Kalimpára várva

Első kisbabánkról, akit már nagyon várunk!

Két szerelemmel jő a karácsony

2011.12.16. 06:16 - Lullancs

 

Szerelmes vagyok a férjembe! Imádom! Még mindig azt gondolom, jól döntöttem, mikor igent mondtam neki, pedig mindketten elég erős személyiségek vagyunk, ebből fakadóan elég nehezen csiszolód(t)unk össze. Ez főleg akkor nehéz, mikor fáradtak vagyunk, és saját magunk sem tudjuk mit akarunk. De nem panaszkodok, igazából mi nagyon jól megvagyunk, valószínű unalmas is lenne, ha néha nem kapnánk össze 5 percre. Akkor szánom-bánom napok sem lennének. Bár az utóbbi időben nincs szánom-bánom virág sem, ezt jó lesz, ha felhozom neki. :) Sokan nem sok jövőt jósoltak nekünk, azt mondták, egy évig sem maradunk együtt - mondjuk ezt még nem nagyon szárnyaltuk túl, hiszen még csak 3,5 éve vagyunk együtt, de azt hiszem, ránk tényleg az jellemző, hogy mi egyre boldogabbak vagyunk így együtt. Semmire nem cserélném azokat a hajnalokat, mikor arra ébredek, hogy hozzám bújik, átölel, puszilgat, és azt suttogja, hogy mennyire szeret. Ilyenkor minden bajom, bánatom eltörpül, csak ő számít, és hálás vagyok az égnek, hogy ilyen boldogok lehetünk együtt. Imádom mikor beülünk az autóba és csak megyünk, megyünk, járjuk az országot, felfedezünk és beleszeretünk új városokba, helyekbe, imádom, mikor folynak a könnyeink a nevetéstől, mikor kettesben gyertyafényben vacsorázunk, mikor a műveltségi vetélkedőket nézve egymást überelve kiabáljuk a megoldást, vagy mikor a vállán a fejem, és úgy nézünk csendben egy filmet. Nincs mese, nem tudom titkolni, imádom, és szerelmes vagyok belé.

Aztán pár hónapja bekopogott az életünkbe egy harmadik is. Két hónapja azt is tudjuk, hogy ő is pasi. Azóta folyamatosan változik bennünk valami. A házasságunk, a kapcsolatunk valahogy egy teljesen más síkra kezd terelődni. Már minden pillanatot remegve várok, mikor végre újra láthatom az arcát, talpát, kezét, pofiját. Tegnap ismét "találkoztunk". Az arca, a pofija, a keze, a 7 centis kicsi talpa, a mosolya, a szemei, ahogy kiröhögött bennünket, és én csak olvadtam, és be nem állt a szám, csak néztem, csodáltam, és talán azóta kezdem felfogni, hogy nemsokára itt lesz velünk, és a karjaimban fog vigyorogni. Még ki sem értünk a 4D-ről, már néztem is a gépen a képeket, és küldtem tovább a kódot amin megnézhetik az ismerősök. És azóta csak nézem és csodálom. Ma hajnali fél5kor meg kellett néznie Atinak is, hogy mennyire igazam van, mikor azt gondolom, rá hasonlít az arca, de a szája az enyém. Szóval most szerelmes vagyok a fiamba is. Imádom őt is, és még itt sincs, mi lesz, mikor itt lesz ő is, és tényleg egy kis család leszünk mi hárman. Megyünk hármasban felfedezni a világot, az újabb városokat, helyeket, és már együtt fogjuk nézni a filmeket. És biztos vagyok benne, hogy az ő kis maga nyelvén ugyanúgy kiabálni fogja a megfejtéseket is a vetélkedők alatt. Mert természetesen ő lesz a világ legszebb és legokosabb gyereke, a mi kis szerelmünk.

Mindjárt itt a karácsony. Egy hét, és már díszítjük a fát. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy mi már hármasban karácsonyozunk. Egy évvel ezelőtt még nagyon szomorú voltam. Már túl voltam a második baba elvesztésén, és emlékszem, 23-án este kaptam meg a kórháztól a levelet, hogy sürgősen menjek be, mert a szövettannál gondot látnak. Aztán persze kiderült, hogy ez téves riasztás, de akkor sikerült elrontani kicsit az ünnepet. És most egy évvel később már csak azért drukkolunk, Roli maradjon a pocakomba még az ünnepek alatt, és húzzuk ki a szülést január első heteire. Majd ő eldönti mikor akar kijönni, mindenesetre ez az ünnep teljesen más lesz, mint a múlt évben. És a következő meg aztán pláne, hiszen akkor már Roli is ott fog totyogni a fa körül. És ilyenkor még az sem érdekel, hogy az öcsémék mit variálnak a hátam mögött, és mennyire próbálnak direkt kicseszni velem, miközben próbálják a "jógyereket" játszani a szüleim előtt. Ez sem fontos ilyenkor. Egyetlen fontos dolog van csak, mégpedig az, hogy itt van nekem Ati és Roli, és mind a kettőt imádom, és mind a ketten imádnak engem, és nagyon boldogok leszünk már hárman, mikor végre megérkezik hozzánk ez a kis manó, akinek tegnap is egész végig a szája előtt volt a lába, de még akkor lehetett látni milyen kis huncut módjára vigyorog.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsicsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr233467756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása