Ma megint voltam jógán. AZ utóbbi két hétben kihagytam, mert mindig volt valami, de ma ismét eljutottam. Persze elkéstem, mert kölcsönadtam az autómat anyának, és nem ért vissza vele időben. Mondjuk nem sokat, csak 5 percet késtem. Kevesen voltunk, összesen négyen, és az egyik csajt ráadásul ismertem is, jó volt látni. A másikról meg kiderült, hogy gyakorlatilag csak 1 hét van köztünk, még az is lehet, hoyg egyszerre szülünk. Szóval a jóga érdekes volt. A kicsi nem mozgott, csak egyetlen alkalommal, de akkor elég rendesen. A vége felé a relaxáció alatt van egy rész, amikor az "oktató" azt mondja, hogy próbáljunk meg a köldökünkre koncentrálni, aztán próbáljunk meg a köldökzsinóron keresztűl bejutni a méhbe, majd lassan próbáljuk meg megkeresni a babánkat. Na abban a pillanatban, hogy ezt mondta, és erre gondoltam, olyan erősen rúgott meg a fiam, hogy összehúzódtam. Aztán folytatódik azzal, hogy képzeletben simogassuk végig az arcát, kezeit, hátát, lábát, pocakját, stb. Végig rugdosott, egészen addig, amíg az nem jött, hogy most köszönjünk el egy időre a babától. Szóval a mi gyerekünk türelmetlen, mert nem bírja kivárni, míg én megtalálom, és közben meg tuti iszony csiklandós és ezért rugdosott, míg én képzeletben simogattam.
Ez a jóga érdekes dolog, kezdek ráhangolódni, kezdem élvezni, és érezni, hogy milyen jó is ez az egy óra hetente, hogy megnyugszom kicsit, és tényleg a babára koncentrálok. Nem beszélve arról, hogy egyre több helyen azt olvasom, hogy mennyire sokat is tud segíteni a jóga. Márpedig én nagyon szeretnék természetesen és viszonylag gyorsan szülni. Illetve még nem is az a legnagyobb problémám, hogy gyorsan akarok túlesni rajta, mert inkább az a fontos, hogy Ati is ott tudjon lenni velem, és részese legyen a pillanatnak, amikor megszületik az első kisbabánk. Nagyon nem szeretném, ha lemaradna róla. Lehet akár fájdalmas, akár 8 órán keresztüli is, csak Ati legyen ott, és ne maradjon le róla. Annyira szeretne ott lenni, pedig az elején én nem akartam, hogy ott legyen benn a szülőszobán, de megértem, hogy részese akar lenni ennek a csodának, így belementem én is abba, hogy nem a folyosón topogjon. De addig még van egy kis időnk, még nem foglalkozom a szüléssel, még nem paráztam rá, még nem félek, még nem tartok tőle.
Beszéltem a szülésznővel is, tök jó, mert őt is Móninak hívják, és eddig nagyon szimpi és aranyosnak tűnik. Ha minden jól megy, hétfőn megyünk a szülőszobára megmutogat mindent, és beszélünk a szülésről is. Kicsit megismerjük egymást, a kérdéseket is tisztázzuk. A jövő hét az úgyis csonka hét lesz, de legalább jól kezdődne. Hétfőn szülésznő, kedden temetőtúra, szerdán meg kezdődik a meló, én is bemennék segíteni a Diának, mert hátha sokan lesznek, meg be kell jelentkeznem mindenhova (endokrinológia, 4D, nőgyógyász, fotózás, ekg) és össze kell hangolnom azzal is, hogy Atinak is mennie kell vizsgázni. Húzós egy hét lesz, illetve húzós hetek, mert a vizsgákra tanulni is kell. És jövő héten szeretnék vásárolgatni pár dolgot, meg remélem meg is jön majd amiket rendeltem, és nem lesz szükség mondjuk hálóingeket venni, mert jók lesznek. A kabátnak is nagyon örülnék, ha jü lenne, mert akkor megoldódna a téli mászkálás.
Már van egy csomó kismamaruhám, többet már nem szándékozok venni, arra a két hónapra már igatzán nem kell. Van egy jó farmerom, egy nem túl jó, de tartaléknak megfelel, egy fekete kord, amiért nem nagyon vagyok oda, meg egy barna, ami most tetszik, de csak mert új, és már egy szanadidő gatyám is van, plusz még egy érkezik is, és van egy cicagatyám is. Tehát elvileg utcára való gatyám is van négy, meg itthoni is 3, amivel tényleg bőven ki lehet húzni ezt az időszakot. Felsőim is vannak, és azt hiszem, azt sem fogok mrá többet venni, kibírom azokkal, amik vannak. Félcipőm is megvan, egy rövid csizma is, szóval tényleg csak a kabátnak kellene jónak lennie még.
Azért ezt sosem gondoltam volna, hogy ilyen dolgok töltik ki a mindennapjaimat, milyen ruháim vannak, mennyi bugyit kell még vennem, mi kell még a kicsinek, és fodrász-körmös-ultrahang-vérvétel-4d-nőgyógyász-szülésznő-védőnő időpont kérések lesznek a legnagyobb problémáim.
