37+5
Nem bírom. Ma éjjel megint nem aludtam semmit. Ati is egyre kevesebbet alszik. Pedig már külön szobában alszunk, az ajtók is be vannak csukva, de valamiért nem megy. Azt hiszem, egyre jobban izgulunk, várjuk. Éjjel fél12től vagyok fenn. 4kor együtt reggeliztünk az én drágámmal. Egész éjjel hányingerem volt, hánytam is, és a hányinger nem szűnt, hasmenés is volt párszor, a Rennie sem használt, mert ez most nem az a szokásos sima gyomorsav, ez most hányinger inkább. Éjjel kettőkor meg bepánikoltam. Rámjött a szar érzés. Mi lesz, ha elkezdődik? Mi lesz, ha menni kell szülni? Hogy fogom bírni? Ati hogy áll helyt majd? És mi lesz, ha itt lesz Roli? Mit csináljak vele? Jó, persze, megetetem, tisztába teszem, de különben? Mit csináljak vele? Aztán persze lenyugodtam, de nagyon hülye érzés volt.
38+1
Nst-n nem volt semmi. Semmi fájás, semmi mozgás, semmi. Másnap a doki közölte, hogy következő héten ismét tali. Szivat. Tágulok, de ennyi. Hétfőn még elmentem festetni, tegnap meg még kozmetikába és szárításra is. Várok, várunk, és minden nap lassan készülünk.