroljon apukának.

És ezek után az apuka hazamegy az ő kis terhes párjához, és azt látja, hogy nincs elmosogatva, az asszony nyúzott, semmihez nincs kedve, pláne a szexhez. Leszakad a dereka, és egész nap rugdalta a gyerek a veséjét, vagy a hugyhójagját. És akkor szegény apuka kissé csalódottan, de odakuporog a feleségéhez, hogy megnézze ő is, milyen is az a rugdosás. De a gyerek nem hajlandó mozogni amikor az apukája a közelében van. Vagy megnyugszik, vagy iszonyúan koncentrál és figyel. Figyel arra, hogy mi következik. Pedig ha tudná az a kisember odabenn, hogy egy-két jól irányzott rúgással apuka kedvében járhatna, szerintem szétrúgná az anyuka oldalát. És anyuka is örülne, hogy apuka legalább ennyit igaziból érez. Legalább ennyi valóság lenne. És anyuka is megnyugodna, hogy apuka nem tartja őt a világ legrosszabb nőjének, aki horkol éjszaka, és már nem csak ha hanyatt fekszik, sőt nátha sem kell hozzá, aki egész éjjel forgolódik, mert már sehogy sem jó, és különben is hason szeretne aludni de azt nem lehet, éjszaka minimum 5 alkalommal kimegy pisilni, amihez apuka aszisztál és a telefonjával világít, hogy szerencsétlen anyuka ne menjen neki a falnak, és még arra is van energiája hajnali fél 3kor, hogy leszúrja anyukát, amiért arra az 5 méteres távolságra nem húzott papucsot és mezítláb csattog. Mert nálunk apuka ilyen. Felkel, velem van, és próbál kímélni. És próbálja hidegen hagyni az a sok történet, és persze tévhit, mi szerint nekem max az lehet a legnagyobb bajom, hogy fagyira van szükségem. Mert ő ugrik nekem, mellettem van, és folyton figyelmeztet, hogy pihenjek, hogy ne idegeskedjek, és aggódik, mikor már órák óta rugdos a fia. Pedig nem fáj, de megmagyarázni nem tudom milyen érzés. Próbálom, de megmutatni nem tudom neki, így csak marad a nyugtatás, hogy nem fáj, csak fura egy érzés.

És majd ha megszületik ez a kicsi csoda, akkor folytatódik minden, hiszen a haverok gyerekei nem sírnak, ők az első pillanattól átalusszák az éjszakát, a kicsi pár naposan is vigyorog amint meglátja apukát, és persze 2 hónaposan már pápázik, fél évesen meg már apukát mond. Mert mindenkinek a sajkát gyereke a legokosabb, legszebb, legaranyosabb, és persze a legügyesebb. Ez a világ rendje, de jól is van ez így, ha az ember tudja mi folyik körülötte, és ha tisztában van vele, hogy az egész egy ámítás, egy rózsaszín köd néha.

Az a szemét pénz..

2011.10.29. 17:40 - Lullancs

Minden a kelengyelistával kezdődött. Mert én okos, ügyes és persze szerény, készítettem egy kelengyelistát. Csak azért, hogy lássuk, mi is kell valójában, és minek mennyi az ára. Összeírtam, és mivel az első fővárosi látogatásaink alkalmával felmértük a nagyobb áruházak kínálatát is, és mivel minden áruház webáruházzal is képviselteti magát, nem volt nehéz összeállítani miből mi kell és az mennyit is kóstál. Persze az első összeadás után dobtunk egy hátast, pedig akkor még sok dolgot nem is írtunk fel a listára. Mert akkor még úgy gondoltuk, a peluskuka, a légzésfigyelő mind-mind felesleges pénzkidobás. Aztán mentek szépen a hetek, és egyre jobban letisztult a lista, egyre jobban összeállt a kép, hogy mire is van szükségünk. A végösszeg így is hatalmasra rúgott. Aztán jött a vatera és társai, próbáltam használt dolgokat nézegetni a neten, hátha úgy olcsóbban megúsznánk. A probléma itt az volt, hogy ami tényleg jó minőségű volt, annak megkérték ott is az árát, de nem volt annyival olcsóbb, hogy megérje letennem az újról. Mert pl egy légzésfigyelő újonnan mondjuk kb 40.000,-, használtan meg tudnám venni 30.000,-ért, de postaköltséggel és valószínű új aksival 37.000,-lenne. 3.000,-Ft meg nem egy hatalmas engedmény, és ráadásul akkor már nincs garancia, ki tudja, hányszor pisilt rá a gyerek, milyen gondjai, bajai vannak a gépnek. Aztán gondolkodtam a nagyszülőkön is. Sosem szoktunk kérni tőlük támogatást, és mindegyik nagyszülő jól áll anyagilag. Ez lesz az első gyerekünk, nehogy már ők ne támogassanak bennünket. Persze hülyén hangzik, hogy rájuk is alapozunk, de azt ne felejtsük el, hogy nekem csak az orvoshoz járás, gyógyszerek a terhesség alatt kicsivel 500.000,-Ft felett voltak, amihez összesen 100.000,-Ft segítséget kaptunk a nagyszülőktől, de a többit ott is mi teremtettük elő. Na jó, egyrészt ez a csekkek rovására ment, másrészt az esküvőn kapott menyecsketánc-pénzből finanszíroztunk, de az is véges volt. Szóval maradtunk az új dolgoknál, és bízunk benne, hogy a nagyszülők támogatni fognak bennünket anyagilag. Ha mégsem, akkor nagyon rácsesztünk, mert most számoltam át, hogy még 580.000,-Ft kellene a kelengyére, meg az orvosra, szülésznőre, stb, na jó, ebben benne van a hálóingemtől elkezdve minden, de akkor is kellene ennyi pénz. És azért is mindenképpen kellene, mert ebben az évben még Ati annyit fog felmenni vizsgázni, hogy az minimum 100.000,-Ft üzemanyag lesz. Szóval ránk is igaz a mondás, a pénz tönkre tud tenni mindent. Ha sok van, az a baj, ha kevés, akkor meg az.

Jóga-móka

2011.10.27. 20:40 - Lullancs

Ma megint voltam jógán. AZ utóbbi két hétben kihagytam, mert mindig volt valami, de ma ismét eljutottam. Persze elkéstem, mert kölcsönadtam az autómat anyának, és nem ért vissza vele időben. Mondjuk nem sokat, csak 5 percet késtem. Kevesen voltunk, összesen négyen, és az egyik csajt ráadásul ismertem is, jó volt látni. A másikról meg kiderült, hogy gyakorlatilag csak 1 hét van köztünk, még az is lehet, hoyg egyszerre szülünk. Szóval a jóga érdekes volt. A kicsi nem mozgott, csak egyetlen alkalommal, de akkor elég rendesen. A vége felé a relaxáció alatt van egy rész, amikor az "oktató" azt mondja, hogy próbáljunk meg a köldökünkre koncentrálni, aztán próbáljunk meg a köldökzsinóron keresztűl bejutni a méhbe, majd lassan próbáljuk meg megkeresni a babánkat. Na abban a pillanatban, hogy ezt mondta, és erre gondoltam, olyan erősen rúgott meg a fiam, hogy összehúzódtam. Aztán folytatódik azzal, hogy képzeletben simogassuk végig az arcát, kezeit, hátát, lábát, pocakját, stb. Végig rugdosott, egészen addig, amíg az nem jött, hogy most köszönjünk el egy időre a babától. Szóval a mi gyerekünk türelmetlen, mert nem bírja kivárni, míg én megtalálom, és közben meg tuti iszony csiklandós és ezért rugdosott, míg én képzeletben simogattam. 

Ez a jóga érdekes dolog, kezdek ráhangolódni, kezdem élvezni, és érezni, hogy milyen jó is ez az egy óra hetente, hogy megnyugszom kicsit, és tényleg a babára koncentrálok. Nem beszélve arról, hogy egyre több helyen azt olvasom, hogy mennyire sokat is tud segíteni a jóga. Márpedig én nagyon szeretnék természetesen és viszonylag gyorsan szülni. Illetve még nem is az a legnagyobb problémám, hogy gyorsan akarok túlesni rajta, mert inkább az a fontos, hogy Ati is ott tudjon lenni velem, és részese legyen a pillanatnak, amikor megszületik az első kisbabánk. Nagyon nem szeretném, ha lemaradna róla. Lehet akár fájdalmas, akár 8 órán keresztüli is, csak Ati legyen ott, és ne maradjon le róla. Annyira szeretne ott lenni, pedig az elején én nem akartam, hogy ott legyen benn a szülőszobán, de megértem, hogy részese akar lenni ennek a csodának, így belementem én is abba, hogy nem a folyosón topogjon. De addig még van egy kis időnk, még nem foglalkozom a szüléssel, még nem paráztam rá, még nem félek, még nem tartok tőle.

Beszéltem a szülésznővel is, tök jó, mert őt is Móninak hívják, és eddig nagyon szimpi és aranyosnak tűnik. Ha minden jól megy, hétfőn megyünk a szülőszobára megmutogat mindent, és beszélünk a szülésről is. Kicsit megismerjük egymást, a kérdéseket is tisztázzuk. A jövő hét az úgyis csonka hét lesz, de legalább jól kezdődne. Hétfőn szülésznő, kedden temetőtúra, szerdán meg kezdődik a meló, én is bemennék segíteni a Diának, mert hátha sokan lesznek, meg be kell jelentkeznem mindenhova (endokrinológia, 4D, nőgyógyász, fotózás, ekg) és össze kell hangolnom azzal is, hogy Atinak is mennie kell vizsgázni. Húzós egy hét lesz, illetve húzós hetek, mert a vizsgákra tanulni is kell. És jövő héten szeretnék vásárolgatni pár dolgot, meg remélem meg is jön majd amiket rendeltem, és nem lesz szükség mondjuk hálóingeket venni, mert jók lesznek. A kabátnak is nagyon örülnék, ha jü lenne, mert akkor megoldódna a téli mászkálás.

Már van egy csomó kismamaruhám, többet már nem szándékozok venni, arra a két hónapra már igatzán nem kell. Van egy jó farmerom, egy nem túl jó, de tartaléknak megfelel, egy fekete kord, amiért nem nagyon vagyok oda, meg egy barna, ami most tetszik, de csak mert új, és már egy szanadidő gatyám is van, plusz még egy érkezik is, és van egy cicagatyám is. Tehát elvileg utcára való gatyám is van négy, meg itthoni is 3, amivel tényleg bőven ki lehet húzni ezt az időszakot. Felsőim is vannak, és azt hiszem, azt sem fogok mrá többet venni, kibírom azokkal, amik vannak. Félcipőm is megvan, egy rövid csizma is, szóval tényleg csak a kabátnak kellene jónak lennie még.

Azért ezt sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok töltik ki a mindennapjaimat, milyen ruháim vannak, mennyi bugyit kell még vennem, mi kell még a kicsinek, és fodrász-körmös-ultrahang-vérvétel-4d-nőgyógyász-szülésznő-védőnő időpont kérések lesznek a legnagyobb problémáim.

 

 

Az első szörnyű éjszaka, pedig a gyerek még sehol

2011.10.24. 08:16 - Lullancs

Olyan éjszakánk és esténk volt, hogy csak na. Konkrét edzésként éltük meg a gyerek sírós éjszakái ehhez képest nem tudom milyenek lesznek. Azt hiszem, a tegnap esti szecsuáni csirke csípőssége kissé felháborította a fiatal urat, meg azt hiszem, kissé a gyomromat is. Ennek következtében mozdulni nem tudtam, a hasam csikart, a gyerek befeszült, és sehogy sem volt jó. A lakásban a csokis süti langyos melege szállt, mi szerelmesen összebújtunk ahányszor a lakásban összetalálkoztunk, és minden olyan szép és jó volt. Illetve lett volna, ha nem szenvedek annyira. Aludni sem bírtam, így kiolvastam bár babás fejezetet, bár asszem ennél okosabb nem leszek, amit tudok, tudok, amit nem, azt meg nem. És kezd idegesíteni is egy-egy bejegyzés. Mert pl hogy van az, hogy a kismama  terheskönyve szerint a baba mérete elérheti mostanra a 23 centit is, ugyanakkor a ciklus.hu meg küldte, hogy akár 35 centi is lehet. Azért az a 12 centi szerintem elég nagy különbség.... Vagy csak én érzem úgy? Na mindegy, a lényeg, hogy olvasgattam, és lassan sikerült elhelyezkedni is, bár a legjobb az lett volna, ha lekötöm magam valami filmmel. Csak akkor Ati nem bírt volna pihenni, és a 3/4 4-es kelés még jobban megviselte volna. Mondjuk az engem is megviselt, most kezdem érezni, hogy kicsit korán volt a reggel. Pedig már vasaltam egy nagy adagot, pakolásztam a lakásban, a wc-t is kitakarítottam, a mosogató gépben is már új edények zörögnek, és a konyhai ablakot sem bírtam tovább elnézni, így azt is megpucoltam. Asszem így kora reggelre ez elég is lesz.

Lassan nekilátok összekészülni, és elmegyek fodrászhoz, mert 9re be vagyok írva. Most kellene festetnem, és akkor 5-6 hetente jövök még kétszer mielőtt megszületik a kicsi. Aztán később meg max a Lina jön hozzánk. A pedikűrt is így tervezem, hogy a lábam is rendben legyen. Ezen kívül el kezdtem kényeztetni magam, ezentúl minden hétfő reggel megyek hajat mosatni-szárítani és manikűrre. Ennyi jár, nem? :) De komolyan. Egyre kevésbé van erőm ezekkel foglalkozni. Illetve nem is az erőn, inkább türelmem nincs hozzá. És ha a Viki és a Lina rendbe rak, akkor legalább egész héten normális lesz a külsőm, már csak sminkelni és öltözködni kell. :) Mert most is olyan szutyok idő van, az embernek csak aludni lenne kedve, de dolgozni azt pláne nem. Azt hiszem, időben haza is fogok jönni, és elalszom kicsit a tévé előtt.

Írtam a Gerdának is, mert Ati is már szóvá tette, hogy nem igazán van rólam kép, amin meg a pocakom is látszódna, olyan meg pláne nincs. Így most a terv az, hogy pár héten belül 7 hónaposan csináltatunk képeket (pár nap és a 7. hónapban leszek) , aztán 9 hónaposan, mondjuk akkor csinálhatnánk karácsonyi jellegűeket is a belvárosban, mert akkor olyan szépen ki van világítva a város. Aztán meg amikor a kicsi megszületett, azonnal kellene pár újszülött kép is. Szeretnék sima farmer-pólós képeket, meg olyat, ahol Ati a pocakomat puszilja, simogatja, stb, és a pocakról is párat, meg persze egész alakosat is, szóval vannak elképzeléseim, de még nem tudom mit is szeretnék pontosan.

Egy borús hétvége itthon, kettesben

2011.10.22. 16:19 - Lullancs

Egész héten elég szutyok egy idő volt. Azt hiszem, érzem a csütörtök-pénteki egész napot, mert én szombat reggelre olyannyira fáradtnak éreztem magam, hogy szinte minden mozdulat fájt. Reggel a szokásos bevásárláson és a piaci sétán is túlestem, és a táskáshjoz is bementünk, ahol kaptam egy új kézitáskát. Vagy nem is tudom mi a neve. Nem "ritikül", inkább ilyen hétvégi cucosnak való kistáska. Pontosan arra lesz jó, ha a szülésre a szülőszobába be akarom vinni a cuccom. Nem túl nagy, nem is túl kicsi. Nagyon tetszik, alig várom, hogy valamit belerakhassak. Tiszta gyerek vagyok, már látom. :) Ma zöldborsó leves lesz csipkedettel, szecsuánis csirke, és csirkepaprikás nokedlival. Még szeretnék sütni egy kakaós-barackos sütit is, mert annyira ennék valami finit. Most is a kávét kortyolgatom, mert az olyan jól esik. Voltam a gyertyásnál is teát venni, vettünk Atinak zöldcitromos teát, nekem egy tojáslikőröst, és kóstolónak egy kis bogyós gyümölcsöst is. Aztán a teák rendezgetésénél észrevettem, hogy van itt még tőlük kávé is itthon, szóval holnap azt is főzök. Ma lesz x faktor, amin tuti bealszok, de legalább egy kis süti-tea jó lesz közben. És persze vettünk zöldalmát is, mert én, aki eddig annyira utáltam az almát, hogy évente 5 szemet ettem meg, ma egy nap alatt tudok megenni 5 szemet. Vagyis inkább tudnék, de nem eszek, csak 2-3 darabot inkább.

Ati hétfő hajnalban megy suliba, holnap még csirkeszárnyat csinálok neki, hogy azt is vigyen, és holnap vasalni is kellene. Meg a fürdőket is szeretném rendbe rakni, de még ki tudja, mi lesz a terveimből. Mindig csak tervezgetek, aztán sosem csinálom meg amit kitaláltam, megszabtam magamnak. Valahogy rájövök, hogy az nekem sok. Most is már 4 óra, és csaka  reggli sült kolbász van bennünk. Ugyan én sem hiányolom a kaját, de nem ártana, ha lenne vacsira főtt étel, és végre elindulnék a konyhába. Mondhatnám, hogy a mosógép is már reggel óta megy, de ez elég nagy ferdítés, hisz ma már Ati hajolgatott le bepakolni, és én tényleg csak elindítom, majd mikor lejár, ő viszi be a szobába, és én csak kiteregetek. Szóval ez sem egy nagy munka. De valahogy olyan szutyokl egy idő van. Borús, semmi kedve az embernek semmihez. A 3 óra alvás után fáradtabb vagyok, mint előtt, a kanapén elzsibbadt a lábam, a nyakamat elfeküdtem, és a kicsit sem érzem, hogy annyira mozgolódna ott benn.

Persze estére beindult a ksi töki, én viszont nem bírtam már az x faktor végét sem megnézni. Így benn a hálóban néztem meg egy filmet, Az igazság ára címűt, ami kivételesen egész jó kis film volt. Éjfélkor lett vége, miután a kicsi nekiállt mozgolódni, és ezt reggel 6 óráig egész intenzíven tette. Reggel meg csuklott. De annyira, hogy végre ezt is érezhette Ati, milyen, mikor csuklik. Nagy nehezen délutánra az összes kajával kész lettem, már a sütőben egy meggyes süti, és még egy csokis-mandulásat is szeretnék megsütni. Atinak tök szar kedve van, már fél kettő, és még tanulnia kell, még egy dogát meg kell csinálnia, az idő továbbra is borús és álmosító. Holnap hajnalban mennie kell, ennek sem örül igazából. Én meg hajnalban nekilátok rendberakni a lakást kicsit, mert kedden fel fog jönni az apa is meg az anya is, és ez tényleg nem várhat addig, annyira gusztustalan főleg a konyha, valamit tennem kell ellene.

 

Mennek a hetek... (na de ilyen gyorsan?)

2011.10.21. 12:44 - Lullancs

Ma vagyok 26 hetes és 1 napos. Az orvosnál a betöltött hét érdekes, de hát ez is milyen hülyeség, nem? Mintha nem bízna benne, hogy betöltöm az aktuálisat. Vagy nem tudom. Szóval a betöltött a 26. hét. Tegnap előtt büszkén mondtam Atinak, hogy elkezdtük a 27. hetet. Erre tegnap bambultam egyet, majd odaszóltam neki, hogy "Tudod, hogy már 28 hetes a kicsi?" És ő bőszen bólogatott. Igaz, gépelte közben a dogáját, de felmerült bennem ma, hogy lehet, tegnap nem is figyelt rám? Ennyire bele volt bújva a gépbe? Na jó, szegény írja a dogáit rendesen. Bár ugye ha rossz akarok lenni, akkor megjegyezném, hogy ha nem az utolsó hétre hagyott volna mindent, akkor talán most nem kellene kapkodnia. Mondjuk annyira nem lehet egy szavam sem, tegnap is kiporszívózott.

Alakul a gyerekcucc. Egy csomó ruha megvan már, meg aztán van már légzésfigyelőnk, peluskukánk fél évre elegendő zacsival, mellszívó, fertőtlenítő, cumisüveg, cumi, zenélő körforgó az ágy fölé, pelenkázószivacs, tisztálkodó szerek, öblítő, kisolló, hajkefe, fürdőlepedő, szóval alakulunk. Ha minden jól megy, kedden megyünk Pestre a babakocsit megvenni, és a kiságyat megrendelni. Szeretnék akkor venni babakádat is állvánnyal, és szivacsot a mosógépre is.

Noémi a kukis :)

2011.10.20. 06:53 - Lullancs

A 34. szülinapom mondhatni korán kezdődött. Hajnali 2 órakor keltünk, mert a szokásos orvosi vizsgálatok miatt kellett menni Pestre, és a 4d-t is ekkorra időzítettük. A vérvételen már nem bírtam magammal, be voltam zsongva, nagyon menni akartam már az ultrahangra. Aztán végre reggel 8 óra lett, és mi már a Praxis rendelőjében vártuk Győrfi Mátyást, aki reményeink szerint megmutatja majd a kisbabánkat.

A jóslatok már régóta körülvettek. A terhességem első igazi kérdésköre a "fiú vagy kislány" köré épült. Szinte kivétel nélkül mindenkinek ez volt a legnagyobb problémája, hogy vajon rózsaszín, vagy kék ruhácskákat veszünk. Egy idő után nyilván engem is ez foglalkoztatott a legjobban, majd ezzel együtt kezdett idegesíteni, ahogy mindenki esküdözött valamiféle praktikára, mi alapján hiszi tutira a fiút, vagy a lányt a pocakomban. Az én vágyam mindig is a kisfiú volt elsőre. Szeretnék én majd kislányt is, de azt majd hugiként. Így amikor terhes lettem, akár ezért, akár másért, de rögtön azt éreztem, hogy márpedig nekem fiam van. És közben jöttek a lelombozódások, és a biztatások:

1. Ha az édeset kívánom, akkor lány lesz, ha a sósat, akkor fiú. Ettem mindent, így 1-1

2. Ha a gyümölcsöt kívánom, akkor inkább lány, és mivel nem kevés gyümölcsöt bírtam benyomni az első 5 hónapban, mindenki szerint kislány lesz.

3. Ha csúcsos a hasam, fiú, ha szétterülök, és inkább csípőre hízok, akkor lány. Szerintem csúcsos a hasam, de sokak szerint inkább széles, szóval itt nem lettem okosabb.

4. A legjobb: ha a bal felemen alszok, akkor fiú, ha a jobb felemen, akkor lány. Az első hónapokban bal oldalon, az 5-6. hónaptól meg már akármelyiken, csak had aludjak egyfolytában 4 órát.

5. Ha reggeli rosszulléteim vannak, akkor kislány. Na, nekem egyetlen egyszer sem volt ilyen.

6. Ha csúnyább az arcom, akkor kislány, mert a lányok elveszik az anyukájuk szépségét, vagy mi. Valami ilyesmit mondtak. Nem veszem észre, hogy csúnyább lennék, inkább kifejezetten azt állítják, megszépültem, mióta terhes vagyok, szóval ez alapján is fiú. De olvastam azt is, hogy a néphiedelem szerint a kismama szépsége is segít a találgatásban; a rózsás, egészséges ragyogás kislányra utal, a fáradt, nyúzott arc a fiús kismamák sajátja. Szóval ezen menjek el.

7. Ingáztunk is otthon is, az irodában is, a fodrászatban is, mindegyik alkalommal fiú jött ki.

8. A kínaiak szerint kislányom lesz, ha betöltött évet, ha a másikat nézem.

9. A ciklus szerint inkább kislány, hiszen pé előtt pár nappal is együtt voltunk, és ez a lányoknak kedvez.

10. És vettem két tesztet potom 15ezerért, ami állítólag tutira megmondja, hogy milyen nemű lesz a gyerek. Mindkettő rózsaszín volt.

Az itteni egyik uh alkalmával, kb 17-18 hetes lehettem, azt mondta a Rák, hogy szerinte kislány lesz. Aztán egyre többen ezt is mondták, ha rám néztek, hogy tuti kislányunk lesz. Már teljesen beleéltük magunkat, kitaláltuk a nevét is: Noémi. Egyre jobban nézegettem a rózsaszín ruhákat, egyre többet álmodtam kislánnyal, de a lelkem mélyén még mindig azt éreztem, hogy fiam lesz. Még az ultrahang reggelén is "letökiztem" szegényt.

Aztán bementünk a 4d-re. A Matyi iszonyú kedves, aranyos, barátságos volt, rögtön elsőre annyira szimpi volt, amit vártam. Igazából a végén is az bosszantott csak, hogy Kaposváron ugyanígy 10ezer volt a 4d, csak nem volt 4d, csak kettő, és ritka bunkó volt a doki. Itt 10ezerért kinyalták a hátsónkat is. Az elején 2d-ben nézte a méreteit, magyarázott, mi hol van, és megkérdezte, tudjuk-e, hogy mi lesz. Mondtam, nem, tőle várjuk az infót. Kérdezte, hogy mit érzek. Na én elkezdtem neki megmagyarázni, mennyire éreztem az elején a fiút, aztán meg mennyire belém beszélték a lányt, és persze, hogy azóta már én is lányt érzek. Vigyorogva közölte: "Ne hagyja magát befolyásolni!" Nagyon bután nézhettem rá, mert rákérdezett, hogy értem-e, miért mondta. Én meg visszakérdeztem: "Akkor én lehet, hogy az előbb egy kukit láttam?" És bólogatott bőszen. Na, majdnem lefordultam az ágyról, annyira meglepődtem ezen. Ati fél óráig használhatatlan volt, teljesen kész volt, sokkolta a hír. Én meg fülig érő szájjal vigyorogtam, mint a tejbetök.

Szóval most úgy néz ki, Noémi Roland lesz. :)

 

Kismamajóga

2011.09.30. 12:32 - Lullancs

Tegnap életem első kismamajógáján jártam. Egy élmény volt! Igazából nem tudtam eldönteni, hogy "ez mi volt", de szét röhögtem magam saját magamon, meg ahogy szerencsétlenkedtem. Mivel pont most nem tudtam megoldani, hogy otthonról induljak, az irodából elég gyorsan odaértem. Ez egy magán mini ovi, a jógán is 6-an voltunk, egyikünk épp az ovi vezetője volt. Egy sima cicagatyát és pólót neveztem ki jógarucinak, illetve egy vastag zoknit is vittem azért magammal biztos, ami biztos. Utóbbi nagyon kellett, mert fázott volna a lábam még a vékony zokniban is. A jógán viszonylag kis helyen voltunk, bár nem értek hozzá, de szerintem kicsit többen voltunk a szobában, mint ami tök kényelmes lett volna.

Az egész azzal kezdődött, hogy beszélgettünk, mert kb egy hónapja megszült az egyik jógás kismama, aki behozta a babáját, és elmesélte, mennyi mindent tudott alkalmazni a jógán tanultakból. Aztán mikor ő elment, kezdődött minden. Úgy kezdtük, hogy törökülésben nagy levegőt vettünk, és kifújáskor talán azt "búgtuk", hogy Móóó, vagy nem is tudom. Nagyon vicces volt, mert én nem tudtam mit kell csinálni, és mikor ezek a csajok elkezdték... én csak lestem körbe nagy szemekkel. Na meg a relaxálás, mikor szorítani kellene a hüvelyemen kívül külön-külön minden altesti nyílást. Na az még szép egy dolog. Naná, hogy szerencsétlenkedtem. Még jó, hogy nem ellenőrizték, mit hogyan tudok megcsinálni. Persze tök normális emberekről beszélek most, és ami nagyon tetszett, hogy egyik sem ilyen hülye picsa volt. Na ja, mert azok inkább kismamatornára mennek. Jövő héten én is elkezdem azt is otthon, kell a mozgás, érzem. Jól esik. Ja, és megkaptam egy kismamamasszőr számát, aki másfél óra alatt totál átmasszíroz, ami tuti jól fog nekem esni, már alig várom, hogy mehessek oda is.

Szóval összességében a kismamajóga jó volt, még ha néha kicsit nekem lassúnak is tűnt. Levegőt venni tudatosan megtanulok előbb-utóbb, az szent, mert tegnap nem egyszer meg akartam fulladni, mert persze sosem akkor vettem levegőt, mikor kellett volna.

Látom nem tudom leírni ma mi is volt tegnap, pedig tényleg vicces volt látni magam kívülről, amint totál lelassulok, mintha más dimenzióba kerülnék, a pörgést azonnal felváltja ez a lassú, halk, nyugodt mozgás, és koncentráció.

 

Fura barátságok I.

2011.09.29. 09:28 - Lullancs

Az előbb hívott a drágám, hogy az Ateszéknál megszületett reggelre a baba. Aminek nyilván örülni kellene, meg együtt bulizni velük, csak ez valahogy így nem megy. Nem mondom, hogy nem is indult jól ez a barátság, mert ez nem igaz. Igazából az első pár találkozásig azt mondtam, hogy furák nekem, de nincs velük különösebb bajom. Na ja, aztán kiderült pár dolog. Például az, hogy az Ati volt felesége az Atesz unokatesója. És ezt párszor az orromra is dörgölték, illetve megjegyzéseket tettek vele kapcsolatban, milyen volt Ati előző esküvője, stb. de mindegy is, mert ezek után úgy döntöttem, személy szerint én kerülöm a velük való kapcsolatot.

Érdekes egy pár. A csajnak van valami talán 6 órás tedd ide, rakd oda melója, semmi fizikai vagy agyi megerőltetés. A srác fizikai munkát végez, de ő sem a szokásos munkaidőben. A csaj fizetése nem egy nagy összeg, a srác meg eleve csak sír, bár a munkájáért amit kap, nem panaszkodhat. Hitel az viszont van, nem is kevés. Kb 7 éve vannak együtt, szülői segítségre nem számíthatnak, csak maguk vannak. Gyakorlatilag a hitelt a hitelből fizetik ki, és sírnak. Mert azt tudnak. De az valahogy elkerüli a figyelmüket, hogy soha nem jutnak egyről a kettőre, ami nem is a hitel oka, hanem a nem látható kiadásoké. Mert például a telefon az egy fontos dolog, mindig mindegyiküknek az egyik legújabb modell villog a kezében. A srác rendszeresen jár el kocsmázni, ami nyilván viszi el a pénzt. Mert ha csak hetente kétszer megy el, és alkalmanként 2.500, megy el, na akkor is elcseszett 20.000,-Ft-ot egy hónapban. Persze nem így van, mert az unicum az megy ezerrel, meg a sör is, és a facebook is attól hangos, hogy hányszor másnapos. Viszont ami nagyon dühített az utóbbi időben, az az volt, hogy az Atesz csak akkor kereste az uramat, ha neki kellett valami, vagy ha ő el akart menni iszogatni, csak nem volt kivel, vagy nem volt pénze. Mert ilyenkor az én kis lüke párom persze megsajnálta, és fizetett, és lehet, hogy az első sörös kört még az Atesz fizette, a következő töményekkel teliket már az én uram. És ez nagyon nem tetszett. Folyamatosan kihasználta.

Aztán kitalálták, hogy esküvő lesz náluk, de persze pénz nem volt, igények annál jobban. Mert nekik nem felel meg a másodosztályú hely, nekik a legjobb kell, csak pénz nincs. Így erről a projectről le is tettek szépen lassan. És közben iszonyú sokat veszekedtek. Nem egyszer üzent nekem a csaj, hogy a pasija hol lehet, hogy órák óta eltűnt, és nincs meg, és a telefont sem veszi fel. Vagy, hogy leugrott kenyérért 6 órája. Vagy elment karácsonyi ajándékot venni, és nem ért haza. Na ilyenkor rendszeresen elköltötte az ajándékra szánt pénzt piára, és részegen, pénz és ajándék nélkül állított haza. Szóval zajlott náluk az élet, az biztos. A srác folyamatosan panaszkodott arra, hogy mindent ő csinál, ő mennyit dolgozik, stb, a csaj meg a srácra, aki folyamatosan kocsmázik. Erre jött a hír: gyerekük lesz. Baromira nem értettem, hogy minek. Mert persze, egy gyereknek örülni kell, csak felelőtlenül nem szabad gyereket vállalni. Mert ha a számlákra, kajára nincs pénzem, akkor nem vállalok be egy gyereket, ami tök sok pénz. De ők bevállalták, valahogy ezzel akarta a csaj is bebiztosítani magát. Meg ilyenkor sok pár úgy dönt, hátha majd a gyerek megváltoztat mindent, hátha majd apuka nem fog annyit eljárni, stb. Mindent úgy kaptak ajándékba, és sírtak, mennyire nincs pénz. persze a különféle segítségeket, juttatásokat, támogatásokat nem verték nagy dobra, ment az önsajnálat. Aztán valami szépen lassan megváltozott, és eleinte nem is tudtam, mikor, csak később döbbentem rá, hogy az Atesz azóta változott meg, mióta kiderült, nálunk is jön a gyerek. Azóta csak ígérget, nem is beszélnek, ha az Ati kért tőle filmet, annyit nem csinált meg, hogy kiírta volna dvd-re, szóval furi volt nagyon. És nem olyan régen megtudtam, hogy az egyik kocsmában arról beszélt az Atesz, hogy mennyire nem örül, hogy nálunk is jön a gyerek, mert az egyedüli ember, akire még számított, hogy segít neki anyagilag, az az uram lett volna, de így ő sem fog adni. Mindezt kissé berúgva mesélte az egyik haveromnak. Szóval összeállt a kép, addig jó volt a párom neki, amíg ő fizetett, amíg volt társaság, lehetett ugrasztani, amióta úgy néz ki, hogy itt is elzárják a pénzcsapot, azóta nincs az a fenemód nagy barátság.

Ati persze ezt nem látja be, vagy át, mert egyrészt ő elfogult, hisz szerinte ezer éve nagyon jó barátok. Csak ő sosem veszi észre, hogy ő igenis barát, mert bármikor ugrik, ha bajban van a másik, bármikor lehet rá számítani, csak azt nem veszi észre, hogy pl ez az Atesz gyerek is csak egy haver volt, akinek ő ugrott mindig. Hogy bármikor hívta sörözni, mindig kapható volt rá az Atesz, és ugrott neki is? Na ja, sörözni mindenképpen ugrott. Már a szülinapot sem ünnepelték meg, mármint az Atesznak volt szülinapja, és azon kívül, hogy üzent neki a párom, ő sem erőltette az együtt ivászatot. Viszont most reggelre megszületett a gyerek, kiváncsi vagyok, hogy az Atesz meghívja a páromat inni, vagy sem. Mert tuti meghívja, hisz valaki kell, aki fizeti a kört. Csak ezt az én drágám megint nem veszi majd észre.

Drága Nóri!

2011.09.28. 15:22 - Lullancs

Ezer éve ígérgetem neked a levelet, amiben beszámolok, mi történt velünk az elmúlt időszakban. Most már nincs pofám tovább halogatni, és Ati is a héten suliban (bár sokkal több időm így sincs), így leülök, és pötyögök "pár" sort, ugyanis ahogy elnézem, ennél több időm sosem lesz :) 

Nálunk minden oké, hála az égnek teljesen jól vagyok. Na jó, persze vannak problémáim, mint a gyomorégés, illetve, hogy sokszor tőből akar leszakadni a lábam. Egyre többet elakadok a hasammal (hűtőajtó, szekrényajtó mindig útban van), szóval a pocakom is növöget rendesen. Már nem takargatom, mint amikor csak kövér voltam, hanem büszkén mutogatom, ha épp olyan a szitu, még ki is hangsúlyozom. Valami jó nekem is had legyen ebben. :) Tényleg nagy a pocim, képem sajna nincs most, de a hétvégén csinálunk majd, mert jó lenne végre dokumentálni ezt is. Annyira nagy a hasam, hogy mikor mosolyogva kérdik, mikor jön a baba, és én válaszolok, hogy januárban, na akkor mindenki hátrahőköl kicsit, mert totál meglepődnek, hogy csak akkor?? Na igen, ilyenkor eszembe jut, hogy mekkora lesz MÉG a hasam, ha már most ekkora. A régi gatyáim közül mindegyik felejtős már rég, csak kismamagatyókat tudok használni, ami elég ciki, mert a bálna testemre gatyát sem igen találok, kismama gatyát meg pláne nem. Ja, és elkezdtem kívánni is a kaját, tegnap már sírva fakadtam magam miatt, ugyanis a kínai tésztát (zacskós, 3 perces) iszonyúan megkívántam, ami ráadásul jó erős, és amit csak terhesen bírok megenni, most viszont imádom. Megettem, majd elővettem egy kis doboz fagyit, és kanalaztam, kanalaztam, majd azt vettem észre, hogy el is fogyott. Ami nálam elég nagy baj. Tudod, az inzulinrezisztencia miatt szedtem gyógyszert, amit nem szedek egy hónapja. A pajzsmirigyes bogyóim megmaradtak. Na, ennek megfelelően még lejjebb esett a reggeli cukrom, mert nem ettem elég szénhidrátot este, és elfogyott, így átvariálták a ch elosztást nálam. Azóta hízok. Az 5. hónapig híztam 4 kilót, amire tök büszke voltam, mármint magamhoz képest ez tök jó eredmény volt. Igen ám, de az elmúlt egy hónapban, mióta átvariálták az étrendemet, hogy mikor mennyit egyek, és mióta kívánós is lettem, azaz simán meg tudom enni az adott mennyiség akár háromszorosát is, és már a gyógyszer sincs, szóval azóta híztam megint 3 kilót. Ja, és az első 4 kiló úgy jött rám, hogy egyszer sem voltam rosszul, szóval még a zabálás mellett is csak annyi jött fel, most meg majdnem ugyanannyi. Ez szörnyű. Na ja, de már megint túl vagyok egy uzsin, ami a joghurt és keksz helyett kínai tészta volt, és ebéd után anya kínálgatta a meggyes pitét, persze, hogy egy kocka abból is lecsúszott, szóval nehéz ez most, és jó lenne, ha jobban oda tudnék figyelni erre.

Szerettem volna tornázni, amit nekem hivatalosan tök nyugodtan lehetne 2 hete, de még nem értem oda. Illetve terhestorna nincs a városban, (Rugdos a törpe közben, tök cuki, biztos neki is van mondandója számodra!) mert aki tartotta, szült, így csak a heti egy alkalmas kismamajógára mehetek, épp holnap lesz az első alkalom végre. Meg van Rubint Réka kismamatornám, azt szeretném ma, vagy holnap megpróbálni, bár azt hiszem, az is csúszni fog, ha ezt a levelet is be akarom fejezni. Meg az az igazság, hogy meló mellett nem sok energiám van már tornázni. Mert nem miden nap vagyok benn sokáig, van, hogy csak 2 órát, de akkor meg intézem az egyéb ügyeimet (kozmetika, fodrász, pedikűr, mindig van valami), a lényeg, hogy nem alszom napközben, és a Barátok közt szünetében rendszerint bealszom. Egy hónapja vettem végre megint olasz nyelvkönyvet, hogy nekiállok, mert nekem nagyon tetszett. Szerinted újrakezdtem? Á dehogy! De majd holnap. Bár mindig ezt mondom. De holnap és pénteken nem lesz a kolléganő, így talán a cégnél tudok kicsit vele foglalkozni, úgyis szét unom majd a napot. Mert egy helyben hosszasan ülni, na az az, amit a legkevésbé bírok. Közben ténylegesen kezdem érezni, hogy itt az ideje kicsit lassítani a tempón, mert már nem bírom úgy, mint fél évvel ezelőtt. Ha egész nap talpon vagyok, mindegy mennyi melóval, akkor 4 után tuti nincs erőm nagy főzésre, csak összedobok valamit, vasalni, tornázni, tanulni, takarítani meg aztán végképp esélytelen olyankor. Szóval nincs mit tenni, lassan el kell kezdenem, hogy 8-9 közt benézek, ha van valami elvagyok, de 1-2 fele hazamegyek, alszok kicsit, és a házimunkával is akkor haladok talán. Illetve, ha mondjuk csak 3szor fél napot vagyok benn, az is elég lesz, akkor talán a nagytakartás is kész lesz 1-2 hónapon belül nálunk.

Törpikéről különben még mindig nem tudni, hogy kisfiú, vagy kislány, volt egy teszt (rápisilős, kék-rózsaszín elszineződős), amin ha akartam fiúnak, ha akartam, kislánynak néztem az eredményt. Jut eszembe, még van egy ilyen teszt, a napokban ellövöm. Az uh-okon sosem mutogatja magát amióta lehetne látni, hogy milye van. Az egyik uh-on az egyik doki azt mondta, ha tippelnie kellene, inkább kislányt mondana. Na, képzelheted mennyire el voltam kenődve! Tök beleéltem magam a fiúba. Én annyira azt éreztem. De már a kislányért vagyok oda, ha kislány lesz, Noémi lesz a neve, ez most úgy néz ki, tuti. Fiú nevünk nincs is, annyira beleéltem magam a kislányba. Kislánnyal is álmodok mostanában, bár érdekes, kb egy éves körülivel, sosem pici babával. Szóval nem tudunk biztosra semmit, ezért ruhákat sem nagyon vásárolgatunk. Vagy kádat, törölközőt, ágyneműt, stb. Van már pár semleges rucija, de nem kapkodtuk eddig el a dolgot. Kezd összeállni, hogy miből mit szeretnék, pl légzésfigyelőből Angelcare, cumisüveg, mellszívó, sterilizálóból Chicco, és tiszt.szerekből is asszem a Chicco-nál maradok. Sőt, a babakocsi is úgy néz ki az lesz. Kiságyat sima fehér átalakítós 70*140-eset szeretnék, és ha találunk fehér kis pelenkázót, akkor azt is, ha nem, akkor csak egy merev lap lesz az ágyon. Nem szeretnék ágyból drágát, de azért igényem vannak, pl két rövid vége tömör legyen, ágyneműtartós legyen, és ne legyen rajta a rács se barna. Szóval igényeim vannak, de azért kénytelen vagyok kompromisszumokat kötni, különben a világ pénze nem lenne elég a gyerkőcre. Amink eddig van: egy mini utazó ágy, ebben fog aludni éjszaka, mert ez fér el az ágyunk mellett. Aztán van még pár semleges ruci (ezek képe itt is fenn a blogon), kb 5 textílpelus, 6 hosszú ujjú fehér sima body, egy cumi, de csak mert cuki kisvakondos volt, egy rágókendő egy kis plüss kutyussal, egy kis takaró, egy fehér kising, és azt hiszem, ennyi az eddigi szerzeményünk. Október közepén megyünk Pestre, reggel 6kor vérvétel, egy órával később ismét (ott csinálják meg a cukorterhelést), majd 8ra megyünk 4d-re, aztán gyorsan vásárolni, meg nekem nézni kismamagatyót, majd 4re kontroll az endokrinológusnál, szóval elég húzós egy nap lesz, de ha minden jól megy, akkor sikerül pár dolgot majd megvenni végre.

Ati iszonyúan kezd bezsongani, és rengeteget változik gyakrolatilag hétről hétre. Egyre jobban azt látom, hogy kezd végre felnőni, és a legfontosabb a gyerek és én. És mivel a gyerek még bennem van, így szerencsére én vagyok a legfontosabb :) De tényleg, kezd egyre kevésbé eljárni itthonról, heti egyszer megy el a haverokkal, és mindig megbánja, nem akar menni, csak én bíztatom, hogy igenis menjen, neki is kell az a heti pár óra. Mert ilyenkor pár órára megy csak el, iszik pár fröccsöt, és ennyi. Már a töményet is kerüli, mert nem akar "részeges apuka" lenni. :) Szóval látni rajta is sok mindenben, hogy egyre jobban apukává érik. És gongolom amint megérkezik a csöppség, ez még jobban érezhető lesz. Neki elég húzós most a féléve, sokat tanulnak, de azért eddig nem volt gáz, majd most jön kb 2-3 hónap, amikor kicsit többet kell azzal foglalkoznia. (Épp most jelentkezett le, mert heti egy alkalommal lemennek a sulis haverokkal az egyik kocsmába délután, és este érnek haza, most hívott, hogy "gondoltam lejelentkezek, hogy nem vagyok ám részeg, csak fröccsözgetek". Tök cuki. Különben, ha részeg lenne, akkor mit tudnék innen csinálni??? :)) )

Anyóssal nekem változatlan a helyzetem, kaptam pár nem éppen barátságos levelet tőle iwiwen, ami okozott pár rossz napot, mert eleve érzékenyebb voltam akkor, illetve nehezen viseltem a gyerekkel, velem, és a gyerek egyáltalán megszületésével kapcsolatos negatív beszólogatásait, de azt hiszem, két baba elvesztése után más is kiborulna, ha ezt, illetve ilyeneket vágnának a fejéhez, hogy ne éljem bele magam, nem biztos, hogy meg fog születni az a baba, illetve nem kellene megszületnie. Na mindegy, a lényeg, hogy a helyzet változatlan, egy fillérrel nem támogat bennünket, sem a fiát, még ami megjárna, még azt sem adja neki, de időről időre rájön, hogy lehet, így nem láthatja majd az unokáját, és akkor mit mond a szomszédoknak, na ilyenkor kapom a szitkozódós levél végén a "sokat kell neked változnod, mert látni akarom az unokám" mondatokat. Na persze. A másik unokáját isteníti, pénzeli, iwiwen is kirakta a képét, bezzeg a fiáról, az egyszem gyerekéről egy darab kép sincs, legalább egy vele közös esküvői lenne, de még az sem, csak az unokájáról, aki az apjával nem beszélt egy éve minimum,mert ő nem pénzeli, csak anyóshoz jár fel pénzért. Jól kibeszélnek, Zsanettka mindenben az öreganyja pártját fogja, engem mindennek elmond, bár annyira nem mondanám, hogy rosszul csinálja, hiszen egy-egy ilyen szitkozódós nap után 50ezret gombol le anyósról. Ja, és anyós szerint nem is járok dokihoz, nincs is más betegségem, meg én ezeket kitalálom. Na persze, hiszen poénból kelek hajnali kettőkor, hogy 6kor már a vért is levegyék Pesten, és poénból költöttünk eddig a dokikra, gyógyszerekre, üzemanyagra (csak a pesti van benne) 420.000,-Ft-ot. Mert ez olyan poénos. Szerintem is. Mindegy, legalább nem kell sokat jópofiznom, meg eltűrni a beszólásait, mert a helyzet nem fog változni, max felszinesen, hogy a fiának megmutassa, ő megváltozott, hogy láthassa az unokáját. Na ebből nem eszik, hozzzám nem fog feljárni hetente megnézegetni a gyereket. Amennyit törődött velünk eddig, amennyire érdekelte, hogy mi van a gyerekkel, annyit fog kapni is belőle. Mert azt sem tudja, mennyi idős terhes vagyok. Annyit tud, hogy januárban jön a baba. Hogy mikor, hogy mi lesz, hogy hogy vagyok, na ezekről semmi infója, mert nem is érdekli, egyszer sem kérdezi meg. Ez van.

Na, azt hiszem mindent kiveséztem végre, és leírtam mindent. Olyan jó lenne végre találkozni, beülni valahova és órákon keresztűl csacsogni veled. Remélem tudod, hogy legalább ilyen hosszú levelet szeretnék én is olvasni tőled, mert még a nyaralástól sincs infóm, csak a képek. Jézusom, hogy Bálint mennyire megnőtt!!!

Móni (22+6, azaz holnaptól már betöltött 23 hetes terhes leszek, és a 24. hétben leszek. Ez olyan furi, az elején annyira lassan mentek a hetek, mert ott végig azon voltam, hogy érjük el a 12. hetet, aztán azon, hogy a genetikai jó legyen, majd amíg nem mocorgott, alig vártam a következő vizsgálatot, hogy lássam, ver a szive. Most már elég sokat mozog, illetve szegénykém eddig is mozgott, csak most már végre érzem is sokat, és ez azért megnyugtató.

Azért ez tök gáz, hogy ennyi időm sincs, hogy ide írok neked levelet, hogy legalább a blogomban is legyen valami infó :)

 

Válások, szakítások

2011.09.21. 18:34 - Lullancs

Mostanában valami nem stimmel a környezetünkben. A párok szétmennek, házastársak válnak, gyerekek szenvednek. Mi meg csak nézünk, és magunkban levonjuk a következtetéseket. És mérgelődünk, és reménykedünk, hogy velünk ne történjenek meg hasonló dolgok.

Kezdődött az Ateszékkal, mikor is a Timi kilépett a házasságból, és vitte a gyerekeket is. Azóta sem minden oké velük, a gyerekek sínylik az egészet, apuka begubózva, anyuka meg új életet kezd. Még szerencse, hogy csak apukával kell tartani a kapcsolatot, vele sem sűrűn. Így is rossz összefutni anyukával még a boltban is. Márpedig ők sosem lesznek egy pár, ebbe bele kell nyugodni.

Később jöttek a mérői Móniék. 6 év után, másfél éves várakozásunknak megfelelően szakítottak. Ma voltunk bajban. Délben találkoztam a Mónival, 5kor meg a Lacival, illetve még most, hogy e sorokat írom, most is itt a Laci. Atival fröccsözik, én meg irogatok, és élvezem az új gépemet, bár már nem sokáig, körülbelül 20 percig bírja még az aksim. Aztán azt hiszem kimentem magam, hazamegyek és feldugom töltőre a gépet, én meg elfekszem a tévé előtt.

 

Mocorgós törpike

2011.09.21. 18:07 - Lullancs

Ma vagyok 21 hetes és 6 napos, azaz holnap már kezdem a 23. hetet.  Azaz túl vagyok a terhesség felén. És bébike mocorog, egyre jobban, úgyhogy már nem panaszkodok rá, tényleg próbál akaratán kívül is megnyugtatni. Szóval törpike egy jó baba, ez egyszer szent! Tényleg egy szavam sem lehet, mert mocorog. Nem fájón, de azért oda-oda rugdos, hogy tudjam, ő létezik, itt van, és figyeljek rá. Annyira édes a mi kicsikénk! Egyre jobban kötődünk hozzá, és egyre jobban egy boldog kis család leszünk. És ez nagyon jó!

Az idő viszont múlik, és egyre közelebb kerülünk a szüléshez. Épp ma jöttem rá, hogy egy csomó mindent elfelejtettem. Például nem beszéltem szülésznővel. Egyáltalán: nem is terveztem el, nem is döntöttem el, hogy szeretnék szülésznőt fogadni, vagy sem. Megjegyzem, valószínű inkább igen. Nem kezdtem el olaszt tanulni, még nem voltam terhestornán, sem kismamajógán, nem szortíroztam szét a gyerekszobában a csekkeket, papirokat, nem szanáltuk ki a régi ruhákat, és nem csináltam meg a nagytakarítást sem. Itt az ősz, de nincsenek fenn az őszi dekorációt, amit máskor ilyenkor már rég kiraktam, és a hímzéseimet sem fejeztem be, de még cérnát sem vettem, hogy be tudjam fejezni. Szóval saok mindennel késésben vagyok. De Ati jövő héten suliba megy, és akkor talán pár dologgal utolérem magam. Például egyik nap otthon maradok, és megpucolom az összes ablakot. Ezen kívül még a spájz is rám vár, azt is szeretném rendbe rakni. És talán akkor rend lesz.

Új kisgép a Hp-től

2011.09.21. 17:24 - Lullancs

És végre, egy gyönyörűséges kisgépről írok. Hosszú út volt, sok bosszúsággal, sok veszekedéssel, kevés idegeskedéssel, rengeteg telefonhívásokkal.

Június 8-án vásároltam a T-Mobile-nál egy Hp 110-es mini netbookot. A gépet pár hétig használtam is, aztán beszart. Így finoman, szépen, nőiesen: beszart. Először nem ismerte fel a t-mobile-t, aztán nem ismerte fel a wifis netet sem, majd később a monitor is elszállt. Se kép, se hang. Telefon az ügyfélszolgálatnak, jöjjenek a gépért, csinálják meg. Ügyfélszoli ígéretet tesz, max 5 nap és újból gép-birtokos lehetek. Aztán eltelik 5 nap, 10, majd 14 is, és felhívom őket, ugyan már, meséljenek, mikor kapom vissza a gépem. Alkatrészre várnak. Adjatok újat! Na azt nem lehet. Jó, akkor várunk. Vártam még 5 napot, telefon ismét. A válaszban megtudom mennyi mindent cseréltek a gépemen. Gyakorlatilag majdnem mindent. Nem baj, már csak pár nap, és lesz gépem. És eltelt az a pár nap is, egy hónappal a gép-halál után végre megkapom a gépem. Kibontom, bedugom, kapcsolom, és csodák-csodájára nem működik. Miért is működne. Telefon. Két napig 12 ügyintézővel, számtalan linkkel, és ötlettel, hogy mit, honnan töltsek le, hogy működjön a gép. Nem jött össze, de ez csak egy dolog. A gép viszont iszonyúan néz ki, karcos, hullámos a billentyűzet, letöredezett pici darabok. Telefon ismét, most azonnal cseréljék ki a gépet, mert ha én vigyáztam rá, elvárom, hogy a szervíz ne karcolja össze. Ismét telefonok, mi legyen, hogy legyen. Levél, képek mellékelve, több nap várakozás, aztán válasz a szervíztől, mi szerint a használat során keletkeztek ezek a hibák, amiről én tehetek. Vérnyomás ismét fel, fogyasztóvédőkkel való fenyegetés, majd ígéret, hogy kapok új gépet, válasszam ki a listából, melyiket szeretném. Levelet megkaptam, 3 gép felsorolva. Egy picit rosszabb, mint ami volt pirosban, kicsit jobb, mint ami volt pinkben, és egy szupi gép, ami fekete. Kiválasztottam a feketét, ígéretet kaptam, pénteken kezemben lesz a szép új fekete gép. Kedden érkezik is egy csomag, csak a kicsit rosszabb, pirossal. Hiszti újra, elég, ha szerdára nem lesz itt a gép, akkor köszi, ennyi volt. És láss csodát, szerdán itt a gép, és minden oké. Na jó, még csak pár órája használom, de eddig tényleg semmi gond vele. A lényeg, hogy csak megúsztam, jól jártam, ez most egy Hp 5103-as, lehet utánanézni, mennyivel jobb, szebb, mint a régi.

 

Levelek

2011.09.13. 05:45 - Lullancs

Az ember azt hinné, hogy eljön egy pont, mikor feladja a másik ember, és nem zargat tovább. Minden egyes alkalom után azt éreztem, nem lesz többé ilyen, megunja az illető, és békén hagy. De nekik nincs más dolguk, és tényleg csak ebben látják örömüket. Vagy nagyon unatkoznak. Mindenesetre megint sikerült elrontani az estémet, az éjszakámat és  reggelemet is, mert az egy dolog, hogy éjjel jó párszor felébredtem erre, de hajnali 4 óta fenn vagyok, és képtelen vagyok visszaaludni. Ergo ez a nap is el lesz cseszve, mert délutánra már csak mosott szar leszek.

Úgy érdekelne, hogy miért jók ezek a levelek? Az egyik "kedves" levélíró az anyósom, akitől már nem is volt tegnap meglepő, hogy újabb levéllel bombázott. Most a fő téma az volt, hogy a fia mennyire átvág, és én tök hülye vagyok, hogy nem ellenőrzöm  bankszámláját, meg persze, hogy mikor mire megy el a pénz, mert szerinte több tízezerrel vág át havonta, szerinte nem kell sajnálni, mert jól keres, csak nekem mondj, hogy soha nincs pénze. És persze anyósom szerint ő megint egy csomó pénzt adott neki, csak biztos én nem tudok róla, mert Ati eltitkolja előlem. De, tudok róla, múltkor ugye anyós bűnbánóan felhívta férjet, ez közvetlenül a sárvári utazás előtt volt, határozottan emlékszem rá. És igen, ígérte, hogy ő fog küldeni pénzt, mert nem akarja, hogy így legyünk. És küldte is. Postán a 15ezret. Szerintem azért nem 20ezret küldött, mert egyszer adott a dokira "kölcsönbe" pénzt, tuti azt vonja le. És persze ő szerinte minden hónapban odaadta az albérleti pénzt is, meg még többet is, csak én nem tudok róla. Na és persze Ati boldog-boldogtalannak tartozik szerinte, és ezért nincs soha pénzünk. Szóval tegnap este és éjszaka elérte a célját, sikerült ezzel felhúznia, és elég erőteljesen ezen kattogott az agyam. És miután férj észrevette rajtam, hogy valami nem stimmel, és én kimondtam neki egy nevet, akinek az anyja szerinte súlyos pénzekkel tartozik, na onnantól férj sem szólt hozzám. Innentől kezdve már tényleg nem tudom kinek, és mit hiszek el. És anyós beszélni akar velem, mert szeretné tisztázni a helyzetet, mert nem karja, hogy ne láthassa a gyerekünket. Űberfasza! Írogatja a leveleket, zaklat, de be is van szarva, hogy nem sűrűn látja az unokáját. Hát nem is. Különben meg, ha az uramnak annyi pénzt ad még most is, és tudja, hogy ő nem adja oda nekem, és nincs pénzünk, és velem ki kar békülni, mert látni akarja a gyereket (ez külön ki volt hangsúlyozva, hogy nem más miatt, csak ezért!), akkor miért nem nekem adja azt a pénzt? Akkor küldte volna nekem, ha nem megbízható a fia. Szóval én már nem is értek semmit. Azt sem tudom kinek van igaza, kire hallgassak. Nyilván  férjemben kell megbíznom, hiszen ő a férjem, de mi van akkor, amikor az anyja folyamatosan bombáz a leveleivel. Ne olvassam el, tudom, de az még jobban idegesítene, ha csak úgy kitörölném a leveleket,  mert nem tudnám mi van benne. Szóval kíváncsiság bennem is van, és a tehetetlenség. Mert anyós szerint Ati megint bajban van pénzügyileg egy tartozás miatt. És erre hirtelen felajánlja az egyik közösségi portál az ismerős nevet. Rá is kérdezek Atinál, és igen, ez az a nő, aki levelet írt neki, most már én is tisztán emlékszem, ő csesztette azzal, hogy pár éve szerinte az általa vezetett kocsmában tartozása volt az uramnak. És bíróságra akart menni. Még én mondtam neki, hogy ha lenne is tartozása, akkor sem kellene visszafizetni, hisz nincs rá bizonyíték. És most megint előkerül egy név, súgnak egy mondatot a fülembe, mi szerint férj fizet, csak én nem tudok róla...

A probléma nem csak ez. A probléma az, hogy kezd az a bizalom, mi megvolt, kissé elhalványulni, kezdek besokallni az örökös szarkeveréstől, az anyósom szemétségeitől, hogy a Dia anyósának is röhögve mesélte, hogy engem mennyire átvág az uram, a szarkeverő haverokból, és úgy mindenkiből. Könyörgöm! Nem beteg vagyok, csak terhes! Ha mindenki csak rébuszokban beszél, és zaklat, annak az a vége, hogy nem alszom éjszaka, mint ahogy most sem. Miért nem tud valaki őszinte lenni, leülni velem szemben, és őszintén elmondani, hogy "Nézd, ez és ez van". Ha ez a valaki az Ati, akkor is, legalább ülne le velem, és mondaná, hogy "Nézd, ez és ez van, ennek és ennek ennyivel és annyival tartozok, nincs mit tenni" És akkor tudnám, mit csináljunk, és kifizetnénk minden adósságot - már ha van ilyen - és akkor nem cseszegethetne senki tovább. És akkor talán nyugodt terhességem lehetne minden téren.

Férj kifaggatva... anyósnak ma le akarja üvölteni a fejét, szerintem teljesen felesleges lenne, a csaj pedig tényleg megint jelentkezett, de nem érdekli, nem fog neki zsarolásra fizetni. Szóval persze, hogy megint minden rendben, csak irigylem azokat az embereket, kiknek erre van idejük, hogy engem idegesítsenek.

 

Megy az idő

2011.09.07. 13:15 - Lullancs

Húú, de még mennyire. Kezdem érteni, mikor azt mondják, milyen jó terhesnek lenni, és milyen gyorsan elmegy az a pár hónap. Mikor az első pozitív tesztet megláttam, azt hittem sosem lesz holnap, jövő hét, következő hónap. Most meg? Szinte csak úgy repülnek a napok! Észre sem veszem, és már lassan a 6. hónapot fogom kezdeni. Már csak kettőt alszom addig. Furi nagyon. Az elején olyan lassan ment az idő, pont, mikor gyorsan kellett volna eltelnie a 3 hónapnak, most meg mindjárt leesik a hó, és a babánknak nincs kiságya. És babakocsija sem!!! Utóbbi azt hiszem, sosem lesz. EZ volt az első dolog, amit megpróbáltam megtalálni, és még mindig nincs ötlet, elképzelés. Illetve elképzelés van, csak a kocsi nincs meg.Mert legyen hozzá sport rész, de mózes is, és hordozó is. Jó lenne, ha talp is lenne a hordozóhoz, pláne, ha be lehetne kötni a mózest is.

Postán küldött alamizsna

2011.09.07. 13:09 - Lullancs

Jelentem anyós azóta sem komplett! Mivel nem válaszoltam neki, nem folytatta a mocskolódást, inkább másnap felhívta az Atit, hogy ő mennyire rosszul van ettől, ami köztünk van, és mennyire nem akarja, és így, és úgy. És ő ad pénzt is, csak nem akar haragot. Ati bevette, én nem. Mivel én nem vagyok elfogult, tudom, mikor mire megy ki a játék. Egyszerűen beszart, hogy mi lesz vele, mit szól a falu, hogy semmit sem tud rólunk, az unokájáról. Napokig nem történt semmi, már vártam, mikor akar kimenni az uram hozzá. Finoman pedzegettem, vagy nem is épp finoman, mennyire nem örülök a telefonjának, hiszen az egész csak arról fog szólni, hogy a havi bérleti díjból járó összeget odaadja, és ő elmondhatja, adott pénzt, mi meg essünk hanyatt 20ezer forinttól, ami megjárt, és még semmit nem adott a régiekből. Aztán Lajos-nap után úgy döntöttünk, kimegyünk a Balcsira. Csak pár napra. Kedden hazaértünk, elfutottam a kozmetikába, és mire hazajöttem, az uram vörösödő fejjel fogadott. Időközben ugyanis megjelent a postás, aki hozott neki pénzt. Tök örült, arra gondolt, mégis kapunk valamennyi magánnyugdíj-pénzt, erre az anyósom postán küldött neki 15ezer forintot, aminek a hátuljára a megjegyzésbe fel is tüntette, hogy 2011. augusztus havi bérleti díj. Egyrészt ugye nem 15, hanem 20 járna, másrészt ez nem az augusztusi, hiszen jócskán el van maradva lóvéval. Legszívesebben visszaküldtük volna neki, de kell a pénz alapon maradt. De csak azért sem a gyerekre költöttük, Ati kapott belőle (kiegészítéssel) egy új cipőt.

Anyós keveri a kakit továbbra is

2011.08.17. 19:16 - Lullancs

Anyósom nem nyugszik. Próbáltam már mindent. Finoman válaszoltam, kissé bunkó voltam, és utoljára nem is válaszoltam, kitöröltem az ismerőseim közül, de ő akkor is ír. Nem bírja megállni. Lételeme, hogy bosszantson. Próbálom magam nem idegelni rajta, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne szakítson szét bennünket. Megmondta még za esküvő előtt, hogy addig nem nyugszik, míg szét nem választ bennünket. És ezért mindent meg is tesz. Mióta nem beszélünk, azzal próbálkozott, hogy jó színben tüntette fel magát az Ati előtt, hogy ő azt lássa, az anyja mindent megtenne azért, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, csak ugye én nem... És közben persze üzengetett nekem mindenfélét, persze nem a fián keresztül. Próbált szidni itt-ott, elmondani minden számító cafkának (ez különösen tetszik), és persze mindenhol azt híreszteli, hogy amint megszülök, a fia el fog hagyni, mert jobb kell neki, mint én. Épp ma a levelével kapcsolatban jutott eszembe a "másik nő ruhája" sztori. Határozottan emlékszem mikor és hogy történt az eset. Épp 100 nap volt az esküvőnkig, tudom, mert akkor már visszaszámoltam, és mivel aznap egy konferenciára mentem, ezzel dicsekedtem több tíz embernek, hogy még pont 100 napom van. Azt hitte, 8 után már az irodában vagyok, így hívott. Épp akkor, mikor a fiával a munkahelye előtt, ahol történetesen meg tudtam állni a konferenciára, elszívtunk egy cigit együtt. Nem tudta, hogy a fia hallgatja amit mond, így hosszan ecsetelni kezdte, hogy most már tuti van a fiának valakije, fújjam le az esküvőt, mert a fi már oda is vitte egy idegen nő ruháit az ő házukba. Azt sem értettem először, és bevallom, később sem, hogy mit beszél, de lassan összeállt a kép. Mármint az ő általa festett. Szerinte az Ati már rég le akarta fújni az esküvőt, csak nem merte, és ez az új csaj annyira komoly, hogy már kezdenek összeköltözni (miközben az uram már akkor is velem élt), csak nem mertek az uramhoz pakolni, hátha felmegyek vele a régi lakásba, ezért hozzájuk vitték ki. És persze győzködött ezerrel, hogy fújjam le az esküvőt, mert felesleges pénzkidobás, meg úgysem tart sokáig a frigy. Mikor leraktam  telefont, és elmeséltem az uramnak, nem gyengén akadt ki, így üvöltve hívta az anyját, aki először persze meglepődött, majd kezdte azt hazudni, hogy ő nem is mondott ilyet, mikor az Ati elmondta neki, hogy hallott mindent, együtt vagyunk most is. Ez volt március környékén. És igen, vittünk ki ruhákat, amiket nem használunk. Amiket ezer éve nem vettem fel, de kérte, hogy ne a Vöröskeresztnek adjam, vigyem ki a párom és az én ruháimat is, hátha talál benne használhatót. Mielőtt kivittem, én hülye, átmostam mindent. Mivel évek óta a szekrényben álltak, meg néha a pincében, volt szaguk, és hogy ne szóljon meg az anyósom, mindent becsülettel átmostam és átvasaltam. Nem kevés ruha volt, két nagy kukás zsák, pár napig elvoltam ezzel. Augusztus végén, szeptember elején ki is kerültek a ruhák. Anyós két héttel később közölte az urammal, hogy neki mekkora feladat volt átmosni mindent, mert büdös volt minden. Mikor az Ati közölte, hogy maximum az öblítőt érezheti, mert mindent átmostam, akkor is én voltam a hibás: iszonyú büdös öblítőt használok. Na bumm. Neki az. De a két zsákból fél zsák kellett nekik, nem kell mártírt játszani, hogy ő" még a szegényeknek sem merte így, ilyen büdösen odaadni". Szóval párszor látta ezeket a ruhákat, amiket ekkor el is rakott szépen. Na ezekről a ruhákról beszélt később, csak mikor megmutatta, hogy lássam a saját szememmel is, akkor jöttünk rá. mikor mondtam neki, hogy ezt ő is tudhatná, hogy az én ruháim, nem azt mondta, hogy ő nem emlékezett rá, hanem azt, hogy "ja, nem tudtam, hogy emlékszel még rájuk, azt mondtad, ezer éve voltak rajtad". Aha, köszi. Én is szeretlek.

Ma épp azzal zaklat, hogy a férjem átvág pénzzel is. És  levélben még elég sok dolgot ír le, többek közt, hogy neki mennyi pénze elmegy  házfelújításra. Ki mondta, hogy megint járólapozni, festetni kell, álmennyezet kell, új radiátor, és most, hogy kész van mindenhol  festés, most ablakokat is fog cseréltetni, és nekünk kutya kötelességünk lenne  felét fizetni. Igen. Neki meg kutya kötelessége lenne az Atinak az évi 3 misit átadni. Nem kellene lenyúlnia a fi pénzét, és ő is segítene neki. De így 3 misivel (plusz a fakitermelés függvényében az erdőjáradékkal, ami kb fél misi) támogatjuk évente. Ez majdnem 300.000,-Ft/hó. Miről beszélünk? Semmi gondunk nem lenne, ha nem lopná el  pénzt!

Ja, és persze a levél vége az, hogy még folytatja. Ám legyen :) Én akkor sem írok neki. De egyre valószínűbb, hogy  gyereket csak a közösségi oldalakon láthatja.

 

 

Csak megnéztünk egy boltot, mi a kínálat

2011.08.16. 19:43 - Lullancs

Íme a mai szerzeményeink. Elmentünk Dombóvárra megnézni egy boltot, és ezeket nem bírtuk otthagyni. A cumi kisvakondos :) Ati nem bírt otthagyni a kutyust a nyálkendővel, én meg a zsiráfos rugit a kis inggel. A nagyisat még tegnap kapta az uh után. Most már jó lenne leállni kicsit, bár nem hiszem, hogy menne, de legalább arra kellene figyelni, hogy most már csak 62-es rucit vegyünk. A baj, hogy még nemigen vannak a téli ruhák kirakva, de szerintem Pest után tudok majd ide felrakni pár képet.  De most mennem kell, mert holnap már pakolás-főzés van, aztán holnapután reggel indulás Sárvárra. Tuti ott is látunk valamit. :)

Ja, ma vagyok 16+5

Drága Kincsem!

2011.08.16. 06:49 - Lullancs

Kérlek ne haragudj rám, hogy nem örültem elsőre tiszta szívvel annak, hogy kislány vagy! Nem tudtam. Akárhogy is próbáltam megerőszakolni magam, az ultrahang után sokszor elkomorult z arcom. Nem miattad, miattam. Örültem neked, hogy élsz, hogy ver a kicsi szíved, és főleg, ahogy rúgtál is párszor, hogy az apukád is lássa, hogy mozgolódsz a pocakomban. Ekkor megnyugodtam, bár a szívem mélyén előtte is éreztem, hogy minden rendben van, egészséges vagy, növögetsz, csak még kicsi vagy és nem érezlek. 170 grammra becsült meg a doki. 17 deka. Apád viccesen meg is jegyezte, hogy ennél több felvágottat vesz egyszerre. És ezen is jókat mosolyogtunk, mint azon, hogy összesen vgy vagy 15 centi. Picike. Icipici és kislány. És abban a pillanatban, hogy kimondták, hogy kislány vagy, csalódtam. Nem benned, magamban. Hogy ennyire nem éreztelek? ennyire rosszul éreztelek? Az elejétől fogva fiúnak hittelek, akaratlanul is így hívtalak, ha hozzád beszéltem, és akárki megkérdezte mit érzek, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy kisfiú. Azt mondják az anyukák megérzik. Akkor és szar anya vagyok, már most, én még most sem érzem, hogy tudom, hogy kislány vagy.

Tudod mi annyi mindenen mentünk keresztül, hogy annak kellene örülnöm, hogy terhes vagyok, és egészséges a kisbabám. De látod, én mindig többet akarok, én úgy terveztem az első gyerekem fiú lesz, és csak a második a kislány. Nem jött össze. Apának már van egy lánya, és apa anyukája azt mondta, te sosem leszel olyan aranyos kislány, mint ő. Téved! Te leszel a legcukibb kislány a világon, a legokosabb, a legszebb! Mert a mi kislányunk leszel! Azt szerettem volna, ha sem apukádnak, sem nekem nem vágják a fejünkhöz, hogy "Pont ugyanígy nézett ki", vagy "Hmm, a másik kislány mennyivel beszédesebb, aranyosabb, stb volt". Nem szeretném, hiszen te még nem tudod, de a féltestvéred érdekes körülmények közt született meg, apukád nem szeretett volna akkor még gyereket, és nem is tudta, hogy lesz gyereke, csak mikor megszületett. És hála az apai nagymamádnak, akármit is próbált elkövetni apukád, segíteni, taníttatni, nem lehetett rá hatni. A mi napig is csak  nagymamáddal tartja a kapcsolatot, ami baból áll, hogy eljár hozzá pénzért. Ő meg adja neki bőségesen. Ne aggódj, neked nem kell eljárnod pénzért hozzá, megmondta, hogy nincs pénze arra, hogy neked vegyen valamit is. Meg különben sem örült neked, ő volt az, aki pár nappal ezelőtt felidegesített azzal, hogy úgysem vagy jól. Téved ebben is. Te igenis jól vagy, kapaszkodsz, és növögetsz, mert meg akarsz születni.

Szóval azt hiszem, a lelkem mélyén ezért is ragaszkodtam annyira a fiúhoz, hogy kevesebb bántást kapjon. Meg igazából azt szerettem volna, ha van egy erős bátyád, ki megvéd, aki bulikba elkísér. Mert én mindig is szerettem volna egy bátyust. Neked sem lesz ez meg, de mi itt leszünk, mi majd megvédünk, és elkísérünk. Mert már most nagyon szeretünk!



süti beállítások módosítása