Kalimpára várva

Első kisbabánkról, akit már nagyon várunk!

Egy borús hétvége itthon, kettesben

2011.10.22. 16:19 - Lullancs

Egész héten elég szutyok egy idő volt. Azt hiszem, érzem a csütörtök-pénteki egész napot, mert én szombat reggelre olyannyira fáradtnak éreztem magam, hogy szinte minden mozdulat fájt. Reggel a szokásos bevásárláson és a piaci sétán is túlestem, és a táskáshjoz is bementünk, ahol kaptam egy új kézitáskát. Vagy nem is tudom mi a neve. Nem "ritikül", inkább ilyen hétvégi cucosnak való kistáska. Pontosan arra lesz jó, ha a szülésre a szülőszobába be akarom vinni a cuccom. Nem túl nagy, nem is túl kicsi. Nagyon tetszik, alig várom, hogy valamit belerakhassak. Tiszta gyerek vagyok, már látom. :) Ma zöldborsó leves lesz csipkedettel, szecsuánis csirke, és csirkepaprikás nokedlival. Még szeretnék sütni egy kakaós-barackos sütit is, mert annyira ennék valami finit. Most is a kávét kortyolgatom, mert az olyan jól esik. Voltam a gyertyásnál is teát venni, vettünk Atinak zöldcitromos teát, nekem egy tojáslikőröst, és kóstolónak egy kis bogyós gyümölcsöst is. Aztán a teák rendezgetésénél észrevettem, hogy van itt még tőlük kávé is itthon, szóval holnap azt is főzök. Ma lesz x faktor, amin tuti bealszok, de legalább egy kis süti-tea jó lesz közben. És persze vettünk zöldalmát is, mert én, aki eddig annyira utáltam az almát, hogy évente 5 szemet ettem meg, ma egy nap alatt tudok megenni 5 szemet. Vagyis inkább tudnék, de nem eszek, csak 2-3 darabot inkább.

Ati hétfő hajnalban megy suliba, holnap még csirkeszárnyat csinálok neki, hogy azt is vigyen, és holnap vasalni is kellene. Meg a fürdőket is szeretném rendbe rakni, de még ki tudja, mi lesz a terveimből. Mindig csak tervezgetek, aztán sosem csinálom meg amit kitaláltam, megszabtam magamnak. Valahogy rájövök, hogy az nekem sok. Most is már 4 óra, és csaka  reggli sült kolbász van bennünk. Ugyan én sem hiányolom a kaját, de nem ártana, ha lenne vacsira főtt étel, és végre elindulnék a konyhába. Mondhatnám, hogy a mosógép is már reggel óta megy, de ez elég nagy ferdítés, hisz ma már Ati hajolgatott le bepakolni, és én tényleg csak elindítom, majd mikor lejár, ő viszi be a szobába, és én csak kiteregetek. Szóval ez sem egy nagy munka. De valahogy olyan szutyokl egy idő van. Borús, semmi kedve az embernek semmihez. A 3 óra alvás után fáradtabb vagyok, mint előtt, a kanapén elzsibbadt a lábam, a nyakamat elfeküdtem, és a kicsit sem érzem, hogy annyira mozgolódna ott benn.

Persze estére beindult a ksi töki, én viszont nem bírtam már az x faktor végét sem megnézni. Így benn a hálóban néztem meg egy filmet, Az igazság ára címűt, ami kivételesen egész jó kis film volt. Éjfélkor lett vége, miután a kicsi nekiállt mozgolódni, és ezt reggel 6 óráig egész intenzíven tette. Reggel meg csuklott. De annyira, hogy végre ezt is érezhette Ati, milyen, mikor csuklik. Nagy nehezen délutánra az összes kajával kész lettem, már a sütőben egy meggyes süti, és még egy csokis-mandulásat is szeretnék megsütni. Atinak tök szar kedve van, már fél kettő, és még tanulnia kell, még egy dogát meg kell csinálnia, az idő továbbra is borús és álmosító. Holnap hajnalban mennie kell, ennek sem örül igazából. Én meg hajnalban nekilátok rendberakni a lakást kicsit, mert kedden fel fog jönni az apa is meg az anya is, és ez tényleg nem várhat addig, annyira gusztustalan főleg a konyha, valamit tennem kell ellene.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsicsoda.blog.hu/api/trackback/id/tr343322136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása