Ezer éve ígérgetem neked a levelet, amiben beszámolok, mi történt velünk az elmúlt időszakban. Most már nincs pofám tovább halogatni, és Ati is a héten suliban (bár sokkal több időm így sincs), így leülök, és pötyögök "pár" sort, ugyanis ahogy elnézem, ennél több időm sosem lesz :)
Nálunk minden oké, hála az égnek teljesen jól vagyok. Na jó, persze vannak problémáim, mint a gyomorégés, illetve, hogy sokszor tőből akar leszakadni a lábam. Egyre többet elakadok a hasammal (hűtőajtó, szekrényajtó mindig útban van), szóval a pocakom is növöget rendesen. Már nem takargatom, mint amikor csak kövér voltam, hanem büszkén mutogatom, ha épp olyan a szitu, még ki is hangsúlyozom. Valami jó nekem is had legyen ebben. :) Tényleg nagy a pocim, képem sajna nincs most, de a hétvégén csinálunk majd, mert jó lenne végre dokumentálni ezt is. Annyira nagy a hasam, hogy mikor mosolyogva kérdik, mikor jön a baba, és én válaszolok, hogy januárban, na akkor mindenki hátrahőköl kicsit, mert totál meglepődnek, hogy csak akkor?? Na igen, ilyenkor eszembe jut, hogy mekkora lesz MÉG a hasam, ha már most ekkora. A régi gatyáim közül mindegyik felejtős már rég, csak kismamagatyókat tudok használni, ami elég ciki, mert a bálna testemre gatyát sem igen találok, kismama gatyát meg pláne nem. Ja, és elkezdtem kívánni is a kaját, tegnap már sírva fakadtam magam miatt, ugyanis a kínai tésztát (zacskós, 3 perces) iszonyúan megkívántam, ami ráadásul jó erős, és amit csak terhesen bírok megenni, most viszont imádom. Megettem, majd elővettem egy kis doboz fagyit, és kanalaztam, kanalaztam, majd azt vettem észre, hogy el is fogyott. Ami nálam elég nagy baj. Tudod, az inzulinrezisztencia miatt szedtem gyógyszert, amit nem szedek egy hónapja. A pajzsmirigyes bogyóim megmaradtak. Na, ennek megfelelően még lejjebb esett a reggeli cukrom, mert nem ettem elég szénhidrátot este, és elfogyott, így átvariálták a ch elosztást nálam. Azóta hízok. Az 5. hónapig híztam 4 kilót, amire tök büszke voltam, mármint magamhoz képest ez tök jó eredmény volt. Igen ám, de az elmúlt egy hónapban, mióta átvariálták az étrendemet, hogy mikor mennyit egyek, és mióta kívánós is lettem, azaz simán meg tudom enni az adott mennyiség akár háromszorosát is, és már a gyógyszer sincs, szóval azóta híztam megint 3 kilót. Ja, és az első 4 kiló úgy jött rám, hogy egyszer sem voltam rosszul, szóval még a zabálás mellett is csak annyi jött fel, most meg majdnem ugyanannyi. Ez szörnyű. Na ja, de már megint túl vagyok egy uzsin, ami a joghurt és keksz helyett kínai tészta volt, és ebéd után anya kínálgatta a meggyes pitét, persze, hogy egy kocka abból is lecsúszott, szóval nehéz ez most, és jó lenne, ha jobban oda tudnék figyelni erre.
Szerettem volna tornázni, amit nekem hivatalosan tök nyugodtan lehetne 2 hete, de még nem értem oda. Illetve terhestorna nincs a városban, (Rugdos a törpe közben, tök cuki, biztos neki is van mondandója számodra!) mert aki tartotta, szült, így csak a heti egy alkalmas kismamajógára mehetek, épp holnap lesz az első alkalom végre. Meg van Rubint Réka kismamatornám, azt szeretném ma, vagy holnap megpróbálni, bár azt hiszem, az is csúszni fog, ha ezt a levelet is be akarom fejezni. Meg az az igazság, hogy meló mellett nem sok energiám van már tornázni. Mert nem miden nap vagyok benn sokáig, van, hogy csak 2 órát, de akkor meg intézem az egyéb ügyeimet (kozmetika, fodrász, pedikűr, mindig van valami), a lényeg, hogy nem alszom napközben, és a Barátok közt szünetében rendszerint bealszom. Egy hónapja vettem végre megint olasz nyelvkönyvet, hogy nekiállok, mert nekem nagyon tetszett. Szerinted újrakezdtem? Á dehogy! De majd holnap. Bár mindig ezt mondom. De holnap és pénteken nem lesz a kolléganő, így talán a cégnél tudok kicsit vele foglalkozni, úgyis szét unom majd a napot. Mert egy helyben hosszasan ülni, na az az, amit a legkevésbé bírok. Közben ténylegesen kezdem érezni, hogy itt az ideje kicsit lassítani a tempón, mert már nem bírom úgy, mint fél évvel ezelőtt. Ha egész nap talpon vagyok, mindegy mennyi melóval, akkor 4 után tuti nincs erőm nagy főzésre, csak összedobok valamit, vasalni, tornázni, tanulni, takarítani meg aztán végképp esélytelen olyankor. Szóval nincs mit tenni, lassan el kell kezdenem, hogy 8-9 közt benézek, ha van valami elvagyok, de 1-2 fele hazamegyek, alszok kicsit, és a házimunkával is akkor haladok talán. Illetve, ha mondjuk csak 3szor fél napot vagyok benn, az is elég lesz, akkor talán a nagytakartás is kész lesz 1-2 hónapon belül nálunk.
Törpikéről különben még mindig nem tudni, hogy kisfiú, vagy kislány, volt egy teszt (rápisilős, kék-rózsaszín elszineződős), amin ha akartam fiúnak, ha akartam, kislánynak néztem az eredményt. Jut eszembe, még van egy ilyen teszt, a napokban ellövöm. Az uh-okon sosem mutogatja magát amióta lehetne látni, hogy milye van. Az egyik uh-on az egyik doki azt mondta, ha tippelnie kellene, inkább kislányt mondana. Na, képzelheted mennyire el voltam kenődve! Tök beleéltem magam a fiúba. Én annyira azt éreztem. De már a kislányért vagyok oda, ha kislány lesz, Noémi lesz a neve, ez most úgy néz ki, tuti. Fiú nevünk nincs is, annyira beleéltem magam a kislányba. Kislánnyal is álmodok mostanában, bár érdekes, kb egy éves körülivel, sosem pici babával. Szóval nem tudunk biztosra semmit, ezért ruhákat sem nagyon vásárolgatunk. Vagy kádat, törölközőt, ágyneműt, stb. Van már pár semleges rucija, de nem kapkodtuk eddig el a dolgot. Kezd összeállni, hogy miből mit szeretnék, pl légzésfigyelőből Angelcare, cumisüveg, mellszívó, sterilizálóból Chicco, és tiszt.szerekből is asszem a Chicco-nál maradok. Sőt, a babakocsi is úgy néz ki az lesz. Kiságyat sima fehér átalakítós 70*140-eset szeretnék, és ha találunk fehér kis pelenkázót, akkor azt is, ha nem, akkor csak egy merev lap lesz az ágyon. Nem szeretnék ágyból drágát, de azért igényem vannak, pl két rövid vége tömör legyen, ágyneműtartós legyen, és ne legyen rajta a rács se barna. Szóval igényeim vannak, de azért kénytelen vagyok kompromisszumokat kötni, különben a világ pénze nem lenne elég a gyerkőcre. Amink eddig van: egy mini utazó ágy, ebben fog aludni éjszaka, mert ez fér el az ágyunk mellett. Aztán van még pár semleges ruci (ezek képe itt is fenn a blogon), kb 5 textílpelus, 6 hosszú ujjú fehér sima body, egy cumi, de csak mert cuki kisvakondos volt, egy rágókendő egy kis plüss kutyussal, egy kis takaró, egy fehér kising, és azt hiszem, ennyi az eddigi szerzeményünk. Október közepén megyünk Pestre, reggel 6kor vérvétel, egy órával később ismét (ott csinálják meg a cukorterhelést), majd 8ra megyünk 4d-re, aztán gyorsan vásárolni, meg nekem nézni kismamagatyót, majd 4re kontroll az endokrinológusnál, szóval elég húzós egy nap lesz, de ha minden jól megy, akkor sikerül pár dolgot majd megvenni végre.
Ati iszonyúan kezd bezsongani, és rengeteget változik gyakrolatilag hétről hétre. Egyre jobban azt látom, hogy kezd végre felnőni, és a legfontosabb a gyerek és én. És mivel a gyerek még bennem van, így szerencsére én vagyok a legfontosabb :) De tényleg, kezd egyre kevésbé eljárni itthonról, heti egyszer megy el a haverokkal, és mindig megbánja, nem akar menni, csak én bíztatom, hogy igenis menjen, neki is kell az a heti pár óra. Mert ilyenkor pár órára megy csak el, iszik pár fröccsöt, és ennyi. Már a töményet is kerüli, mert nem akar "részeges apuka" lenni. :) Szóval látni rajta is sok mindenben, hogy egyre jobban apukává érik. És gongolom amint megérkezik a csöppség, ez még jobban érezhető lesz. Neki elég húzós most a féléve, sokat tanulnak, de azért eddig nem volt gáz, majd most jön kb 2-3 hónap, amikor kicsit többet kell azzal foglalkoznia. (Épp most jelentkezett le, mert heti egy alkalommal lemennek a sulis haverokkal az egyik kocsmába délután, és este érnek haza, most hívott, hogy "gondoltam lejelentkezek, hogy nem vagyok ám részeg, csak fröccsözgetek". Tök cuki. Különben, ha részeg lenne, akkor mit tudnék innen csinálni??? :)) )
Anyóssal nekem változatlan a helyzetem, kaptam pár nem éppen barátságos levelet tőle iwiwen, ami okozott pár rossz napot, mert eleve érzékenyebb voltam akkor, illetve nehezen viseltem a gyerekkel, velem, és a gyerek egyáltalán megszületésével kapcsolatos negatív beszólogatásait, de azt hiszem, két baba elvesztése után más is kiborulna, ha ezt, illetve ilyeneket vágnának a fejéhez, hogy ne éljem bele magam, nem biztos, hogy meg fog születni az a baba, illetve nem kellene megszületnie. Na mindegy, a lényeg, hogy a helyzet változatlan, egy fillérrel nem támogat bennünket, sem a fiát, még ami megjárna, még azt sem adja neki, de időről időre rájön, hogy lehet, így nem láthatja majd az unokáját, és akkor mit mond a szomszédoknak, na ilyenkor kapom a szitkozódós levél végén a "sokat kell neked változnod, mert látni akarom az unokám" mondatokat. Na persze. A másik unokáját isteníti, pénzeli, iwiwen is kirakta a képét, bezzeg a fiáról, az egyszem gyerekéről egy darab kép sincs, legalább egy vele közös esküvői lenne, de még az sem, csak az unokájáról, aki az apjával nem beszélt egy éve minimum,mert ő nem pénzeli, csak anyóshoz jár fel pénzért. Jól kibeszélnek, Zsanettka mindenben az öreganyja pártját fogja, engem mindennek elmond, bár annyira nem mondanám, hogy rosszul csinálja, hiszen egy-egy ilyen szitkozódós nap után 50ezret gombol le anyósról. Ja, és anyós szerint nem is járok dokihoz, nincs is más betegségem, meg én ezeket kitalálom. Na persze, hiszen poénból kelek hajnali kettőkor, hogy 6kor már a vért is levegyék Pesten, és poénból költöttünk eddig a dokikra, gyógyszerekre, üzemanyagra (csak a pesti van benne) 420.000,-Ft-ot. Mert ez olyan poénos. Szerintem is. Mindegy, legalább nem kell sokat jópofiznom, meg eltűrni a beszólásait, mert a helyzet nem fog változni, max felszinesen, hogy a fiának megmutassa, ő megváltozott, hogy láthassa az unokáját. Na ebből nem eszik, hozzzám nem fog feljárni hetente megnézegetni a gyereket. Amennyit törődött velünk eddig, amennyire érdekelte, hogy mi van a gyerekkel, annyit fog kapni is belőle. Mert azt sem tudja, mennyi idős terhes vagyok. Annyit tud, hogy januárban jön a baba. Hogy mikor, hogy mi lesz, hogy hogy vagyok, na ezekről semmi infója, mert nem is érdekli, egyszer sem kérdezi meg. Ez van.
Na, azt hiszem mindent kiveséztem végre, és leírtam mindent. Olyan jó lenne végre találkozni, beülni valahova és órákon keresztűl csacsogni veled. Remélem tudod, hogy legalább ilyen hosszú levelet szeretnék én is olvasni tőled, mert még a nyaralástól sincs infóm, csak a képek. Jézusom, hogy Bálint mennyire megnőtt!!!
Móni (22+6, azaz holnaptól már betöltött 23 hetes terhes leszek, és a 24. hétben leszek. Ez olyan furi, az elején annyira lassan mentek a hetek, mert ott végig azon voltam, hogy érjük el a 12. hetet, aztán azon, hogy a genetikai jó legyen, majd amíg nem mocorgott, alig vártam a következő vizsgálatot, hogy lássam, ver a szive. Most már elég sokat mozog, illetve szegénykém eddig is mozgott, csak most már végre érzem is sokat, és ez azért megnyugtató.
Azért ez tök gáz, hogy ennyi időm sincs, hogy ide írok neked levelet, hogy legalább a blogomban is legyen valami infó :)
