Ma vagyok 21 hetes és 6 napos, azaz holnap már kezdem a 23. hetet. Azaz túl vagyok a terhesség felén. És bébike mocorog, egyre jobban, úgyhogy már nem panaszkodok rá, tényleg próbál akaratán kívül is megnyugtatni. Szóval törpike egy jó baba, ez egyszer szent! Tényleg egy szavam sem lehet, mert mocorog. Nem fájón, de azért oda-oda rugdos, hogy tudjam, ő létezik, itt van, és figyeljek rá. Annyira édes a mi kicsikénk! Egyre jobban kötődünk hozzá, és egyre jobban egy boldog kis család leszünk. És ez nagyon jó!
Az idő viszont múlik, és egyre közelebb kerülünk a szüléshez. Épp ma jöttem rá, hogy egy csomó mindent elfelejtettem. Például nem beszéltem szülésznővel. Egyáltalán: nem is terveztem el, nem is döntöttem el, hogy szeretnék szülésznőt fogadni, vagy sem. Megjegyzem, valószínű inkább igen. Nem kezdtem el olaszt tanulni, még nem voltam terhestornán, sem kismamajógán, nem szortíroztam szét a gyerekszobában a csekkeket, papirokat, nem szanáltuk ki a régi ruhákat, és nem csináltam meg a nagytakarítást sem. Itt az ősz, de nincsenek fenn az őszi dekorációt, amit máskor ilyenkor már rég kiraktam, és a hímzéseimet sem fejeztem be, de még cérnát sem vettem, hogy be tudjam fejezni. Szóval saok mindennel késésben vagyok. De Ati jövő héten suliba megy, és akkor talán pár dologgal utolérem magam. Például egyik nap otthon maradok, és megpucolom az összes ablakot. Ezen kívül még a spájz is rám vár, azt is szeretném rendbe rakni. És talán akkor rend lesz.
