Kalimpára várva

Első kisbabánkról, akit már nagyon várunk!

Első családi nyaralás

2012.09.17. 10:14 - Lullancs

Címkék: Címkék

Az első családi nyaralásunk az augusztus 20-i hétvégére esett. Történt ugyanis, hogy Atinak nem volt szabadsága már, illetve még tartalékolt pár napot a vizsgaidőszakra az év végére, így megbeszéltük, hogy pénteken meló után már indulunk is ki a nyaralóba, és mivel idén 20-i hétfőre esik, ráérünk csak aznap hazajönni. Aztán a hónap során annyit kellett túlóráznia, hogy már a kedd is szabadnappá vált, majd a hét közepén közölte, pénteken nem megy be dolgozni, már csütörtökön indulunk. Így lett egy csütörtök délutántól kedd délutánig tartó 5 napos, 5 éjszakás nyaralásunk jobb híjján a nyaralóban. Illetve főleg pénz híjján, mert akárhova is elmentünk volna Mütyivel, hiszen szerencsére ő azért viszonylag jól viseli az idegen helyeket.

Csütörökön reggel én teljes indulásra kész állapotba kerültem, minden táskában volt, csak arra vártunk Rolival, hogy Apa hazaérjen a munkából. Még a cuccokat is lepakoltam a mélygarázsba, és szépen be is pakoltam a kocsiba, hogy mielőbb indulhassunk. Ati egy órával előbb el tudott jönni, így 6 órakor már a nyaralóban voltunk, bepakolva, és kipakolva a szekrényekbe, azaz 6 órára teljesen belaktuk a nyaralót mi hárman: Roli, Ati és én. Természetesen erre innunk kellett egy pálinkát, majd Roli is követelte a kajáját, de aztán le tudtunk menni sétálni a partra. Már rég besötétedett, mire ittunk egy-egy sört, és haza indultunk. Roli a hazafelé vezető úton elaludt, így 10kor kelt, és aztán vacsizott csak. Igazából csak egyszer kelt fel hajnalban, akkor is inkább a szél miatt, magunk mellé vettem, és reggel 7ig aludtunk. 

Pénteken Roli reggelije után összeszedtük magunkat és elmentünk Marcaliba a Tescóba bevásárolni. Direkt nem akartunk otthon megvenni mindent, egyrészt fel kellett mérni a terepet, mire lesz szükségünk, másrészt Kéthelyen meg akartuk látogatni Ilonkát, aki még nem látta Rolit, és aki már annyiszor kérte, hogy amint arra felé járunk, vigyük be a kicsit hozzá, hát most itt volt rá a lehetőség. Roli már az odafelé vezető úton elaludt, csak a vásárlás végére kelt fel. Kivételesen még a tömeg sem zavart bennünket, kényelmesen megvettünk mindent. Persze közben észrevettük a Vecsési savanyúkat áruló standot amit nem lehetett kihagyni, egy nagy szatyor savanyúval indultunk Ilonkához. A látogatás után még útba ejtettük a zöldségest, persze az én kicsi fiam út közben megint elaludt. Aztán a tízórai után két órán keresztűl játszadozott a járókájában, tényleg egy szavunk sem lehetett rá, nagyon jól elvolt, kis anygalként viselkedett. Én közben előkészültem a lecsóhoz, majd ebéd után kicsi elaludt, én meg nekiálltam a vacsinak ami lecsó, tarhonya és virsli lesz. Kicsit elszámoltam magam, annyira belejöttem a szeletelésbe, hogy mikor a hagymát felraktam, akkor láttam igazán mekkora adag is lesz ez. Nem baj, most 5 napig lecsót eszünk lecsóval, vagy fagyasztok le belőle. Estea fürdés után átsétáltunk a Dezsőékhez, hátha kint van valaki tőlük a nyaralóba, majd hazafelé ittunk egy sört egy pizzériában, Roli ithhon játszadozott még egy kicsit, atán 10 óra körül lefeküdt, mi meg még filmeztünk éjfélig. Az éjszaka nem nagyon aludt jól, éjfélig is többször felsírt, aztán fél3tól 3ig is párszor, így magam mellé vettem és reggel fél7ig aludtunk.

Szombaton reggel 7kor reggeli, aztán nekünk is, majd eldöntöttük, hogy pizsi napot tartunk, és lefeküdtünk Roli mellé fél9kor, aki 11ig aludt. Valami nagyon jól esett! Tízóraitól az ebédig játszadozott, aztán fél3tól ismét aldut 5 óráig az uzsiig, mi meg szintén pihenhettünk. Aztán elmentünk sétálni egyet a boltba, majd itthon tévéztünk. Gyakorlatilag semmit nem csináltunk egész nap. Roli viszont korán elaludt este, és az éjszakánk kegyetlen volt. 2 órakor már arz hittem, reggel van, annyiszor ébredt mellettem, Ati átköltözött a másik ágyra, fél5kor meg ki is kellett hoznom a törpét a nappaliba, annyira nem maradt el.

A vasárnap reggelünk így elég fáradtan ébredt, nem is akart enni sem, csak kézben volt el, azt gondolom, a foga fájhat szegénykémnek. A lázát is megmértük, és mivel hőemelkedése volt, kapott egy adag Panadolt és az segített is elaludni. Ati lefeküdt a másik szobában olvasgatni, én meg felsöpörtem, felmostam kint, meg elmosogattam a reggeli sajtos tojásrántotta nyomait, meg a muskátlikkal szórakoztam még.Különben meg egész nap lustiztunk, Ati sokat játszott Rolival, meg perze sétáltunk is egy nagyot. A hétfő is ugyanígy telt el, Roli jobban volt, fognak nyoma sem volt, mi meg főzőcskéztünk, sétálgattunk, és együtt voltunk. Persze sikerült nekünk is aludni, ez az előnye a hárman egy ágyban projecnek, így mindannyian pihenhettünk néha, csak sajna Roli ehhez gyorsan hozzá tud szokni, aztán kínkeserves az elalvás.

 

 

Nappal nincs kengyelünk, éjjel nincs pihenésünk

2012.08.15. 09:13 - Lullancs

Roliról lekerült a kengyel, aminek következtében két nappal később már úgy mászott, hogy sikerült leesnie az ágyról. Tényleg pár lépést mentem el az ágytól, ő az ágy bal oldalán a fejrésznél játszott, mire visszaléptem, az ágy végének jobb oldalán esett le fejjel. Picit megijedt, még jó, hogy a nappaliban lévő kanapéról esett, az nem volt olyan magas. Szeret a nappaliban is mászkálni, két nappal a kengyel levétele után odamászott a dohányzóasztalhoz, feltérdelt, és kihúzott az asztal alól egy újságot. Így most két naponta lehet porszívózni, mert akkora a kosz, hogy így nem rakom le ha nem muszáj. Persze mindeközben hatalmasakat koppan a feje a rácsban, a járóka alján, a kiságy pelenkázó részén, mivel semmi veszély érzete nincs, azt hiszi, hogy egy kézzel is meg tudja tartani magát, miközben instabilan áll. Lassan rájön, hogy ez nem mindig megy. Néha nagyokat esik és szinte észre sem veszi, néha meg a kicsi esés után is hatalmas az üvöltés. Mindig attól függ, mennyire fáradt. A járókában, kiságyban is felkapaszkodik, főleg térdre, de sokszor ahol lehet, fel is áll, főleg, ha úgy állnak a lábai, hogy könnyen ki tudja nyomni magát. Ilyenkor nagyon boldog, hatalmas kacagásokkal jelez, hogy neki sikerült felállnia. Most két hétig csak éjszakára rakjuk rá a kengyelt, aztán megyünk vissza röntgenre, és meglátjuk milyenek az eredményei.

Több, mint egy hete viszont nem alszik. Pár éjszaka már a nappaliban aludtam vele, Ati meg a hálóban, mert éjjelente negyed óránként is felsírt. Vettünk újabb homeós bogyót, de úgy látom ez sem használ igazán, beszereztünk egy jó éjt tápszert, de ezzel sem alussza át az éjszakát. Sőt! Ma éjfélkor kelt, átköltöztem hozzá, mert Atinak hosszú napja lesz, nm akartam zavarni, majd éjjel összesen 5 alkalommal kelt fel mire magam mellé vettem, és úgy próbáltunk aludni. Ő tudott, nekem nem sok helyem volt. Ma kipróbálom, hogy az esti vacsi után még felébresztem egy pót vacsira 10-11 körül, hátha akkor jobban alszik éjjel. Már ott tartunk, hogy mindent kipróbálnánk, de tényleg. Minden este úgy fekszünk le, hogy talán most reggel az órára fogunk felkelni, de Roli nem partner ebben. A nappali alvásaink is változóak, van, hogy a tízórai előtt már nem alszik, és akkor az ebéd ki is tolódik, olyan nagyot durmol, és az uzsi után sem hajlandó aludni, ami miatt iszonyú fáradt vacsira, és sokszor be is alszik a kaja alatt. A legjobb persze az lenne, ha tízórai előtt aludna egy kicsit, ebéd után uzsi előtt egy nagyot, és uzsi után, vacsi előtt még egy kicsit, akkor nem lenne olyan fáradt. De talán ezen is túl leszünk egyszer, és végre kapok 1-2 átaludt éjszakát újra.

Fogacskák, mozgás és csípő javulás

2012.07.25. 09:58 - Lullancs

Az én kicsi fiacskámnak július 13-án pénteken! reggelre kibújt az első fogacskája, majd pár nappal később, hétfőn a második is. A dentinox és a dologél megtette hatását, ezek segítségével szépen elaludt, és viszonylag jól megúsztuk. Persze voltak nyűgösebb napok, éjszakák, de nem volt órákon át tartó sikítozás, szóval azt hiszem, egész jól bírta. Lehet, már jön a harmadik is, mert pár nap szünet után most újra az ökle a szájában van folyamatosan, és csorog a nyála is szegénykémnek.

Voltunk kontrollon, a doki csinált röntgent is, és meglepő javulást tapasztalt Rolinál. Nagyon szépen javul a csípője, annyira, hogy ezen még a doki is meglepődött. Igaz, szinte soha nem vesszük le róla a kengyelt, minnél tovább van rajta, annál jobb, sokszor még a fürdést is kihagyjuk, pelenkázni tudok kengyelben is, átöltözni meg akkor öltözik át, ha nagyon muszáj, ha csak itthon vagyunk, még a foltos body sem kerül le róla, mert amint leveszem róla a kengyelt, megfeszíti magát, nyújtózkodik, és elég nehezen rakom vissza rá. Ma viszont lesz fürcsi is, mert holnap tanácsadás, és különben is már ráfér egy áztatás :)

A kengyelben már pár nap után ugyanúgy forgott, mozgott az én kicsi fiam, mint nélküle, igaz, az elalvásnál még voltak gondjai, hogy nem úgy helyezte a lábait ahogy ő szerette volna, de nagyon hamar megszokta az új helyzetet. Aztán nekiállt négykézlábra állni, majd pár napja az ülést is próbálgatja. Főleg a gátülés és a spárgában ülés megy neki, amitől a falra tudok mászni, folyamatosan helyezem vissza a hátára, hasára, csak ne legyen nagyon kitekeredve. Ma a fejenállást próálgatja előszeretettel nyújtott lábbal, nagyokat borul, és csak ha nagyon fáradt, akkor törik el ilyenkor az a bizonyos mécses. Napok óta egy kis angyal, egy nyikkanása sincs, nagyon jó kisfiú, tényleg nem panaszkodhatok. Eszik, alszik, játszik, gügyörészik. Én meg énekelek, mondókázok neki, amit nagyon élvez, ha kicsit nyűgösebb, berakom a pihenőszékben, és ott nézegelődik. Az elindulásaink még kicsit rázósak, pont akkor nyügi mindig, mikor nekem is készülődnöm kellene, és persze időre megyünk valahova, de azért csak-csak odaérünk mindenhova.

 

Roli növöget és Pavlik kengyelt kapott

2012.07.17. 10:30 - Lullancs

Olyan régen írtam, de valahogy semmire nincs időm, főleg irogatni. Roli egyre nagyobb, fiusabb, és persze akaratosabb is :) NAgyon megnőtt, épp valamelyik nap jegyeztük meg Atival, hogy anynira nagyfiús lett, már nem az a picike baba, akit leraktunk és elnézelődött, minden nap újabb és újabb dolgokat vesz észre, egyre jobban fejlődik az értelme, minden nap produkál már valami újat. Sikongat, próbálgatja a hangját, börrög, cuppog, meg lehet zabálni ilyenkor. És persze vigyorog, kacag. A sztár az apukája. akármilyen nyűgös, ha meglátja az apját, neki nem is kell sokszor szólnia, már vigyorgás, és kacagás van. A másik sztár még a papa, bambulva nézi sokszor ahogy beszél, eszik, és ha hozzászól, vagy rá néz, már vigyorog is. A harmadik sztárunk a Lala, aki szobafogságra kényszerült az elmúlt hetekben a szalagszakadás miatt, és sokat voltak együtt a Balatonon. A mama is nagy sztár, ő meg mindenféle mókát kitalál neki, bohóckodik vele, vagy épp csak kukucskál, de azt sem simán, hanem forgolódós, toppantós, futkozós kukucskálást produkál, na arra Roli mindig vevő. És vagyok én, aki ugyan ad neki enni, inni, tisztába rakja, hordozgatja, csitítgatja, játszik vele, de sokszor én kapom a legkevesebbet. Vagy elege van belőlem, vagy csak egyszerűen túl sokszor lát, és nem vagyok nagy újdonság. Meg persze én vagyok az, aki le akarja rakni aludni, amikor ő a legnagyobb koncentrálásban az álmosságtól már ötödször veri be a fejét a rácsba, mert annyira álmos. És én, a gonosz anyja, ilyenkor berakom az ágyba, és egyedül hagyom. Persze altatgatom, de általában egyedül kell elaludnia, inkább csak énekelek neki. A Tavaszi szél és a Fülesmackó dal, na meg a susogás általában altatóan hat rá, a baj az, hogy a Tavaszi szélnek és a Fülesnek is 4-4 sorát tudom, ami nem nagyon elég, számomra konkrétan unalmas 20 perc után, de legalább elalszik tőle. A melegben nem igazán tud elaludni a kezemben, meg különben is vissza kellene szoknunk az egyedül elalvásra, ami régebben olyan jól ment. Egészen addig, míg nem kapta meg a kengyelt.

Amikor mi kicsik voltunk, de még a Lala idejében is, sőt, azt hiszem pár éve is kötelező volt a csípőszűrés. Most már nem kötelező, csak akkor kell menni, ha a gyerekorvos úgy látja. Nálunk nem látta úgy, nem is mentünk. Rákérdeztem, azt mondta, nem kell, teljesen rendben van Roli. Egy hónappal később azt mondta, ha gondolom, el lehetne vinni, mert mintha kicsit laza lenne a csípője. Kicsit. Amire időpontot kaptunk az ortopédián, Roli 5 hónapos lett. Úgy lecseszett az ottani doki, hogy miért nem vittem eddig, hogy csak na. Meg persze azért is, miért nem szóltam, hogy már elmúlt 3 hónapos. Gondoltam elég, ha bemondom a születési idejét. Ezek szerint nem volt elég. Az első doki már azzal rémisztgetett, hogy műteni kellene, mert későn vittem. Röntgen, Pavlik kengyel. Amikor megláttam, és pár nappal később egy doki ráadta, azt hittem megőrülök. MInt egy kiskutya póráz. Nem engedi kinyújtani a lábait, a helyes tartásban tartja, hátha így javul az állapota. Nem mondták meddig kell hordani, csak azt, éjjel-nappal, csak fürdésre lehet levenni. Azóta nem fürdünk minden nap, mert a visszarakás kínszenvedés, nagyon nem tetszik neki. Pedig pont a kengyel előtt fürdött már a balcsiban is. Ráadásul a kengyel tele van csatokkal, és így nem lehet egy szál pelusban, kell rá minimum egy ujjatlan body. Szenved, de azt hiszem, főleg inkább mi Atival. Látni, ahogy le van korlátozva, nem mozoghat úgy, ahogy szeretne, nem valami jó látvány. Persze Roli egyre jobban viseli, simán forog benne, sőt, újabban a felülést próbálgatja két pozícióból. Még nem bírja el magát, és a lábai sem úgy mozognak ahogy ú szeretné, így hatalmasakat orral, általában a járóka rácsába, de nem adja fel. Tuti hallotta, hogy azt mondták, amíg fel nem ül, addig hordhatja, és mivel nagyon unja, fel akar ülni. Szegénykém viszont ha nem javul az állapota, akár műthetik is, aminek gipszelés a vége hosszú hetekre. Így ő üléssel próbálja elhagyni a kengyelt mielőbb, mi meg azon vagyunk, hogy ne üljön még, és minnél tovább rajt legyen a kengyel, hátha nem kell műteni.

Hozzátáplálásos napok, hetek, hónapok

2012.05.25. 20:47 - Lullancs

Elveim vannak, voltak, és lesznek is. A hozzátáplálást nem akartam elkezdeni 4 hónapos kora előtt, de a sors, illetve Roli pocakja közbeszólt. Történt ugyanis, hogy épp érettségi találkozóm volt. Aznap maradtak egyedül apa és fia egy egész estére. Már előtte nap is nyűgösebb volt Roli mint szokott, de aznap kétszer is haza kellett jönnöm a taliról, hogy megnyugtassam. Evett, majd 1-2 órával később sírni kezdett. A pocakja nem fájt, azt láttuk. Álmos, tutira álmos. Altattuk, ő üvöltött, majd szépen bealudt, és fél óra múlva ismét üvöltve ébredt. Mi meg altattuk ismét. És 3-4 óra után kapott következő tápszer adagot. Ekkor már 1 litert is megevett egy nap, és sosem gondoltam volna, hogy 2 deci után egy órával már megint éhes lehet. Egy hét után megjegyeztem a gyerekorvosnak a tanácsadáson, hogy lehet, a foga jön, vagy nem tudom mi a baja. Az ínye be van duzzadva ugyan, de próbáljuk meg, hogy kap egy kis pépet is. Na nem a tejalapút, de gyógyszertárit legalább teszteljük le, és kezdjük el a hozzátáplálást. Így aznap már pépet evett az én drágám, akibe 4 órával később még nem tudtam teljes adagot beletuszkolni sem. 1-2 nap múlva rá kellett jönnünk, hogy az én gyerekem bizony éhes volt abban az egy hétben. És mivel megoldódni látszódott a problémánk, elsétáltunk bébiételt venni. Első alkalommal ugyan én szerettem volna neki almát pépesíteni, de sehogy sem segített. Négy konyhai segédeszközt vettem igénybe, és azon kívül, hogy mosogathattam, semmit nem értem el, mindegyikkel darabos maradt, ami a fiamnak nem tetszett. Az üveges bébiétel viszont úgy néz ki, jobban ízlik. Almából már kapott pár nap, és ugyan nincs oda érte, de megeszi az adagot. Ma megpróbáltam az almát megfőzni, és úgy pépesíteni. Jobb lett, de nem bébikaja állagú. Evett belőle, de nem tetszett neki, az üveges annál jobban. Ma megkóstolta a sárgarépa levet is, fél decit raktam az üvegbe, gyakorlatilag húzóra megitta, csak azért nem ivott többet belőle, mert én nem adtam neki elsőre többet. Holnap a sárgarépa püré lesz a soros, bár már nem tetszik annyira, mint az alma. Ez sokkal jobban foltot hagy ugyanis mindenen.

Sárgarépa és alma püré is lé is csúszott már le. Igazából semmiféle instrukciót nem kaptam arra vonatkozóan, mennyit egyen ezekből a gyerek. Mindenhol az van csak leírva, hogy az első napon pár kanál, aztán fokozatosan több. De mennyi a vége? Mennyit "kell" akkor megennie, mikor már mondjuk egy hete ezt eszi? Mindenesetre most ráhagyom, annyit fog enni, amennyi tetszik neki. Ma pl kb 60 mili répapüré ment, és 120 mili almalé. Igazából mindegyik 100%-os, semmiféle cukrot, vagy mást nem tartalmaz, ezért nem is érdekel, hogy issza a levet. Érdekes, ez után a kaja után elvolt még 4,5 órát, ami azért nem rossz. És nem is volt nagyon éhes, mikor nekiálltunk pépet enni, de azért a Sinlacból is lecsúszott még 250 mili. A következő kaja a répa és a Sinlac keveréke lesz, kíváncsi vagyok, ez hogy csúszik le, bár almát is kevernék bele szívem szerint.

Az első látogatók

2012.05.25. 20:38 - Lullancs

Rolit igazából az első két hónapban senki nem láthatta. Ami így, ebben a formában nem igaz, hiszen a Facebook-ra folyamatosan töltöttem fel a képeket, és a nagyszülők, ha akartak, feljöttek. Anya jött is rendszeresen, apa is néha feljött és Lala is kíváncsi volt a fiamra. Anyósom nem. Illetve ő azt mondja, nagyon jött volna, ezt persze főleg Atinak mondogatta, de közben egyszer sem hívott fel, egyszer sem üzent, és hiába mondtam neki, hogy jöhet, nem jött. Már 3 hónapos is elmúlt, mikor két hetes könyörgésemre! végre feljött, de persze meg sem akarta fogni, és gyakorlatilag semmit nem is akart vele, a szobába is háromszor kellett behívnom, hogy nézze már meg, milyen édesen alszik. Ez van. Azóta eltelt egy hónap ismét, és persze még mindig nem jelentkezik, de én már nem is szólok neki. Ha ennyire nem kíváncsi az unokájára, akkor sajnálom.

Aztán mikor letelt a két hónap, és végre kapott oltást is a kicsi fiam, zöld utat kapott mindenki. Először a csajok jöttek, Móni, Andi és Bea, aztán Dia is volt fenn, igaz, hozzájuk azóta kétszer is kimentünk Rolival kettesben, majd a Gizus is meglátogatta Rolit, találkozott a Gyuszival és Évával is, a dédiket is meglátogattuk és a Julcsi és Erika is voltak fenn. A mérői Móniék is megcsodálták az én gyönyörűségemet, szóval azt nem mondom, hogy átjáróház volt, mert ez így nem igaz, de sokan látták már élőben is. És persze mivel sokat megyünk, az utcán is számtalan ismerőssel összefutottunk már. Hála az égnek, Roli jól viseli az idegeneket, nem tudom, hogy ez később lesz gond, amikor nagyobb lesz, és akkor jön a sírás, vagy nála ez kimarad, hiszen sok ember veszi körbe.

Kapott persze ajándékokat is bőven, babanaplótól a plüss figuráig, a ruhákig mindene van már. És az egyik legjobb ajándék Gizuséktól a pihenőszék! Na, annak nagyon, de nagyon örültem, mert Roli még el is alszik benne sokszor, és amikor fájt a pocija, igazán jó szolgálatot tett a rezgő funkciója. De persze mindennek, és mindenkinek örülünk, és Roli is viszonylag jól szokott a látogatásokkor viselkedni. Vasárnap azt hiszem dédi látogatóba fogunk menni, bár a mama sem nagyon hív, vagy jön, de nem tudok vele mit tenni, mégiscsak 86 éves, és hiába tartja jól magát, ha nem jön, inkább kiviszem, bár adja az ég, hogy még sokáig ki tudjam vinni hozzá Rolit.

Egy napról-napra változó nagyfiú

2012.05.24. 07:30 - Lullancs

Roli ma 3,5 hónapos már, igazi nagyfiú. Rengeteget fejlődött az elmúlt egy hónapban, sőt, igazából naponta változik, ügyesedik, fejlődik. Már gyönyörűen tartja a fejét, jó magasan, sokáig, már át tud fordulni egyik oldaláról a másikra, bár úgy veszem észre, hogy ezeket főleg akkor csinálja, ha neki kedve van hozzá. Ha én szeretném, csak azért sem csinálja. A hátáról a hasára fordulást egy hete produkálta egy vasárnap reggel, balra (általában csak balra fordul át még) fordult, átbillent, és már hason is volt. Kihúzta a kezeit és már kúszott is. Ennek megfelelően az altatás is érdekesebb, sokszor jobban járok, ha kivárom amíg álmos, kézbe veszem, kap egy cumit, és bealszik az ölemben, mert ha az ágyba rakom, akkor két percen belül már máshol van, vagy hiába a rácsvédő, akkor is koppan a feje a kiságy végében. Amit még előszeretettel művel a kiságyban, az az, hogy a rácsvédő alatt kidugja a lábát, vagy kezét a rácson, és persze visszahúzni még nem mindig megy, na ilyenkor jön a hangos, sikítós üvöltés, amit nem tudtam az elején mire vélni, és mindent felrúgva rohantam a gyerekszobába megmenteni a fiamat, ma már tudom, hogy ilyenkor elakadt, és nem kell átugranom a vasalódeszkán ami 3 hónapja gyakorlatilag a nappali állandó felszerelése lett. Bár tegnap előtt el tudtam rakni egy napra már, és rimánkodtam, hogy ne is száradjanak a ruhák, addig sem kell vasalnom, de még az esőben is megszáradtak. Ilyenkor persze, hogy meg. Különben meg egyre többet gügyög, beszélget, panaszkodik, a legtöbbször mostanság pedig "galambozik". Tökéletesen olyan hangot ad ki, mint mikor búgnak a galambok. És a panaszkodás is olyan sírásba hajló, keserű, hosszan tartó, elnyúló hőőőő, és eőőőő. Na meg a gőőő. Vigyorogni is vigyorog rengeteget, főleg, ha tele a poci, és kipihente magát. Már lehet vele hancúrozni is kicsit, ha a magasba emelem, mindig elvigyorogja magát, és az is nagyon tetszik neki, ha a szája mellé adok cuppanós puszit, na akkor van ám teli szájas mosoly! Imádnivaló kis törpike, akire nem tudok haragudni, pedig már megint nem alussza át az éjszakát. Volt egy időszak, amikor nagyon ügyesen átaludta, most megint kel éjjel.

Már a tápszer sem elég. Naponta megivott 1000 milit, és a 200 mili után próbáltam kivárni vele a 4 órát, de ő 2 óra múlva sírt, én azt hittem álmos és szenvedtünk az altatással, pedig szegényem éhes volt csak. A dokinéni felírt neki Sinlacot, hogy próbáljam ki, szerinte éhes lehet, és tényleg. Most reggel és este is eszi, már egyre ügyesebb. A hozzátáplálást is megkezdtük, tegnap előtt próbálkoztam vele a reszelt almával, de már amikor a nyelvéhez ért a leve, akkor is öklendezett, fintorgott. Aztán tegnap kapott 30 mili almalevet, üvegeset, na az tetszett neki, és délután ehetett üvegs almát is. Abból is bevágott 3 milit. Ezek szerint amit én csinálok, csak az a nem jó. Ma már többet kaphat. Igazából szerettem volna csak én csinálni neki a kaját, de nem tudom elég pépesre pürésíteni az almát, és a darabok ugyanúgy jöttek ki belőle, szóval most vadászom a 100%-os babakajákat, amiben csak gyümölcs van, semmi cukor, só, meg ilyenek. Kicsit időigényesebb, de nem jobban, mintha én szórakoznék a pépesítéssel. Ráadásul 130 ft egy 125 milis alma, ami neki most még két kajára is simán elég. Mindegy, majd később turmixolok neki, most se botmixer, se konyhai robotgép nem segít rajtam.

Járunk babaúszásra is, két nap múlva lesz vége az első turnusnak, de megyünk a következőre is. Nagyon tetszik Atinak is, nekem is, és persze Roli is élvezi. Igaz, félbe van törve a szombati napunk, de ennyit megér. Havi 5000, és nem állunk valami jól mostanában, de ide eljárunk. És mától babamasszázsra is megyünk, igaz, az csak egy turnus lesz, de az is ennyi. Úszáson Roli a legkisebb, de nagyon ügyes!

Mostanában úgy telik el a napunk, hogy fél5-5 fele kel, kap tápszert (150 mili), és visszalaszik mondjuk egy órára. Aztán 7-fél8 fele kap Sinlacot (120 mili), majd 11-dél fele jöhet egy kis almapüré, majd tápszerből még bevág 100 milit. Délután 3 körül és este 6-7 körül ismét egy kis tápszer, majd fürdés 8 körül és lefekvés előtt ismét egy kis Sinlac. Már csak az éjszakát kellene teljesen átaludnunk, ami ma sem sikerült, mert annyira fáradt volt, hogy bealudt fél 8kor. Általában minden nap sétálunk, bevásárolunk, vagy mászkálunk a városban. Piacra is kettesben megyünk mostanában szombat délelőttönként, mert addig is tud Ati nyugodtan tanulni. Sajnos a vizsgaidőszaka rengeteg energiát kivesz belőle, és nem tud sokat Rolizni, vagy nekem segíteni, de talán majd egy hónap múlva ismét többet velünk lesz. Voltam érettségi találkozón is, na akkor kezdte Roli a sikítva üvöltést, kétszer is haza kellett futnom, mert Ati nem bírt vele, de azóta valami megváltozott. Valahogy máshogy vannak ők ketten. Ati is látta, hogy milyen az, amikor az ember nem tud nyugodtan elmenni vécére, vagy enni, és többször kiveszi a kezemből azóta Rolit is. Sőt, sokszor ő kel fel hozzá, bár nekem is fel kell kelnem, így sokat nem érünk el vele, inkább hagyom aludni, majd a viszgák után hagynak aludni engem is hajnalban, és ő fogja etetni.  

 

2,5 hónapos nagyfiú

2012.04.21. 10:05 - Lullancs

Roli egyre mobilisabb, a két hónapos oltás óta visszük magunkkal vásárolni is, így azért sokkal egyszerűbb, mert nem egyedül megy el Ati, vagy én, hanem együtt lehetünk akkor is. Már a Tescóba is elvittük amit nagyon jól viselt. Tegnap voltunk vele a Brendonba is, kiválasztottuk a járókát. Sokáig variáltam, hogy milyen is legyen, műanyag hálós, vagy fa, esetleg 6, vagy 8szögletű, majd a végén egy akciósan majdnem 30ezres sima fa négyzet alakú járóka mellett döntöttünk, amit össze is lehet csukni egyszerűen. Az etetőszéket is már elvileg kiválasztottuk, és az utazóágyat is. Már csak a pénz kell hozzá. Húsvétra kapott a déditől és a mamáktól is pénzt, de elég sok apróság is kellett, mint pl. popsitörlő, ami akciós volt, így 6ot is vettem, meg kapott egy borostyános nyakláncot, hátha használ, ollót, cumit, két új játékot, egy csomó új ruhát, mert a régieket már kinőtte, meg vettünk neki a kádba ültetőt vagy mit, amin fekszik, de nem ér bele így a feje a vízbe meg a füle, jobban is tetszik neki így a fürdés. Szóval elég sok pénz elment ilyen apróságokra, és most már csak az etetőszékre van meg a pénz. Egy héten belül megjönnek a dolgok, remélem legalábbis. Meg remélem pénz is jön addigra. Napirendünk nincs. Már megint nincs. Volt egy időszak, amikor olyan szépen beállt, és átaludta az éjszakát is, de most megint nem. Azt veszem észre, hogy teljesen mindegy, hogy mikor rakom le, hajnali fél3kor és fél6kor felkel. És megint egyre többet eszik, igaz, keveset. Az utolsó tanácsadáson pár napja már 6740 gramm volt, érzi is a karom rendesen. Egyre jobban elvan a játékaival, igaz, nem azokkal, amiket fogni kell, inkább amolyan vetésforgót játszunk. Kiságyban a zenélő körforgó alatt, aztán hason a habtapin, kicsit a pihenőszékben, picit a mini ágyban a zenélő virággal, aztán hanyatt a haptapin a tornázó alatt, na meg kézben, cumizva, hozzám bújva. De már egyre több dolgot tudok itthon is megcsinálni, igaz, nincs napi nagy főzés, csak mindig amit hirtelen össze tudok rakni. Majd ha meglesz az etetőszék, tudom majd vinni magammal a konyhába is, talán jobb lesz ennél is.Még váltakoznak a nagyon jó és nagyon rossz napok, van, hogy alig várom, hogy este lefeküdjön, mert egész nap semmire nincs időm, de most már ez a ritkább, inkább a jó és nagyon jó napok váltják egymást.

Anya sokat jön, de már nem segítség miatt, inkább az miatt, hogy együtt mehessünk sétálni, vagy míg én a kozmetikában vagyok, ő sétál a kicsivel.

Kezdünk belerázódni a dolgokba

2012.03.27. 12:32 - Lullancs

Roli ma 8 hetes és egy napos, és egyre jobban boldogulunk. Mármint eddig is elvoltunk, de már kezd kialakulni egy rendszer ami szerint mennek a napok. Persze ez sokszor felborul, de általában 5kor ébred vigyorogva, dumálva, és nem hajlandó elaludni csak 7 után, vagy van, hogy meg is várja a 8 órai etetést. Ez után egy órát még sokszor fenn van, aztán jöhet egy 11 órai kaja, majd 14 körül, aztán 17 körül, este fél8-8 körül fürdetés, aztán vacsi, és még kel 2 körül is. Mondjuk érdekes, mert ma volt először, hogy a hajnali 2 órás kelés után 5kor felsírt, futottam tápszert csinálni, de visszaaludt és csak fél9kor kelt fel. Így most délben még talán van pár percem írni, bár nála ezt sosem lehet kiszámolni. Ja, és persze közben eszembe jutott, hogy dél van és én még csak popcornt ettem. Na jó, mindig elfoglalom magam valamivel, most is épp közben vasalok.

A hétvégén megvolt az első kiruccanásunk is, kimentünk a Balcsira. Ugyan eddig arról volt szó, hogy amíg nem lesz meg a kötelező oltása, nem visszük sehova, de Ati is belátta, hogy már nagyon mennünk kellene valahova. Mondjuk ő csak szombat délután jött utánunk, mert munkanap volt szombaton, de azért a lényeg, hogy Roli nagyon jól érezte magát. Jókat aludt a napon, és persze ezerrel bambulta a csillárokat. Azok a kedvencei mostanában. Szóval nagyon jól elvolt Fenyvesen, húsvétkor ismét oda fogunk menni. Itthon nem akarunk lenni, mit is csinálnánk annyi ideig itthon? Kiváncsi vagyok az a hétvége hogy fog sikerülni, remélem Ati is jó fej lesz, mármint ő suliból jön le, tuti fáradt lesz és nyügös, de remélem azért nem fog hisztizni. Anyóshoz úgysem mennénk, már megint beszólogat. Illetve a lényeg, hogy Rolit be sem jött megnézni, a kórházban 2 percet se vetett rá, bejött megmutatni magát aztán ennyi. És nemrég egyszer azért jött be a városba, hogy az utcán megnézze. Amikor még bundazsákban volt, sapiban, kapucniban, szóval semmit nem lehetett látni belőle. Még tologatni sem akarta, kivenni sem, semmi. Aztán Ati erősködött múltkor, hogy forduljunk el arra autóval, de akkor ki sem vettük az autóból, 2 percet voltunk csak ott, rádásul Roli végig bőgött, míg el nem indultunk újra. Most vasárnap is be kellett menni, de már ki is szálltunk. Nem örültem neki, mert ha ő nem kiváncsi rá, mi minek visszük oda. Na, a Pista bá' inteligensen végig ott cigizett a babakocsi mellett, persze ha szóltam volna, akkor megint én vagyok a hülye. Anyósomnak is picit panaszkodtam mennyire nincsen pénzünk, hogy a body már annyira kicsi, hogy kint van a fél mellkasa, és már félek, hogy meg fog fázni. Erre mi volt a válasz? "Van fűtés még, nem?" Van cseszd meg, és ki sem viszem a lakásból, nem? Különben a lakásban nem érdekes ha fázik a mellkasa, nem? Vagy csináljak 4 fokos meleget itthon? Ez tiszta hülye. Mindenért beszólogatott míg nem volt ott Ati, amint visszajött, akkor meg vigyorgott ezerrel, persze előtte finoman közölte mennyire nem tetszik, hogy anáymékkal voltunk, és szerinte most kiunokázták magukat egy időre, úgyhogy nem kell annyit mennünk hozzájuk. Majd pont ő határozza meg, nem? Különben is, hozzájuk nem megyünk, mert ők kiváncsiak annyira az unokájukra, hogy bejönnek megnézni. Még fater is. Meg a Lala is. Szóval még megvárom a húsvétot, mert azt ígérte, hogy megveszi az etetőszéket, de vasárnap benyögte, hogy eladja a laksát, és így persze fuccs a havi 20ezernek is. Tök fasza, hogy milliókat rak el évente Ati elől, és még ezt sem kapjuk majd. Még egy évig sem adta. Szóval kiváncsi vagyok mi lesz, még az is lehet, hogy lefújja az etetőszéket is, de akkor én biztos nem mostanában megyek ki hozzájuk a gyerekkel. Még akkor sem, ha Ati mérges lesz, és veszekszünk ez miatt. De nem vagyok hajlandó még én kimenni és jópofizni, amikor ő egy fillért sem ad nekünk, a fia be fogja bukni teljesen az autót is, semmire nincs pénzünk, az adósságok gyűlnek, de a lényeg, hogy neki legyen pénze, ő kényelmesen éljen.

Egy hónapos nyuszika

2012.03.02. 08:09 - Lullancs

Amikor elkezdtem írni ezt a naplót, még azt hittem, rengeteg időm lesz. Kissé naivan arra gondoltam, a gyerek 3 óránként eszik, én meg ez idő alatt 3 órákat alszok. Csak azzal nem számoltam, hogy a gyerek van, hogy másfél órán keresztül eszik, aztán újabb fél óra, míg elalszik, persze csak akkor, ha percenként futok a cumit a szájába rakni. És aztán marad ugyan egy óra, de az mire elég? Akkor már azt gondolja az ember, hogy nem is érdemes lefeküdni, inkább reggelizik, tusol, vagy épp tesz-vesz a lakásban. És abban reménykedik, hogy a következő etetés gyorsabb lesz. Ami lehet, az is, csak épp akkor, az után már nem is alszik el a gyerek, mert épp azt játsza, hogy naponta 2-3 alvást kihagy. Ami miatt iszonyú fáradt, és 2 óra alvás után már annyira kikészül, hogy nem bír elaludni, és ezért sír. Egy hónap kellett, hogy szépen összeszokjunk, hogy kezdjen kialakulni valami rendszer, illetve rendszer eddig is volt, csak nem mindig működött. De ennyi idő kellett az én felépülésemhez is, hogy már ne essek össze minden nap. Már annyira jól vagyok, hogy betegen is elvittem egyedül a kicsit a hallásvizsgálatra. Nem azt mondom, hogy meg se kottyant, de megoldottuk. És Roli ebben nagy partner, mármint abban, hogy itt tartunk. Egy angyal, nagyon jó gyerek. Eszik, alszik, nézelődik és minimálisat nyekereg. na jó, végül is pasi, tehát körül kell ugrálni, a kívánságait lesni, és különben is csak vele foglalkozni. Ezt a bejegyzést speciel harmadik napja írom, pedig tényleg nem sokat körmöltem még. Egyszerűen nincs időm semmire. Összefolynak a napok, és tényleg azt veszi észre az ember este mikor már elalszik a gyerek, hogy aznap még nem is tusolt, vagy evett.

Most épp szombat reggel van, kicsi alszik még a szobájában, bár már nem sokáig, így megint sietek. Ati elment reggeliért, én a kávémat kortyolgatom, gyerekruhák már a gépben, reggeli után letusolok, összekészülök és elmegyünk hármasban a piacra. Aztán majd jön be anyósom megnézni Rolit az utcán!! és együtt elmegyünk a butikok felé, ahol én szépen lelépek, bemegyek nézelődni, ők meg csak beszélgessenek a fiával és nézegesse az unokáját a babakocsiban tökig beöltöztetve. Komolyan nem értem. Roli már elmúlt egy hónapos, és még fel sem jött. Most is csak az utcán nézi meg, mert ő még nem akar feljönni. Milyen nagymama az, aki ennyire nem kepeszt, hogy láthassa a kis unokáját? Na, a kicsi máris nyekereg, ennyit az alvásról meg a nyugodt reggeliről Atival.

Roli megérkezik

2012.02.17. 09:57 - Lullancs

Utoljára akkor írtam, mikor bementem a kórházba. Akkor még nem is sejtettem, hogy 2 hét múlva már itthon azért bőgök, mert csak ránézek a kisfiamra, és eszembe jut, mennyire szeretem. Törpike ma 2 hetes és 4 napos, és gyönyörű. Imádjuk, de hát ez ugye természetes is. Azt mondják, a szülés iszonyú fájdalmas dolog, és az ember még soha nem érzett akkora, és olyan erős fájdalmakat, mint ott és akkor, de el is felejti, mert annyira boldog a gyerek születésétől. Ezt eddig soha nem hittem el. Hogy lehet egy ilyen brutális fájdalmat elfelejteni csak úgy. Azért, mert világra jön egy apróság? Ez hülyeség, gondoltam, és nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik variáció lehet a helyes. Vagy nem fáj annyira, vagy nem felejti el az ember. Tévedtem. Nekem fájt, eléggé, és még majdnem két hétig szülés után is brutális volt, de már a második napon elfelejtettem, és még a kórházban rájöttem, milyen is az, mikor az ember lázasan fekszik és elhagyja magát, de amint felébred a gyereke és enni kér, el is vágják a rosszul létet, és amíg ellátja a picit, mintha meg is gyógyulna. De hogyan is érkezett ez e kis csöpp közénk?

Január 30-án, hétfőn bementem a kórházba. A doki megvizsgált, és közölte, hogy sajnos nem nagyon indult még mindig el, és nem tudja mi lesz. Igazából az akkori eredmények alapján nem is nagyon akart felvenni az osztályra, pedig előtte lebeszéltük, csak azért maradhattam, mert az asszisztensek, míg rá vártak, elintéztek mindent. Így maradhattam. A doki másnap, kedden szerette volna esetleg megindítani a szülést, előbb semmiképpen nem. Csak hogy nálunk ez nem ilyen egyszerű, Ati kedden vizsgázott utoljára, ha nem ment volna fel, bukta volna az eddigi évet, ha felment volna, tuti akkor szülök. A kórházban viszont még az én nagy tudású, tapasztalt dokim sem indíthat szülést magától, ahhoz a prof engedélye is kell. De hála az égieknek, az én dokim nem csak szakmailag, emberileg is imádni való, és megértette, mennyire fontos nekünk, hogy az apuka is ott lehessen a szüléskor, így cseleztünk kicsit. Miután elfoglaltam az ágyam, megvizsgált a prof, és közölte, hogy nyugodjak meg, a héten meglesz a baba. Na ja, csak én cseppet sem voltam ettől nyugodt. Azt mondtam neki, hogy fájásaim vannak, de nem érdekelte, akkor sem akart semmit sem adni. Nagy nehezen elmehettem egy ultrahangra, és ott közölték, hogy az én pici fiam minimum 4100 gramm. Na itt picit bepöccentem, hiszen 4-5 hét alatt több, mint 1 kilót hízott (később kiderült, másfél is volt az), és nem értettem, mire várunk. De már nem volt gond, a dokim visszajött, és készülhettem is. Beöntés és társai után bekötötték az oxitocint, és rám rakták az nst-t, ami azért nem volt kényelmes, hisz fájásaim voltak, de nem tudtam úgy helyezkedni, ahogy én szerettem volna. Ágyhoz voltam kötve. Vártunk, de semmi. Doki vizsgált, de nem tágultam, majd burkot repesztett. Na az valami ritka hülye érzés, érezni, ahogy folyik a magzatvíz, és az ember mindig attól retteg, hogy lehet, ez inkább pisi, csak már nem is tudja visszatartani. Szóval elöntött a magzatvíz is, és még mindig nem volt változás, így a dokim azt mondta, hogy nem látja értelmét a további szenvedésemnek, megcsászároz. Na, én ettől féltem. Nagyon nem akartam császárt, és nem a vágás, vagy az esetleges fájdalom miatt, inkább maga a tudat, hogy nem tudtam megszülni, az bántott. Olyannyira, hogy pszichésen ellenálltam az érzéstelenítőnek is. Előtte még beszéltünk a vágásról. Normális esetben már hosszú évek óta bikinivonalban vágnak, ami nem is látszódik később. Nálunk viszont a doki azt tanácsolta, legyen függőleges a vágás, és nagyobb. Jól döntött, Rolit így is megérte kiszedni belőlem. Mikor elvittek a műtőbe, Atinak azt ígértem, hogy nyugodjon meg, hogy 10 perc, negyed óra múlva már hozzák is a fiát, és minden rendben lesz. Így búcsúzkodtunk, miközben a folyosón észrevettem a Lalát és apát is. Anya eleve ott volt, de apa, aki annyira nem bírja a kórházat, hogy a saját anyját nem látogatta meg, mikor az a szeme miatt bent feküdt, mégis ott izgult értem a folyosón. A lulóca öcsivel együtt, a maga kis 19 évével, fiúként, amit szintén nem annyira értettem. De iszonyú jól esett, hogy ott vannak velem, és várják a kicsit. Szóval elbúcsúzkodtunk Atival, és engem betoltak negyed 7kor a műtőbe. Ahonnan Rolit negyed 8kor emelték csak ki. Az érzéstelenítő beadása után hiába vártak, nem hatott 100%-ig a szer. Én érzetem mindent. Később az altatós bevallotta, már mikor bementem, és hisztiztem, időt kértem a szurik beadásakor, már akkor érezte, hogy gond lesz, látta, hogy nagyon nem akarom ezt a császárt. És tényleg nem használt, így elaltattak. Mindeközben a családom sík ideg volt kint, hiszen ők már lesték az ajtót, mikor hozzák Rolit, mikor én még szenvedtem, hogy miért nem használ az érzéstelenítő. Ati nagyon kész volt, nagyon nagyon izgult értünk, és el sem tudta képzelni, mi lehet bent. Nekem az utolsó kép, hogy közelít egy maszk felém, és elaludtam. A következő "fél kép", hogy ATi és anya ott állnak az ágynál, és mondják, hogy elmennek, és reggel jönnek, és én meg kiabálom nekik, hogy ne menjenek, várjanak, mindjárt összeszedem magam. Persze egy hang sem jött ki a számon, csak látták az arcomon, mennyire nem akarok menni. Aztán arra emlékszem, hogy fekszem egy ágyon a félhomályban, és két nővér próbálja szurkálni a kezem, és tiszta idegek, mert nem találnak vénát sehol. Egy órával később már magamhoz tértem, és onnantól nem is nagyon aludtam, mert folyamatosan mérték a vérnyomásom, ami a műtét előtt már 170 volt, és még reggel is 150re ment csak le. Miután éjfélre teljesen kitisztult a kép, jött az újabb idegesség, hiszen én még akkor nem láttam a fiam, és tudtam, hogy legalább 6ig nem is fogom. Üzentem is apukának, hogy legalább mondja el, mennyire szép a fiunk. Persze Ati sem aludt valami nyugodtan, így felébredt az üzire, és vissza is írta, hogy gyönyörű, de nézzem meg a képeket, a fiókomban van a fényképező. Na, innentől kezdve csak bőgtem, és vártam, és nagyon boldog voltam, pedig akkor még nem is volt a kezemben. És aztán reggel 6kor meghozták őt, a világ legszebb kisbabáját, aki tényleg jó nagy méretekkel rendelkezett, hiszen 61 centivel és 4560 grammal született. És gyönyörű volt. Mint egy kis pufók angyalka, akit már akkor mindennél és mindenkinél jobban szerettem. És akihez a kórházban töltött napok alatt egyre jobban kötődtem, akit egyre jobban imádtam.

 

Dehogy indult el valami :(

2012.01.30. 05:55 - Lullancs

Akkor azt hittem, valami lesz, de mekkorát tévedtem... Most épp január 30. hétfő van, reggel 5:47, és én már a gépnél. Naná, hiszen éjjel sem igazán aludtam, a fejem szétesik, a gyomrom kész. Éjszaka csak úgy kapkodtam a gaviscont, aminek iszonyú íze volt, de még a szódabikarbónára is ráfanyalodtam. Meg persze filmet is néztem. Semmi nem segített, és most kész vagyok. Semmi alvással, dög fáradtan megyek a kórházba 8 órára. Nem tudom mi lesz, mi vár rám, csak nagyon szeretnék rajta már túl lenni.

Tegnap este jutott eszembe, hogy írjak egy üzit a szülésznőnek, hogy ma megyek, és legalább ő ma dolgozik, ez is jó hír, bár ha sokan szülünk ma, akkor nem annyira, hiszen nem tud csak rám figyelni, de mindegy. Egész éjjel győzködtem a gyereket, hogy bújjon ki, jöjjenek azok a fájások, de semmi, ő makacs, és nem akar jönni. Egyre jobban azt hiszem, direkt szivat bennünket. Atinak délig tudnia kell, hogy mikor szülünk. Fasza. Ha nem indítja meg ma, akkor tényleg nem tudom mi lesz. Mit mondjon a tanszéken? Tuti akkor szülök, mikor neki az utolsó utáni időpontja lesz. Kész vagyok. És félek. Mármint nem a fájdalomtól, hanem ettől az egésztől, hogy mikor jön már el a pillanat? Iszonyú fura érzés, hogy tudom, ma bemegyek a kórházba, és már nem egyedül jövök onnan ki. Félelmetes is. De remélem mielőbb itthon leszünk már. Ha ma megszülnék, akkor csütörtök-péntek környékén már itthon is lehetnék, ami nagyon jó lenne. Persze megint csak tervezek, és a főkolompossal nem egyeztettem. Na majd jövök, azaz jövünk.

Valami elindult

2012.01.28. 04:04 - Lullancs

Már túlhordom Rolit. Őt bazira nem zavarja, látszólag nagyon jól elvan ott benn. És igazából annyira én sem panaszkodhatok, az elmúlt napokban volt olyan, hogy csak egyetlen egyszer kellett felkelnem pisilni. És a hangulatom sem a régi, egyik percben szülni akarok ezerrel, másik pillanatban meg nagyon nem, és húznám még egy hónapig. Na ilyenkor jut eszembe, hogy milyen kis édes csomagocskát fogok a karomban tartani pár napon belül, és akkor azonnal kellene persze, hogy itt legyen.

Most épp hajnali 4 óra van. Tegnap reggel 8ra kellett bemenni a kórházba, hogy a doki megint megnézzen. Csinált valami magzatvíz nézést is, ami hozzáteszem, nem volt túl kellemes érzés. Pláne, hogy a keresztcsontom iszonyúan fájt közben. Aztán néztek nst-t is, és mivel még mindig minden rendben nálam is, Rolinál is, nem kellett maradnom. Pedig a doki azt mondta, vihetem a cuccomat. Valahoyg éreztem, hogy nem maradok hétvégére, és be sem vittük a kocsiból. Ati viszont nagoyn nem akart dolgozni tegnap, és ugyan megbeszéltük, hogy azonnal jelzek, ha van valami, és írtam is neki, amint megszületett az ítélet, hogy hazamehetk, mégis negyed órával később már ott volt. Aztán visszament dolgozni, és persze az estéhez érve sikerült olyan szinten összevesznünk már megint az ő hülyesége miatt, hogy én a kiszsobában feküdtem le, pedig ilyen nagyon ritkán fordul elő. Na jó, igazából nekem itt sokkal jobb az ágy, ezért sem akartam a puha hálós ágyban aludni. De akkor is. Majd reggeltől szánom-bánom nap lesz, megy nekem reggeliért, piacra zöldalmáért, bármiért, amit szeretnék, jön, puszilgat, így szeretlek, úgy ne haragudj, stb stb. De most nem is ez az érdekes.

Tegnap ahogy megpiszkált a doki, éreztem, hogy mintha erővel feszített volna (gondolom mert azt is csinálta), és egész nap fájt a hasam. Nem szülési fájdalmaim voltak, hanem csak úgy, simán fájt. Aztán estére már bele-beleszúrt, és nem is nagyon tudtam tőle elaludni. Egy óra után felkeltem, és hát mit mondjak...eddig is szépen napok óta távozgatott a nyákdugó, de most aztán jött, egyértelműen, nehogy másnak higyjem, tudjam, hogy ez bizony az, és most már tényleg nincs sok idő. Aztán forgolódtam persze, és tiszta ideg voltam magamra, hogy még mindig nem díszítettük fel rendesen a szobát, hogy az új szines misimackós dekor jön le a festékkel, és nem vettem ragasztót, nem javítottam ki, hogy a foszforeszkálós csillagok felrakását nem fejeztem be, szóval minden miatt idegeltem. Közben felébredt Ati is, a szokásos hajnali vacsira-reggelire, bejött, de érezte, hogy jöbb, ha egy puszival elrendez, és sunnyogva elvonul, mielőtt éktelen üvöltésbe kezdek és leszedem a fejét. Mert a hasam fájt továbbra is. 3 órakor már magammal harcoltam, mit is kellene tennem. Menjek, vagy ne menjek tusolni, esetleg a kádban feküdni. Utóbbira eléggé vágytam, de választanom kellett, hogy felébresszem az uramat, akinek feladata lenne, hogy vigyázzon rám, és felügyelje a kiszállásom, vagy hagyjam aludni, had pihenje ki magát, mert lehet, pár óra múlva igenis nagy szükségem lesz rá? Utóbbi mellett döntöttem, de arról nem sikerült meggyőznöm megam, hogy ne szőrtelenítsek. Mert van kb 2 mm (nem centi...mili!) szőr a lábamon, stb, és hát azért így mégsem mehetek oda. Na persze, mert lesz, aki pont ezt nézi, és egész szülés alatt csak ezt fogja mondogatni, hogy "Azért a lábát csak leborotválhatta volna hölgyem!". Mindegy, én nem bírtam ellenállni, és megszavaztam magamnak egy tusolással egybekötött szőrtelenítést. Igazából főleg az miatt, hogy most még bírom, de attól féltem, két órán belül olyan fájásaim lesznek, hogy nem bírom majd rászánni magam, és nagyon utálni is fogom magam ez miatt. Szóval nyert a tus a borotvával, aminek következtében - és miért is nem csodálkozom - vérzek. Naná, hogy elvágtam magam. Már most készülök, hogy a 6 hetes kontrollhoz fogom igazítani a fodrászt-műkörmöst-kozmetikust. Főleg a hajfestés és a gyanta fog rámférni, de azt hiszem, tavasszal már körmöket is szeretnék. Meg szemészhez is el fogok akkor már menni, és most a legújjabb hülyeségem, hogy ismét kontaklencsét fogok venni. Mégpedig ismét szineset. Veszek szemüveget is, legyen tartalékban, de főleg a lencse marad. És persze az IR-t is helyrerakom, és teljesen meggyógyulok belőle. Vagy legalábbis nagyon. Csak már tartanánk ott. Húúú, már most tudom, hogy ezt a mondatot mennyire fogom utálni. Most siettetni akarom az időt, pár hónap múlva meg azt fogom észrevenni, hogy a gyerekem már nem is az a babaillatú, rugdalózós picicke, hanem már nő, és egyre nagyobb lesz. És akkor nagyon fogom sajnálni, hogy iylen gyorsan elszállt ez az idő.

Nem akarok még szülni!!!!

2012.01.26. 19:21 - Lullancs

Ma egész nap ez jár az eszemben. Nem akarok még szülni! Ráérek, olyan jó terhesnek lenni. És különben is. Mi lesz, mit csináljak, hogyan? És mi lesz, ha béna leszek, ha tök ciki, ha nem úgy alakul minden, ahogy én szeretném? Jobb ez így, terhesen. Inkább legyen nagy a hasam, nehéz legyen a felállás, a fordulás, járjak óránként pisilni éjjel is, szenvedjek a gyomorégéstől, az aranyértől, de ne kelljen még szülni! Engem a horkolásom se zavar már! Nekem tök jó így! Én nem akarok még kórházba menni. Ha bemegyek, akkor onnantól kezdve elkezdődik egy folyamat, amit nem tudok megállítani. Onnantól kezdve nagyon rövid időn belül a kezembe fognak nyomni egy csomagot, amit ugyan bazi régóta vártunk, de akkor is...mit csináljak majd vele? És különben is... ááááá.... megőrülök az egésztől. Most valahogy nagyon-nagyon nem akarok szülni.

Holnap 8ra megyek a kórházba a dokihoz, nem merem bevinni a motyómat, azt hiszem, jó lesz az a kocsiban is, majd a vizsgálat után megmondja a doki, hogy mi legyen. Semmi tünetem, semmi fejlemény nincs, tök jól vagyok egész nap. Szóval nem hiszem, hogy holnap szülnénk.

Naná, hogy még mindig egyben :)

2012.01.25. 10:43 - Lullancs

39+6

Holnap lejár az utolsó időpont szerinti terhességem is. Roli ezt azt hiszem, nem tudja. Senki nem szólt neki, hogy már ideje lenne kijönni. Illetve én szólok neki naponta, és Ati is lassan naponta könyörög neki, csak pont a szüleire nem hallgat. Hétfői nst-n persze megint nem volt semmi, illetve csak annyi, hogy őfelsége nagyszerűen érzi magát, minden oké ott benn. Tegnap voltam a dokinál is, szépen puhul a méhszájam szerinte, ami biztató. Nem tudom, én már kezdek lemondani erről az egész szülésről. Lassan azt gondolom, nem lesz ebből sem semmi mostanában. Szóval a lényeg, hogy pénteken mehetek be újra hozzá, vihetem a motyómat, de nem biztos, hogy benn fog fogni. Ezért jó lenne, ha mondjuk már ma délután megindulna Rolika kifele, és akkor végre a karomban tarthatnám. De már minden napnak így indulok neki, szóval ma sem lesz szerintem ebből se semmi.

Ma mindenesetre elég jól vagyok, semmi jósló már napok óta, két napos hasmenés is elmúlt, és ma kb 2 óra alatt kiporszívóztam, felmostam, kitakarítottam a lakást. Már csak a konyhában van pár pakolászni való, és pár törölköző vár vasalásra, de ennyi. Ja, meg persze megy a mosógép, unalmamban már a plédet is mosom megint. Ágyneműt is cserélnék, csak azzal inkább megvárom, míg hazajövünk, majd előtte Ati kicseréli. Szóval lassan megint nem lesz semmi dolgom, úgyhogy picit megint alszok, vagy legalábbis fekszek. Mondjuk most éjszaka meglepően jól aludtam. 11kor lefeküdtem, éjfélkor mentem a szokásos pisi-útra, de aztán 6kor! keltem. El sem hiszem.

Havazás, hidegfront, lépcsőzés és fűszeres kaja... semmi nem hat?

2012.01.16. 20:52 - Lullancs

38+4

Ismét nst. Semmi. Fájásaim a béka segge alatt, gyerkőc már csak épp, hogy ficereg, és iszonyúan tud feszíteni. Néha egész nap keményedik a hasam. Pénteken még kitakarítottam a lakást, és beköltöztem a hálóba, mert már kezdett elegünk lenni a különalvásból. Így a hétvégén legalább már együtt aludtunk, és most is mindjárt megyek be. Nehéz az ágyból felkelni, ami óránként, kétóránként megesik, de különben meg sokkal jobban elvagyok, és Ati is nyugodtabban alszik. Szóval ma megint semmi, pedig a horoszkóp szerint ma szülök. De ez a gyerkőc semmire nem hallgat, úgy látom. Jöhet itt bármi, mi nem szülünk így a 39. héten sem. Mondjuk az első időpont szerint már pénteken meg kellett volna szülnöm, és már itthon is lehetnénk. De az én fiam ettől sokkal nyugisabb. Ő még nem akar kibújni. Csak azon idegelek, nehogy 18-án délelőtt szüljek, mert akkor tuti le fog róla maradni. Már semmi nem fontos, csak az, hogy ne akkor szüljek.

 

 

Nst, doki bácsi, nem alvás és társai

2012.01.10. 07:23 - Lullancs

37+5

Nem bírom. Ma éjjel megint nem aludtam semmit. Ati is egyre kevesebbet alszik. Pedig már külön szobában alszunk, az ajtók is be vannak csukva, de valamiért nem megy. Azt hiszem, egyre jobban izgulunk, várjuk. Éjjel fél12től vagyok fenn. 4kor együtt reggeliztünk az én drágámmal. Egész éjjel hányingerem volt, hánytam is, és a hányinger nem szűnt, hasmenés is volt párszor, a Rennie sem használt, mert ez most nem az a szokásos sima gyomorsav, ez most hányinger inkább. Éjjel kettőkor meg bepánikoltam. Rámjött a szar érzés. Mi lesz, ha elkezdődik? Mi lesz, ha menni kell szülni? Hogy fogom bírni? Ati hogy áll helyt majd? És mi lesz, ha itt lesz Roli? Mit csináljak vele? Jó, persze, megetetem, tisztába teszem, de különben? Mit csináljak vele? Aztán persze lenyugodtam, de nagyon hülye érzés volt.

38+1

Nst-n nem volt semmi. Semmi fájás, semmi mozgás, semmi. Másnap a doki közölte, hogy következő héten ismét tali. Szivat. Tágulok, de ennyi. Hétfőn még elmentem festetni, tegnap meg még kozmetikába és szárításra is. Várok, várunk, és minden nap lassan készülünk.

 

 

Még mindig egyben

2012.01.08. 13:59 - Lullancs

37+3

Nem vagyunk elkésve, tudom. De akkor is. Egyik percben szülni szeretnék, másikban meg még nem. Egyik pillanatban azonnal makulátlan rendet szeretnék, másikban meg nem is érdekel mekkora a kupi itthon. Ma vasárnap van, Ati tanul, én végig aludtam a fél napot már. Ma éjjel ugyanis együtt aludtunk, ami egyikünknek sem tett jót. Mármint persze jó volt, csak így egyikünk sem aludta ki magát. Én éjfélig el sem tudtam aludni, aztán meg elaludtam, de persze horkoltam is, meg óránként nyögve keltem, amire felébredt. Majd ma kipihenjük, hogy együtt aludtunk. Egész éjjel a manóka új kis ruhája járt az agyamban, hogy milyen cuki is lesz benne. Többször azon agyaltam, hogy ki kellene mosni, persze lezártam az agyalást mindig, hogy majd az első szennyeseivel együtt kimosom. Na nem, nem bírtam, délelőtt kimostam kézzel. Mert annyira kis édes azzal a csíkos harisnyával együtt is. Már alig várom, hogy rajt legyen. Mindjárt nekiállok vasalni is, mert az uram délután porszívózni akar, és ígértem neki egy levest is, ha zöldségleves is, de valamit kellene kezdeni a megmaradt zöldségekkel. Meg persze a konyhát sem ártana rendbe rakni. Hála az égnek kajánk van, tegnap majdnem egész nap kint voltam anyánál, főzött, és hoztam be a kaját. Ma azért főztem ki egy kis tésztát, mert megettem volna a sajtos-tejfölös tésztát, de az az igazság, hogy annyira belaktam a reggeli kolbásszal, hogy nem kívánok semmit. Megyek, le is mozgom egy kis vasalással.

Helyzetjelentés 2012-ben először

2012.01.05. 10:49 - Lullancs

Roli 37+0

Kezdjük a 38. hetet. Terhes vagyok. Nem kicsit. Már magamnak is.

Ez volt a második éjszaka, hogy külön aludtunk. Az egy dolog, hogy Ati nem tudott tőlem aludni, és Zetornak hív, de az, hogy már én sem tudok magamtól... ráadásul az ágy se jó, sehogy sem jó. Így most átköltöztem a gyerekszobába, és többet alszok. Ati is. Bár nagyon irigykedik, hogy a gyerekszobában alszok, nem tudom mit gondol... hogy a babaruhákkal játszhatok így? :) Tegnap front volt, egész éjjel és majdnem egész nap aludtam. De ma reggel úgy keltem fel, hogy nekem azonnal át kell néznem a kórházi cuccokat, mert szombaton szülök. Mert én így döntöttem. Akkor leszek 37+2. Azaz két nap múlva. De én kitaláltam, hogy az tök jó lenne. Egyrészt Ati névnapja, másrészt szombat, tehát otthon van, simán be tud jönni, este tud ünnepelni duplán, és vasárnap is be tud jönni többször is, és ugyan hétfő-kedden Pesten van továbbképzésen, de szerdán hazajöhetnénk, és még lenne egy kis idő a nagyon húzós vizsgája előtt. Most tényleg semmi más nem érdekel, csak az, hogy úgy szüljek, hogy apuka bent tudjon lenni, és haza is tudjon bennünket vinni. Nagyon nem szeretném, ha más vinne haza, és lemaradna erről. Az neki nagyon rossz lenne.

Hétfőn voltam nst-n, a 100-ból 70-es jóslófájásom semmi nem volt, az is csak minimálisan, szóval azt mondták, nem szülünk. Kedden voltam a dokinál, teljesen zárt vagyok, Roli 3 kiló, feje beékelődött, nagyon lent van, de ne akarjak szülni  még. A vérnyomásom iszonyú magas, már másodszorra 140/100, és nagyon nekiálltam vizesedni. Ma éjjel pl arra ébredtem, hogy bevágnak a gyűrűk, és fáj, hogy rajtam van. Nagy nehezen lefeszegettem őket, és már fel sem bírom húzni. A lábam is bedagadt, a papucsba sem fért bele, mászkáltam, így magamra tudtam erőltetni a cipőt és most várom a sofőrömet. Ati vizsgázik ma, elvitte az autót, amit nem bánok, mert már nehéz vezetni is. Apa jön értem, mert a számítógépen még év eleji frissítést kell csinálnom, ki kell számolnom a fizetést, meg van még pár dolgom. És baromira nincs kedvem holnap is bemenni ezért. Dia nincs a héten, csak holnap, és hétfőn-kedden miatta voltam bent egész nap, amit most elég nehezen viseltem. Már minden értelemben. Mert lett volna rá ideje, hogy megcsináljon dolgokat, csak kedve nem volt hozzá, ezért én most szívok miatta. Fekete pont. De komolyan. Nem szeretem az ilyet. Nagyon nem.

Most nézem, hétfőtől mond csak havazást. Az nagyon nem jó, mert akkor szülés is több van. És hétfőn mennem kell nst-re megint. Holnap védőnő, hétfőn nst, kedden doki kórház újra. Mondjuk ha leesik a hó, legrosszabb esetben megkérem az anyát, hogy hurcoljon el ide-oda. Ati tuti nem fogja engedni, hogy hóban vezessek, mikor hó nélkül is nehéz.

Helyzetjelentés az ünnepek közt II.

2011.12.29. 14:25 - Lullancs

36+0

Ma Ati nem ment dolgozni. Mondjuk így az év végére ő is jól elfáradt, meg azt hiszem, nem is sok kedve volt már menni. Nyakunkon a szülés, egyre kevesebbet alszunk (ő is), és itt vannak a vizsgák. Én meg nem csesztetem. Éjjel 11kor még néztem a Monkot, mert nem bírtam elaludni. Igazából Ati is horkolt, és úgy gondoltam, ha el is alszok, nem fogom hagyni pihenni. Meg nem is voltam álmos, na. Aztán bealudtam, és fél4kor ismét felkeltem. Persze az uramat is véletlen felkeltettem ezzel, és a gyomorégés nem hagyott tovább pihenni. Jött a Rennie, a babapiskóta, de semmi nem segített, így ismét Monkot néztem. Nem is tudom mi lesz, ha végig érek az összes részen. 6kor még ébren voltam, aztán bealudtam valamikor. Ati meg kora reggeltől tanult. Én 11kor keltem ki végérvényesen az ágyból, addigra már szódabikarbónát is ettem/ittam, nagyon rossz volt a gyomrom addigra már. Most kicsit jobb, de nem százas most sem. Azt hiszem, pár szem főtt krumplit fogok enni csak.

Ati ma elment és megvette a parfümömet :) Szerencséje. :) Igazából nem volt akkora szükségem rá, de a lelkemnek jót tett. Meg hozott nekem Rennie-t, és persze málnalevél teát, mert mától azt is szeretném inni. Igazából így édesítővel nem is annyira rossz, még simán tudnék belőle inni, csak már nem merek. Már kivasaltam a holnapi fotózásra a ruháinkat, és mindjárt nekiállok zöldséget pucolni, de még vasalok egy adagot. És aztán vár rám a konyha, feldobok egy levest, meg a főtt krumplit. Remélem utóbbi használni fog valamennyit. Ati kapott egy kis szabadságot, elment a Zolikával, de azt ígérte, nem sokáig marad. Holnap elvileg kellene dolgoznia, meg nem is, még nem tudta eldönteni mi legyen a sorsa. Kíváncsi leszek mikor, és persze főleg hogyan ér haza.

 

Szerencséjére időben, normálisan hazaért :)

 

Helyzetjelentés az ünnepek közt I.

2011.12.27. 13:29 - Lullancs

December 27. kedd

Roli 35+5

Ati ma már ment is dolgozni, hiába, nincs már szabad napja. Én meg itthon punnyadok. Nem tudom miben fáradok el igazán, talán abban, hogy nem alszom ki magam, és a semmittevésben. Semmihez nem volt kedvem, még a Diához se bemenni, vagy a Móninak szólni, hogy nézzen fel egy kávéra. Talán holnapután. Mert holnap mennem kell a kozmetikába is. Pénteken meg fotózunk. Mert a Gerda képei szörnyűek lettek. Sírógörcsöt kaptam majdnem, de csak a düh akadályozott meg ebben. És nem egyedül vagyok az érzéssel, igazából akárkinek mutogattam, mindenki ki volt akadva mennyire gázos képek. Pedig direkt az utolsó pillanatok egyikében készültek. A hasam már jó nagy, az arcom még nem torz, és minimálisan kezdtem el vizesedni. A hajam is jó volt, smink is, ruhák is, és persze a legjobb, hogy tök jól kiválasztottam a ruhákat is, de hát ugye az egy dolog, hogy én mit találtam ki, és én mit terveztem el. Így a pocakos képekből semmi nem lett, pedig elvileg mindenkinek szántunk ajándékba is belőle. Ez van. Most 30-án ha minden jól megy, csinálnak jobbat. Legalábbis nagyon reméljük, hogy jobbak lesznek. Mindenesetre pénteken megyek fodrászhoz, és meglátjuk.

Az előbb ki kellett dobnom egy nagy adag ponty szeletet. Megromlott. Nem csupán megromlott, konkrétan iszonyú büdös lett. Nem gondoltam, hogy nem bír ki pár napot. Előkészítettem a paprikás lisztet, hogy megsütöm az uramnak mire hazajön, erre büdös. Most szellőztethetem a lakást, mert pillanatok alatt elszivárgott inden szobába. Elővettem helyette két hekk törzset, amit még sosem csináltam, de gondolom nem nagy kunszt. Meg sütök ki hozzá egy kis mustáros lazacot és kész. Saláta meg van itthon, szóval van mit enni. Meg igazából egy halom töltött káposzta is van itthon még amit anya küldött, szóval éhen nem kell halnunk. Ati nem tudja, de az afrikai harcsát is ki kellett dobni. :( Na az azért nem volt olcsó, de ez van. Nem bírták a kiképzést. Holnap csinálok egy finom levest, vagy holnapután, mert van itthon felvágott, csak egy kis darab hús kellene hozzá. Mondjuk nem ártana ma megpucolni a zöldségeket, de annyira nincs hozzá erőm. Nem értem magam. Annyira semmihez sincs erőm, hogy ma még le sem tusoltam, pedig már lassan délután két óra. Valahogy semmihez nincs kedvem. Most szurkolok ennek a hülye hekknek, hogy gyorsan olvadjon ki, és ázzon a fokhagymás tejben, hogy mielőbb kisüthessem Atinak. Meg azt hiszem, inget is vasalnom kellene neki, hogy nehogy reggel kelljen, mert ma sem láttam ki a fejemből fél7kor. A kórházas cuccaimat is át kellene néznem, de valahogy nem visz rá a lélek. Még ehhez sincs kedvem. Legközelebb januárban kell mennem dokihoz, rögtön 2-án nst, aztán 3-án doki. És az után minden héten ugyanez. Nem tudom Roli meddig akar benn lenni, most épp egy 7-i érkezést irányzékoltam neki elő. Mert az apukája névnapja lenne, meg hazajönnénk vizsgára, bár akkor még Atinak két vizsgája lesz, szóval a legeslegjobb 19-e lenne, vagy 18-a este, mikor már itthon van apuka. És akkor is hazajöhetnénk mondjuk már 23-án. Mondjuk Ati ma szólt, hogy mennie kell tanfolyamra január 30-án, és akkor így Roli csak egy hete lenne itthon, de azt hiszem, majd valahogy kibírjuk kettesben.

Na megyek, iszok egy kávét, bedugom a vasalót, megnézem a hekket, és azt hiszem, megírom a karácsony történetét közben.

Életem legrosszabb karácsonyára készülök

2011.12.20. 13:44 - Lullancs

Valahogy nekem a legszebb és legjobb ünnep a karácsony. Mindig is az volt. Egész évben ezt vártam, már ősszel elkezdtem vásárolgatni, és amint megjelentek a különböző karácsonyi dekorációk az üzletekben, máris mentem és vettem egy-egy új díszt. A karácsony otthon nálunk szent dolog volt. Főleg a 24-e. Szenteste mindenkinek otthon kellett lennie. Ahogy nagyobbak lettünk, kialakult egy fajta rituálé a karácsony körül. Ez úgy nézett ki, hogy 24-én legkésőbb reggel 9re megérkeztünk anyáékhoz. A fiúk elmentek a szőlőbe előkarácsonyozni, mi meg az anyával otthon maradtunk sütni-főzni-díszíteni. Minden évben én díszítettem a fát, anya főzött, én terítettem, anya "felügyelte", én mosogattam, meg előkészültem az anyának, és közben persze nagyon jókat pálinkáztunk. És ment a karácsonyi zene a rádióban, néha anya a főzés közben fél szemmel síugrást nézett, szóval jól elvoltunk. Aztán megérkeztek a fiúk, ajándékoztunk, vacsoráztunk, iszogattunk, jól elvoltunk, majd a fiúk elvonultak, mi elpakoltunk, közben a mamát vagy hazavittük, vagy elkísértük, és mikor végre minden elcsendesedett, gyönyörködtünk a karácsonyfában. És persze közben minden évben ilyenkor megjegyeztük, hogy jövőre kell venni új díszeket, aranyhajat és persze égősort is. És rendre elfelejtjük a következő évben. Ha szerencsénk van, a csillagszóró talán előkerül, ha nem, az sincs, de mi jól érezzük magunkat. Aztán 25-én reggel kelés, reggeli, és máris készülődés a vendégek miatt. Általában aznap az öcsémék szoktak jönni.Délelőtt főzés, terítés, pakolászás, aztán megjönnek, ajándékozás, ebéd, jópofi, majd elmennek, és végre leülünk mi is nyugiban. Az este olyankor a röhögésé általában. Általában ilyenkor akármennyire is nem akar a Lala vagy az uram társasozni, Activity lesz belőle, és persze nagyon jókat röhögünk közben. A 26-a megint más tészta, ott már nincs főzés, ott már nyugi van egész nap. Vagy megyünk mi is ebéd után haza, vagy jön még valaki vendég, de általában délután már otthon vagyunk. Olyankor punnyadás van délelőtt, meg tévézés, eszegetés, amit ilyenkor nem is lehet abbahagyni. Ez szokott történni minden évben.

Idén viszont megváltoztak a dolgok. Nem tudom pontosan minden tudható be, de legfőképp az öcséméknek, hogy a szüleim teljesen máshogy viselkednek. Igazából kezdem megérteni őket is. Most, mikor már hetek óta gyomorgörcsben vagyok, és lelkileg a padlón. Most valahogy próbálom elfogadni az ő helyzetüket is. Adott két (konkrétan 3, de a kicsi most nem számít) gyerek, akik valamiért az utóbbi időben nem bírják egymást elviselni. Illetve ezt sem értem igazán, mert mi nem is tudtuk, hogy összevesztünk velük. Egyszerűen ők nem bírnak bennünket elviselni. Állítólag évek óta elrontjuk a karácsonyukat. Ami elég érdekes, mert az utolsó előtt is még együtt buliztunk Mindenszentek előtt, az utolsó előtti után meg nálunk szilvesztereztek, szóval nem tudom mi a probléma, de ők ezt így adják elő. És persze mondják ezerrel, mennyire bunkók vagyunk, mennyire negatívak, mennyire ünneprontók vagyunk. És a szüleim ott állnak a kérdéssel: "Melyik ujjamat harapjam?" Mindketten a gyerekei vagyunk. Egyik oldalról ezt hallja, a másikról azt, ő meg döntse el, melyiknek van igaza. A lényeg, hogy az öcsémék állítólag iszonyúan szeretnének kijönni karácsonykor, és a szüleimmel ünnepelni, de csak miattunk nem tehetik ezt meg, mert annyira nem bírnak bennünket elviselni. És igen, itt jött az egyik hiba, amit a szüleim elkövettek. Hozzáteszem, valószínű én is próbáltam volna lavírozni a két gyerek közt, és utólag mindenki okosabb. Itt kellett volna azt mondani, hogy márpedig mindegyik nap itt lesz mindenki. Aki nem akar, mert nem tudja még karácsonykor sem elviselni a másikat, az nem jön ki, és kész. És ha a kedves öcsémék nem jönnek, hát nem jönnek. Így is indult a karácsony, aztán közben öcsém duruzsolt. Mondta a magáét anyának, apának, mamának, ismerősöknek, mindenkinek. Hogy szegény ők, nem jöhetnek ki karácsonykor, és szegény ők, csak a két ünnep közt mehetnek ki, pedig nekik ott a gyerek is, akinek mennyire fontos lenne, és mennyire várja az ünnepet. És sajnálja már egy kicsit mindenki, mert nekik annyira rossz lesz ez az ünnep. És akkor követtem el én is egy hibát. Konkrétan belementem ebbe a játékba, amit nem kellett volna. Belementem, és én hülye, még engedtem is nekik, lemondtam a három napos karácsonyról, hogy ők is ki tudjanak menni. És persze addig-addig variálgatott mindenki, hogy jó legyen, és addig-addig sumákolt a másik előtt, hogy ne bántsa meg, és neki jó legyen, hogy a végén összekeveredtek a szálak. A dátumok, napok, és a "napja", "másnapja" kifejezések valahogy összegabalyodtak. Az utolsó karácsonyi készülődéses beszélgetés alatt már a hócipőm ki volt az ünneppel, és legszívesebben megszültem volna, csak ne kelljen ezt átélnem. Láttam az öcsémék önelégült vigyorát, hogy "elüldöztek" és megint nyertek ellenem, ellenünk. Már kezdtem ott tartani, hogy semmi kedvem már 24-én sem kint lenni, nem hogy 25-én, és egyik oldalam egyre jobban azt súgta, jobb lesz nekünk itthon kettesben. Persze akkor is bőgtem volna, és akkor még anyám is. Így arra készültünk, hogy Szenteste, és napján ebédkor még kint leszünk a szüleimnél. És akkor jött megint a varia, hogy öcsémék is akkor akartak menni, és különben is, így ők akkor mikorra mehetnek? Mikor akarunk elmenni, hogy ők is érkezhessenek. És a sok-sok más egyéb lelki problémám miatti besokallás után feljött anyám is, aki megnézte a gyerekszobát, és egyetlen kérdésként feltette, amit nem kellett volna, vagy nem úgy: "25-én ti meddig maradtok?" "Nem tudom, mert?" - kérdeztem vissza. "Csak mert akkor mégis kijönnének a Szabolcsék, és akkor másnapján meg ti jönnétek, mikor jönnek a komáék, 27-én meg még úgyis ott lesznek, akkor megint mennének az öcsémék". Na ezen tény és való, felkaptam a vizet nem gyengén, és odavágtam: " Valószínű mi már nem maradunk 25-én, inkább hazajövünk még 24-én, hogy a tesóméknak ne kelljen arra várniuk, mikor takarodunk el, mikor jöhetnek végre ők is. Inkább akkor már Szenteste hazamegyünk". És ezzel lezártnak tekintettem az ügyet. És persze őrlődtem nem gyengén, és bazi szarul esett, hogy pont ilyenkor kell ezt velem csinálniuk. Tudom, igazából nem a szüleim tehetnek róla, illetve nyilván ők is, de ők is hülye szituban vannak.

És jött a harmadik felvonás, nevezetesen a mai nap, mikor felhívtam anyámat, aki tegnap érkezett haza a síelésből, szóval neki megint kimaradt pár nap. Én meg igazából nem is akarom sokszor ezekkel terhelni őket, mármint, hogy mi folyik a háttérben, mert egyrészt sok bizonyítékom nincs, ami van, úgyis letagadják, és különben is, minek idegesítsem őket. Ami mégis rossz taktika, mert lehet, nekem is sírnom kellett volna, hogy nekem mennyire rossz. És akkor én csak az igazat mondtam volna. Szóval a lényeg, hogy ma beszéltünk, aminek rövid időn belül az lett a vége, hogy zokogtam, és órákon keresztül sírtam, csak sírtam, nem tudtam megnyugodni, mert anyám azt vágta a fejemhez, hogy én azt mondtam, végig kint leszünk, csak 26-án, mikor jönnek a komáék, akkor megyünk haza. Igazából a logikát sem értettem, mert miért akkor mentünk volna haza, és különben is, ők két napig ott lesznek, de mi egyik nap se legyünk ott? Mindegy, a lényeg, hogy összevesztünk. Aztán délután beszélt a Diával, és aztán az uram közölte, hívjam fel anyámat, ne várjam meg, míg ő keres. Ne legyen veszekedés, jobb, ha erőt veszek magamon, és felhívom. Így felhívtam. És megbeszéltük, hogy 25-én ebédre még maradunk. Ő szerette volna, ha tovább ott leszünk, de én nem akartam. Egyrészt elég lesz ennyi, másrészt nem akartam anyóssal is összeveszni, hogy mit variálok, és ezzel persze az Atival háborúzni, másrészt a 26-a így kettesben töltött ünnep lesz, másnap úgyis megy dolgozni az én drágám, és végül, de nem utolsó sorban, az is benne volt, hogy had sajnáltassam én is magam, hogy nem mehettünk végig kint, mert az öcsémék bevariáltak.

És ez után jött még a slussz "poén", apa megkérdezte, hogy a szokásos szőlőhegyi menetre az uram vele tart, vagy sem, és mikorra érne ki. na ezen lepődtünk meg igazán, mert erre aztán nem számítottunk. Inkább arra, hogy lefújják az egész szőlőhegyesdit, arra hivatkozva, hogy a kicsi öcsi tanul, apának meg segíteni kell anyának, mert én nem tudok, és közben meg nyilván azért maradt volna el, mert nem tudott volna dönteni, kivel menjen, ha már a fiúk sem tudnak együtt elmenni sehova.

Szóval úgy indult, hogy életem legrosszabb karácsonya lesz, de nagyon remélem, hogy pozitívan fog ez elsülni, és viszonylag nyugodt, csendes, békés ünnepek jönnek.

 

Két szerelemmel jő a karácsony

2011.12.16. 06:16 - Lullancs

 

Szerelmes vagyok a férjembe! Imádom! Még mindig azt gondolom, jól döntöttem, mikor igent mondtam neki, pedig mindketten elég erős személyiségek vagyunk, ebből fakadóan elég nehezen csiszolód(t)unk össze. Ez főleg akkor nehéz, mikor fáradtak vagyunk, és saját magunk sem tudjuk mit akarunk. De nem panaszkodok, igazából mi nagyon jól megvagyunk, valószínű unalmas is lenne, ha néha nem kapnánk össze 5 percre. Akkor szánom-bánom napok sem lennének. Bár az utóbbi időben nincs szánom-bánom virág sem, ezt jó lesz, ha felhozom neki. :) Sokan nem sok jövőt jósoltak nekünk, azt mondták, egy évig sem maradunk együtt - mondjuk ezt még nem nagyon szárnyaltuk túl, hiszen még csak 3,5 éve vagyunk együtt, de azt hiszem, ránk tényleg az jellemző, hogy mi egyre boldogabbak vagyunk így együtt. Semmire nem cserélném azokat a hajnalokat, mikor arra ébredek, hogy hozzám bújik, átölel, puszilgat, és azt suttogja, hogy mennyire szeret. Ilyenkor minden bajom, bánatom eltörpül, csak ő számít, és hálás vagyok az égnek, hogy ilyen boldogok lehetünk együtt. Imádom mikor beülünk az autóba és csak megyünk, megyünk, járjuk az országot, felfedezünk és beleszeretünk új városokba, helyekbe, imádom, mikor folynak a könnyeink a nevetéstől, mikor kettesben gyertyafényben vacsorázunk, mikor a műveltségi vetélkedőket nézve egymást überelve kiabáljuk a megoldást, vagy mikor a vállán a fejem, és úgy nézünk csendben egy filmet. Nincs mese, nem tudom titkolni, imádom, és szerelmes vagyok belé.

Aztán pár hónapja bekopogott az életünkbe egy harmadik is. Két hónapja azt is tudjuk, hogy ő is pasi. Azóta folyamatosan változik bennünk valami. A házasságunk, a kapcsolatunk valahogy egy teljesen más síkra kezd terelődni. Már minden pillanatot remegve várok, mikor végre újra láthatom az arcát, talpát, kezét, pofiját. Tegnap ismét "találkoztunk". Az arca, a pofija, a keze, a 7 centis kicsi talpa, a mosolya, a szemei, ahogy kiröhögött bennünket, és én csak olvadtam, és be nem állt a szám, csak néztem, csodáltam, és talán azóta kezdem felfogni, hogy nemsokára itt lesz velünk, és a karjaimban fog vigyorogni. Még ki sem értünk a 4D-ről, már néztem is a gépen a képeket, és küldtem tovább a kódot amin megnézhetik az ismerősök. És azóta csak nézem és csodálom. Ma hajnali fél5kor meg kellett néznie Atinak is, hogy mennyire igazam van, mikor azt gondolom, rá hasonlít az arca, de a szája az enyém. Szóval most szerelmes vagyok a fiamba is. Imádom őt is, és még itt sincs, mi lesz, mikor itt lesz ő is, és tényleg egy kis család leszünk mi hárman. Megyünk hármasban felfedezni a világot, az újabb városokat, helyeket, és már együtt fogjuk nézni a filmeket. És biztos vagyok benne, hogy az ő kis maga nyelvén ugyanúgy kiabálni fogja a megfejtéseket is a vetélkedők alatt. Mert természetesen ő lesz a világ legszebb és legokosabb gyereke, a mi kis szerelmünk.

Mindjárt itt a karácsony. Egy hét, és már díszítjük a fát. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy mi már hármasban karácsonyozunk. Egy évvel ezelőtt még nagyon szomorú voltam. Már túl voltam a második baba elvesztésén, és emlékszem, 23-án este kaptam meg a kórháztól a levelet, hogy sürgősen menjek be, mert a szövettannál gondot látnak. Aztán persze kiderült, hogy ez téves riasztás, de akkor sikerült elrontani kicsit az ünnepet. És most egy évvel később már csak azért drukkolunk, Roli maradjon a pocakomba még az ünnepek alatt, és húzzuk ki a szülést január első heteire. Majd ő eldönti mikor akar kijönni, mindenesetre ez az ünnep teljesen más lesz, mint a múlt évben. És a következő meg aztán pláne, hiszen akkor már Roli is ott fog totyogni a fa körül. És ilyenkor még az sem érdekel, hogy az öcsémék mit variálnak a hátam mögött, és mennyire próbálnak direkt kicseszni velem, miközben próbálják a "jógyereket" játszani a szüleim előtt. Ez sem fontos ilyenkor. Egyetlen fontos dolog van csak, mégpedig az, hogy itt van nekem Ati és Roli, és mind a kettőt imádom, és mind a ketten imádnak engem, és nagyon boldogok leszünk már hárman, mikor végre megérkezik hozzánk ez a kis manó, akinek tegnap is egész végig a szája előtt volt a lába, de még akkor lehetett látni milyen kis huncut módjára vigyorog.

 

Kezdődik a terhesség?

2011.11.28. 19:07 - Lullancs

Kezdek fáradni. Így se jó, úgy se jó, már semmi nem jó napok óta. A kórházas cuccomat már csak át kell néznem, és Roli hazajöős ruháját kellene még összeraknom, hogy Ati tudja, hogy mit kell majd behoznia, de különben úgy néz ki, minden készen van. Illetve még szeretném megvenni a védőnpknek a karácsonyi csomagot, és a kórházas nővéreknek is össze akarom vásárolni amit távozáskor átadok. Jobb így, mintha az uramat kellene szalasztanom. Igazából anya is megvehetné, de így lesz a legegyszerűbb azt hiszem. A lakás még mindig romokban, egyszerűen nem is értem, mikor lesz itt szép rend. Bár anya ma is mondta, hogy feljön, és segít takarítani, de jobban szeretem saját magam megcsinálni. Majd holnap nekiállok. Illetve ez megy hetek óta, de most tényleg nekiállok. Szombaton úgyis megy Ati főzős-céges-bulira, én meg akkor kitakarítok teljesen. Addigra meg összerakom a lakást, hogy csak tényleg porszívózni, takarítani kelljen. A spájz hónapok óta vár rám, de ez van.

Mondjuk igazából annyira nem idegesítem magam, ha nincs kész minden patentra időre, csak zavar. Már addig eljutottam, hogy egy órás vasalni valót hagytam csak magam után, és az étkező is össze van kapva. És majd szépen rend lesz mindenhol.

Azt hiszem, most kezdődik a terhesség igazából. Már kezd minden rossz lenni. Éjszaka két- három óránként kelek, pisi-őrjárat, persze megérek felkelni az ágyból, az oldalamat két óra alatt el tudom aludni, amikor már fáj, a gyomrom majdnem minden éjjel ég, és kezdek iszonyatosan horkolni, mert már nehezebben veszem a levegőt is. Már észre is lehet venni, ma a Dia is megjegyezte, hogy nehezebben veszek levegőt, ha folyamatosan beszélek. És szerinte elkezdtem vizesedni is kicsit. Ez van sajnos, hiába, nem várhattam, hogy végig semmi bajom ne legyen. Igazából szavam nem lehet, hiszen semmi bajom nem volt eddig, nem volt hányingerem, nem volt rosszullét, meg egy csomó minden elő sem jött, amire mások panaszkodtak. Szóval nem panaszkodok, csak lassan nehezebb minden. Már cipőt húzni sem egyszerű, vagy zoknit, de már a tusoláskor a kádból kiszállás, törölközés sem egyszerű.

Ati persze minden nap megjegyzi amikor teszek-veszek, hogy pihenjek, de sokszor nem megy ez olyan könnyen. Mondjuk ma hazajöttem 1 óra körül a cégtől, és ebéd után elfeküdtem, sikerült is majdnem két órát aludni. Nagyon jól esett, aztán 3 óra talpalás után most úgy döntöttem, elfekszem. Persze közben eszek egy kis madártejet, ami most a tuti-kaja, reggelire azt ettem, ebéd után szintén, és most vacsira is. Így el is fog fogyni sajnos, de már tudom, hogy szerdán délután madártejet fogok csinálni, mondjuk úgy két liter tejből, hogy kibírja egy ideig.

 

 

32+0

2011.11.24. 10:04 - Lullancs

Alakul Roli szobája. Igazából már majdnem készen is van, szombaton Ati összeszerelte a kiságyat. Illetve ketten (hárman) szereltük össze, mert nekünk is végig ott kellett lenni, és segíteni kitalálni, hogy mihez mit kell fúrni. Tök egyszerűnek tűnt. Na ja, csak a szerelési útmutató sokszor volt már lefénymásolva, így nem lehet tudni, hogy az adott szám 23, 26, 28, esetleg 29, annyira összemosódott már. És ez a kisebbik baj, mert rögtön jött a mentő ötletem: minden számhoz tartozik egy ábra, és minden ábrához egy méret. Igen. A szabvány 60×120-as mérethez. De ez 70×120-as :)) Szóval jól elvoltunk vele egész nap. Közben próbáltam kicsit pakolászni is, de Ati mindig hiányolt, így inkább neki segítettem. A lakás pillanatok alatt háborús övezetté minősült, a vízóra-leolvasóknak megértem kinyitni az ajtót, az előszoba tele volt dobozokkal, meg a mini ággyal. Résnyire nyitott ajtón kiabáltam ki az óraállást is.

Aztán vasárnap domesztosz áradatban úsztunk, illetve főleg én, az uram tanult, én meg az előző nap elkezdett mosás-vasalást folytattam, és próbáltam az ablakpucolástól kezdve a szekrény átmosásig mindent elintézni. Sikerült, így viszont a lakás többi része maradt el, pl a konyhában már nem volt tiszta evőeszköz, de hely se, ahova rakhattam volna kaját. Ma csütörtök van, igaz, a szokásos pesti vizsganapot tartjuk, aminek megfelelően a kedvenc kávézómból írok. A lakás azonban még mindig nem százas, konkrétan a konyha elpakolva, kezd átlátható rend lenni mindenhol, de még nem százas semmi. Ha minden jól megy, hazafelé bemegyünk a Brendonba, és próbálunk venni hastartó pántot, mert nekem már jól esne tartani a hasam, meg szoptatós melltartót is szeretnék, és ha lehetne, vennék pár díszt a falra is a Manónak. És ha tényleg úgy alakul a nap, ahogy elterveztük, akkor Ati kiporszívózza a lakást, és mindent levisz a tárolób, és felhozza a karácsonyi díszeket is. Ha kiporszívóz, én kitakarítok, felmosok, és kezdem dszíteni a lakást, hiszen vasárnap már ádvent első vasárnapja lesz!