Az előbb hívott a drágám, hogy az Ateszéknál megszületett reggelre a baba. Aminek nyilván örülni kellene, meg együtt bulizni velük, csak ez valahogy így nem megy. Nem mondom, hogy nem is indult jól ez a barátság, mert ez nem igaz. Igazából az első pár találkozásig azt mondtam, hogy furák nekem, de nincs velük különösebb bajom. Na ja, aztán kiderült pár dolog. Például az, hogy az Ati volt felesége az Atesz unokatesója. És ezt párszor az orromra is dörgölték, illetve megjegyzéseket tettek vele kapcsolatban, milyen volt Ati előző esküvője, stb. de mindegy is, mert ezek után úgy döntöttem, személy szerint én kerülöm a velük való kapcsolatot.
Érdekes egy pár. A csajnak van valami talán 6 órás tedd ide, rakd oda melója, semmi fizikai vagy agyi megerőltetés. A srác fizikai munkát végez, de ő sem a szokásos munkaidőben. A csaj fizetése nem egy nagy összeg, a srác meg eleve csak sír, bár a munkájáért amit kap, nem panaszkodhat. Hitel az viszont van, nem is kevés. Kb 7 éve vannak együtt, szülői segítségre nem számíthatnak, csak maguk vannak. Gyakorlatilag a hitelt a hitelből fizetik ki, és sírnak. Mert azt tudnak. De az valahogy elkerüli a figyelmüket, hogy soha nem jutnak egyről a kettőre, ami nem is a hitel oka, hanem a nem látható kiadásoké. Mert például a telefon az egy fontos dolog, mindig mindegyiküknek az egyik legújabb modell villog a kezében. A srác rendszeresen jár el kocsmázni, ami nyilván viszi el a pénzt. Mert ha csak hetente kétszer megy el, és alkalmanként 2.500, megy el, na akkor is elcseszett 20.000,-Ft-ot egy hónapban. Persze nem így van, mert az unicum az megy ezerrel, meg a sör is, és a facebook is attól hangos, hogy hányszor másnapos. Viszont ami nagyon dühített az utóbbi időben, az az volt, hogy az Atesz csak akkor kereste az uramat, ha neki kellett valami, vagy ha ő el akart menni iszogatni, csak nem volt kivel, vagy nem volt pénze. Mert ilyenkor az én kis lüke párom persze megsajnálta, és fizetett, és lehet, hogy az első sörös kört még az Atesz fizette, a következő töményekkel teliket már az én uram. És ez nagyon nem tetszett. Folyamatosan kihasználta.
Aztán kitalálták, hogy esküvő lesz náluk, de persze pénz nem volt, igények annál jobban. Mert nekik nem felel meg a másodosztályú hely, nekik a legjobb kell, csak pénz nincs. Így erről a projectről le is tettek szépen lassan. És közben iszonyú sokat veszekedtek. Nem egyszer üzent nekem a csaj, hogy a pasija hol lehet, hogy órák óta eltűnt, és nincs meg, és a telefont sem veszi fel. Vagy, hogy leugrott kenyérért 6 órája. Vagy elment karácsonyi ajándékot venni, és nem ért haza. Na ilyenkor rendszeresen elköltötte az ajándékra szánt pénzt piára, és részegen, pénz és ajándék nélkül állított haza. Szóval zajlott náluk az élet, az biztos. A srác folyamatosan panaszkodott arra, hogy mindent ő csinál, ő mennyit dolgozik, stb, a csaj meg a srácra, aki folyamatosan kocsmázik. Erre jött a hír: gyerekük lesz. Baromira nem értettem, hogy minek. Mert persze, egy gyereknek örülni kell, csak felelőtlenül nem szabad gyereket vállalni. Mert ha a számlákra, kajára nincs pénzem, akkor nem vállalok be egy gyereket, ami tök sok pénz. De ők bevállalták, valahogy ezzel akarta a csaj is bebiztosítani magát. Meg ilyenkor sok pár úgy dönt, hátha majd a gyerek megváltoztat mindent, hátha majd apuka nem fog annyit eljárni, stb. Mindent úgy kaptak ajándékba, és sírtak, mennyire nincs pénz. persze a különféle segítségeket, juttatásokat, támogatásokat nem verték nagy dobra, ment az önsajnálat. Aztán valami szépen lassan megváltozott, és eleinte nem is tudtam, mikor, csak később döbbentem rá, hogy az Atesz azóta változott meg, mióta kiderült, nálunk is jön a gyerek. Azóta csak ígérget, nem is beszélnek, ha az Ati kért tőle filmet, annyit nem csinált meg, hogy kiírta volna dvd-re, szóval furi volt nagyon. És nem olyan régen megtudtam, hogy az egyik kocsmában arról beszélt az Atesz, hogy mennyire nem örül, hogy nálunk is jön a gyerek, mert az egyedüli ember, akire még számított, hogy segít neki anyagilag, az az uram lett volna, de így ő sem fog adni. Mindezt kissé berúgva mesélte az egyik haveromnak. Szóval összeállt a kép, addig jó volt a párom neki, amíg ő fizetett, amíg volt társaság, lehetett ugrasztani, amióta úgy néz ki, hogy itt is elzárják a pénzcsapot, azóta nincs az a fenemód nagy barátság.
Ati persze ezt nem látja be, vagy át, mert egyrészt ő elfogult, hisz szerinte ezer éve nagyon jó barátok. Csak ő sosem veszi észre, hogy ő igenis barát, mert bármikor ugrik, ha bajban van a másik, bármikor lehet rá számítani, csak azt nem veszi észre, hogy pl ez az Atesz gyerek is csak egy haver volt, akinek ő ugrott mindig. Hogy bármikor hívta sörözni, mindig kapható volt rá az Atesz, és ugrott neki is? Na ja, sörözni mindenképpen ugrott. Már a szülinapot sem ünnepelték meg, mármint az Atesznak volt szülinapja, és azon kívül, hogy üzent neki a párom, ő sem erőltette az együtt ivászatot. Viszont most reggelre megszületett a gyerek, kiváncsi vagyok, hogy az Atesz meghívja a páromat inni, vagy sem. Mert tuti meghívja, hisz valaki kell, aki fizeti a kört. Csak ezt az én drágám megint nem veszi majd észre.
