Az ember azt hinné, hogy eljön egy pont, mikor feladja a másik ember, és nem zargat tovább. Minden egyes alkalom után azt éreztem, nem lesz többé ilyen, megunja az illető, és békén hagy. De nekik nincs más dolguk, és tényleg csak ebben látják örömüket. Vagy nagyon unatkoznak. Mindenesetre megint sikerült elrontani az estémet, az éjszakámat és reggelemet is, mert az egy dolog, hogy éjjel jó párszor felébredtem erre, de hajnali 4 óta fenn vagyok, és képtelen vagyok visszaaludni. Ergo ez a nap is el lesz cseszve, mert délutánra már csak mosott szar leszek.
Úgy érdekelne, hogy miért jók ezek a levelek? Az egyik "kedves" levélíró az anyósom, akitől már nem is volt tegnap meglepő, hogy újabb levéllel bombázott. Most a fő téma az volt, hogy a fia mennyire átvág, és én tök hülye vagyok, hogy nem ellenőrzöm bankszámláját, meg persze, hogy mikor mire megy el a pénz, mert szerinte több tízezerrel vág át havonta, szerinte nem kell sajnálni, mert jól keres, csak nekem mondj, hogy soha nincs pénze. És persze anyósom szerint ő megint egy csomó pénzt adott neki, csak biztos én nem tudok róla, mert Ati eltitkolja előlem. De, tudok róla, múltkor ugye anyós bűnbánóan felhívta férjet, ez közvetlenül a sárvári utazás előtt volt, határozottan emlékszem rá. És igen, ígérte, hogy ő fog küldeni pénzt, mert nem akarja, hogy így legyünk. És küldte is. Postán a 15ezret. Szerintem azért nem 20ezret küldött, mert egyszer adott a dokira "kölcsönbe" pénzt, tuti azt vonja le. És persze ő szerinte minden hónapban odaadta az albérleti pénzt is, meg még többet is, csak én nem tudok róla. Na és persze Ati boldog-boldogtalannak tartozik szerinte, és ezért nincs soha pénzünk. Szóval tegnap este és éjszaka elérte a célját, sikerült ezzel felhúznia, és elég erőteljesen ezen kattogott az agyam. És miután férj észrevette rajtam, hogy valami nem stimmel, és én kimondtam neki egy nevet, akinek az anyja szerinte súlyos pénzekkel tartozik, na onnantól férj sem szólt hozzám. Innentől kezdve már tényleg nem tudom kinek, és mit hiszek el. És anyós beszélni akar velem, mert szeretné tisztázni a helyzetet, mert nem karja, hogy ne láthassa a gyerekünket. Űberfasza! Írogatja a leveleket, zaklat, de be is van szarva, hogy nem sűrűn látja az unokáját. Hát nem is. Különben meg, ha az uramnak annyi pénzt ad még most is, és tudja, hogy ő nem adja oda nekem, és nincs pénzünk, és velem ki kar békülni, mert látni akarja a gyereket (ez külön ki volt hangsúlyozva, hogy nem más miatt, csak ezért!), akkor miért nem nekem adja azt a pénzt? Akkor küldte volna nekem, ha nem megbízható a fia. Szóval én már nem is értek semmit. Azt sem tudom kinek van igaza, kire hallgassak. Nyilván férjemben kell megbíznom, hiszen ő a férjem, de mi van akkor, amikor az anyja folyamatosan bombáz a leveleivel. Ne olvassam el, tudom, de az még jobban idegesítene, ha csak úgy kitörölném a leveleket, mert nem tudnám mi van benne. Szóval kíváncsiság bennem is van, és a tehetetlenség. Mert anyós szerint Ati megint bajban van pénzügyileg egy tartozás miatt. És erre hirtelen felajánlja az egyik közösségi portál az ismerős nevet. Rá is kérdezek Atinál, és igen, ez az a nő, aki levelet írt neki, most már én is tisztán emlékszem, ő csesztette azzal, hogy pár éve szerinte az általa vezetett kocsmában tartozása volt az uramnak. És bíróságra akart menni. Még én mondtam neki, hogy ha lenne is tartozása, akkor sem kellene visszafizetni, hisz nincs rá bizonyíték. És most megint előkerül egy név, súgnak egy mondatot a fülembe, mi szerint férj fizet, csak én nem tudok róla...
A probléma nem csak ez. A probléma az, hogy kezd az a bizalom, mi megvolt, kissé elhalványulni, kezdek besokallni az örökös szarkeveréstől, az anyósom szemétségeitől, hogy a Dia anyósának is röhögve mesélte, hogy engem mennyire átvág az uram, a szarkeverő haverokból, és úgy mindenkiből. Könyörgöm! Nem beteg vagyok, csak terhes! Ha mindenki csak rébuszokban beszél, és zaklat, annak az a vége, hogy nem alszom éjszaka, mint ahogy most sem. Miért nem tud valaki őszinte lenni, leülni velem szemben, és őszintén elmondani, hogy "Nézd, ez és ez van". Ha ez a valaki az Ati, akkor is, legalább ülne le velem, és mondaná, hogy "Nézd, ez és ez van, ennek és ennek ennyivel és annyival tartozok, nincs mit tenni" És akkor tudnám, mit csináljunk, és kifizetnénk minden adósságot - már ha van ilyen - és akkor nem cseszegethetne senki tovább. És akkor talán nyugodt terhességem lehetne minden téren.
Férj kifaggatva... anyósnak ma le akarja üvölteni a fejét, szerintem teljesen felesleges lenne, a csaj pedig tényleg megint jelentkezett, de nem érdekli, nem fog neki zsarolásra fizetni. Szóval persze, hogy megint minden rendben, csak irigylem azokat az embereket, kiknek erre van idejük, hogy engem idegesítsenek.
